Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Albánia

2015.06.26.

Albánia

TUNGJATJETA

Csökönyös vagy, mint az albán szamár. Törpkoromban gyakran hallottam ezt a mondatot. Igen, nekem szólt. Mélyen elgondolkodtatott ez a közlés, de legkevésbé sem józanul makacs és természetszerűen egészen rendszeridegen személyiségem volt a reflekció tárgya. Az albán szamár tett kíváncsivá, miért pont a szamárról lehet tudni, hogy csökönyös, és miért egészen különleges ebben az albán nemzetiségű nagyfülű. Az információ valóságtartalmát persze nehezen lehetett kideríteni, talán ez lehetett a titok nyitja. Albán szamarakkal elég szürreális vállalkozás lett volna találkozni, hiszen egészen 1991-ig, évtizedeken át a bolygó egyik legelzártabb állama volt a szkipetárok földje. Albánia titokzatos országként élt a külföldiek tudatában, talán ezért is fordultak oly sokan kíváncsian a balkáni állam felé az albán rendszerváltozás és nyitás után. Európa egyik legizgalmasabb és természeti szépségekben, kulturális emlékekben is meglepően gazdag országa fedte fel titkait azon utazók számára, akik felkeresték a korábban elzárt földet. 2013-ban én is nézelődtem egyet a legendás Skenderbeu, Szkander bég földjén.

Albániát nem szabad elmulasztani, Persze a kényesebb turiszt mindjárt valami infrastruktúrát is képzel a turisztozáshoz, tehát szállásokat, akár kényelmes hoteleket, sok-sok vendéglőt és hasonlókat. Némileg elgondolkodtató, hogy 1991 előtt itt szinte semmiféle, de szinte abszolute semmiféle turizmus sem létezett, hiszen az albán kommunista vezetés gyakorlatilag az egész világra ellenségként tekintett. A fejlődés azonban igen látványos, az új szállők, vendéglátóhelyek jelentős része pedig igényes és európai színvonalú. Itt valóban szinte a nulláról kellett indulni és az alapoktól építkezve elérni, hogy Albánia egy felkapott, vonzó célpont legyen az utazók számára.

Az egyre szaporodó új épületeknél is tovább él egy igen furcsa régi hagyomány, legyenek azok akár lakóházak, középületek, magánvallalkozások. A még készülőben levő építményekre úgynevezett dordoleceket, ilyen kis nagyon fura figurákat tesznek ki. Ezek lehetnek olyanok, mintha valami keresztezései lennének egy madárijesztónek és egy teddymackónak, hol az egyikre, hol a másikra hasonlítva inkább. A fellelhető magyarázatok szerint ezek az ártó szellemek távoltartását szolgálják, másrészt védenek attól, hogy aszomszédság irigy legyen az új épületre :) Az építkezési tempó azért nem szélsebes, legalábbis erre következtetek abból, hogy sok félkész emeltes lakóépület még nem beépített szintjei terasznak vagy nyugágyas sziesztázónak vannak berendezve. Ez máshol Európában azért elég szürreálisan hatna.

Tiranát, a fővárost szinte teljesen újjávarázsolták a rendszerváltást követő évtizedekben. Az igazán visszarionovics, lepusztult, szürke, elhanyagolt, lelketlen szocreál városok egyik legelborzasztóbb iskolapáldája volt Tirana az Enver Hodzsa-féle kommunista rezsim idején. innen volt szép nyerni, ahogy a sportban szokták mondani. Ezt a Tiranát kellett megszépíteni. Egy Edi Rama nevű művész/építész/politikus/polgármester inspirációjával és irányításával egy színes, vidám, kellemes, "lakóbarát" fővárost szuperáltak az albánok. Az újradizájnolás nem csupán jobb közérzetet és életminőséget biztosít, de ténylegesen jelzi, hogy itt egy "világ változott meg".  


Ha a Balkánon jár a turiszt, bizony keres valamit abból a hamisítatlan balkáni bukéból, eufemisztikusan fogalmazva a régióhoz asszociált "életérzésből". Mi is lenne ez? Én talán úgy fogalmaznám meg, nyilván némiképp erősen önkényesen, hogy a laza életvidámságnak, a mélázgató nyugizásnak, a rendre és az időre való fittyet hányásnak egy kis vadsággal és egy kis mélabúval ízesített egyvelege az, amit ehhez tudok kapcsolni.

Albánia lassú ország benyomását tette rám, ennyiben megfelel a saját magam által akotott, fentebb vázolt sztereotípiának. Az idő folyama lassan áramlik itt, és túlzottan nagy rend sem zavarja az élet laza, mélázgató, spontán nyugiját. Mindezek persze nagyon felületes benyomások, de ha összegezni kellene ezeket a felületes érzéseket, akkor azt mondanám, hogy alapvetően kellmes benyomásokat tett rám az ország. Mindenhol nagyon kedvesek és udvariasak voltak hozzám, minden élményem kifejezetten kellemes volt.

vissza