Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Horvátország

2015.06.29.

Horvátország

BOK

Egy kis Dubrovnik hangulat, sok Liberta, némi Lord Byron és egy pici Trónok harca

Mitől lesz egy történelmi város több, mint "sok-sok kő" és a kövekhez kapcsolódó évszám? A régi kövek, falak, épületek is tűzbe hozhatják ugyan az utazót, a hozzájuk kapcsolódó évszámok meg aztán igazán, de akkor is valahogy élettel, lüktetéssel kell megtölteni az ódon utcákat.

Még az olyan szplínes szemlélőt is, mint Lord Byron, lenyűgözte Dubrovnik, hiszen az "Adria gyöngye" nevet adta neki. A kissé hóbortos és melankolikus költő lelki egyensúlyára egyébként az Adriatika igen gyógyító hatással lehetett, mert szplínjéből kizökkenve a montenegrói partok szépségéről is lelkendezve nyilatkozott.

Agatha Christie itt töltötte a második házasságát  megnyitó nászutat. Az egzotikus helyek és a divatrendőrség figyelmébe ajánlható kalapok iránt erős vonzalmat érző hölgy tényleg tudott élni. Első házassága idején Hawaii volt a kedvence, ennek is köszönhető, hogy a szörfözés, Aloha őslakóinak ez a hagyományos tevékenysége modern sportként is elterjedt (első férjének is muszáj volt szörfözni vele). Az óceáni gyöngyszem után az európai tengerek gyöngye, a néhai Raguza is Agatha célpontja lett. Hát nem kispályázott.

Az a város, mely elbűvölte a művészi érzékenységgel szemlélő irodalmi zseniket, mostanság évente körülbelül egy milliónyi modern látogatót is maradandó élményekkel tud gazdagítani. Legyen szó szabadságukon jegyzetfüzetekkel sétálgató egyetemi tanárokról, a hatalmas luxushajókon érkező baseballsapkás, szájukat időnként "eltáltó" vízentúli nyugdíjasokról, éjszakai dorbézolástól kialvatlan osztálykirándulós csoportokról, utcazenére hesszelő hátizsákos egyetemistákról, nyári keresetüket itt meglelő utcai elóadóművész kalandturistákról, a tengertől ámulatba esett családi utazókról, kultúrára és történelemre vadászó culture vulture (kékharisnya)  műkedvelő nénikről és bácsikról, hiperaktív adrenalinvadászokról, úgy tűnik, Dubrovnik szépen állja a sarat a különböző utazó emberfajták szórakoztatásában. 

A nyári játékok mintegy másfél hónapon át zajló programjai idején gyakorlatilag egy hatalmas szabad téri színházzá és előadótérré változik a város. Ez a programsorozat még a fesztiválkultusz fellángolása előtti időkre vezethető vissza. Az első nyári játékokat 1950-ben rendezték, tehát már lassan a hetvenedik fesztiválnyár felé közelítenek a régi terek. Az egész nyarat betöltő rendezvénydömpingnek van egy téli kistestvére is, a februári jelmezes karnevál.

Új izgalmakkal és sztorikkal tölti meg a középkori utcácskákat, hogy a Trónok harca sorozatból ismert főváros, King's Landing bizony nem más, mint főleg Dubrovnik. A Westeros fővárosában zajló események többségét Dubrovnikban forgatták, így a dalmát város mintegy 20 ikonikus "Trónok harca helyszín", "Game of Thrones spot" büszke bemutatója.

A valóság és a fikció kicsit érdekesen boronálódik itt össze. Lehet, hogy a trónokharcás "doubling" alapján lehet értékelni, hogy a város milyen vadregényes arcait tudja mutatni a kéklő tengerbe ömlő sárgáspirosas tetőrengeteggel, a masszív erődített falakkal. A látogatóknak mindenesetre igen bejön a kingslanding életérzés, mert külön Trónok harca témájú, vezetett túrákra lehet jelentkezni. Ezeken az idegenvezetők igen alaposan kiképezték magukat a nem éppen egyszerű cselekményű sztori minden helyi vonatkozású szövevényéről és bonyodalmáról. Honlap is készült azoknak, akik trónokharcás alapon szeretnék megismerni a várost: www.kingslandingdubrovnik.com

Nagyon bejön a modern olvasók széles rétegének ez a némi lovagromantikával átcsepegtetett  viszálykodós, hatalmi harcos, ármánykodós Trónok harca bonyodalomhalmaz. Az erődök és a tenger találkozásai tökéletesek bizonyos izgisebb jelenetekhez. A nagy víz azért is jó, mert lehet elmenni, meg visszajönni, mint ahogyan Myrcella hercegnő kavar például ezzel egy csomót a sztoriban.

Mindezt figyelembe véve nem kizárt, hogy Dubrovnik a legkultikusabb filmes helyszínek toplistájának dobogós helyeire emelkedjék. A prímet talán még mindig a Matmata-hegység viszi Tunéziában a Csillagok háborúja buckalakós idétlenkedésének helyszíneként (lásd erről "Tunézia a jázminos forradalom előtt és után" című írásomat ezen a honlapon). Harry Potter megjegyezhetetlen törtes peronja az egyébként totálisan érdektelen King's Cross pályaudvaron talán már megszorongatja a Matmatákat, de Dubrovnik is eséllyel törhet az élre.

Az egyik "legdubrovnikosabb" program a kikötőkben és a mólókon való sétálgatás. A várfal egyes szakaszai mentén váratlan strandok is adódnak, így gyakorlatilag a belvárosből néhány másodpercet baktatva máris strandolni lehet.

Kereskedelmi hajók százai állomásoztak itt már a középkor elején, a tizenhatodik században pedig a bolygó harmadik legnagyobb kereskedelmi flottája pihent ezekben a kikötőkben.

A flotta felfutása egy hooszú, folyamatos evolúció eredménye volt, csakúgy mint sok más Dubrovnikban. A kikötési helyek nagyszerűsége egyértelművé vált akkor, amikor a környék két települése, a görög-római eredetű Lagusa (azaz Szikla), illetve a szláv lakosságú Dubrovnik (a dubrava szó tölgyet, tölgyes ligetet jelent) lassan összeolvadt, valamikor a hetedik századra. Innentől kezdve Raguza és Dubrovnik néven is illették a települést, a középkorban a Raguza elnevezés volt elterjedtebb.

A Rektori Palota is szerepel a Trónok harca helyszínei között, tehát az épületnek King's Landing városában is van valami funkciója. A valós világban a megváltást jelentheti az épület a nyáron sétálgató turistának, mert a "tüzesen lesütő nyári nap sugára" elől nagyszerű oltalmat nyújt a palota leülős kerengője. Itt, az árkádok alatt futó kőpadozaton leroskadhatnak és vízzel locsolhatják magukat a szikrázó napsütésben megfáradt turisztok. Ez itt egy igazi multikulturális-összvilágfiás élmény, mert a hűsölés mindenkinek jár.

A "hűvösben" ejtőzés során szuperül megfigyelhető a város központi részének élete turisztosan, lokálosan, piacosan, madarasan. A Rektori Palota és a rektor intézménye a velencei uralom idején született. Miután 1204-ben a negyedik keresztes hadjárat során a pusztító keresztes rablóhordák feldúlták Bizáncot, a keleti óriás már nem tudta megóvni Raguzát a terjeszkedő velencei befolyástól. Szent Márk államának uralma 1358-ig tartott. A velencei Signoria pedig egy rektort küldött hatalmának képviseletére. Ekkor alakult ki a legfontosabb polgárokből álló nagytanács intézménye, illetve a rektor helyett kormányző kistanács testülete. A palota épületének felhúzása is ekkor kezdődött, nem nagyon siettek vele, mint általában a többi épülettel sem.

1358-ban éppen nem elhanyagolható magyar hatásra szabadult meg Raguza a velencei fennhatóságtól. I. (Nagy) Lajos magyar király kissé megszorongatta Szent Márk köztársaságát, így 1358-ban, a zadari szerődés révén Sveti Blaz, azaz Szent Balázs lépett Szent Márk örökébe. Prózaibban fogalmazva Raguza gyakorlatilag független lett. A magyar királytól való jelképes függés egy, a magyar királytól kapott címerben és mintegy évi 500 magyar kincstárba vándorló arany fizetésében nyilvánult meg. Ez utóbbi nagyjából az Anjouk uralmának végéig tartott. Az ügyetlen, nem túlzottan tehetséges és rengeteg kárt okozó Luxemburgi Zsigmond már nem sokat tudott tenni Dalmáciáért, Raguza viszont a fenyegető oszmán-törökök zaklatásaitól is pénzzel váltotta meg magát, bő évi 10000-12000 aranyat fizetve a szultáni portának.

A rektor, a kistanács, a nagytanács intézményei a velenceiek távozása után, a független Raguzai Köztársaság évszázadai alatt is megmaradtak. A kancellária intézménye pedig olyan szépen képviselte a folytonosságot, hogy 1z 1200-as évektől 1808-ig szépen precízen rendszerezve őrizték a köztársaság története alatt készült iratokat.

Érdemes még megemlíteni azt a pici irracionalistást, hogy a palotában volt egy lőportároló helyiség is, hosszú ideig éppen a rektor lakosztálya alatt. Aztán valamelyik rektornak eszébe jutott, hogy jobb nem lőporhegyek felett aludni.

A Dominikánus Kolostor a lépcsője révén szerepelt a Trónok harcában, itt hangzott el egy fontos beszéd. Az épület belseje a Dubrovniki nyári Játékok idején is szerepet kap.

A turisták obligát öngyötrő programjai közé tartozik a mintegy két kilométer hosszúságú városfalakon való caplatás. Valóban kiváló fotópontokat, panorámás látványt és történelmi perspektívát adhat ez szikrázó napsütésben azért kissé megerőltető túra. A tavaszi és nyári főszezoban borús napot Dubrovnikban elég kicsi eséllyel lehet kifogni.

A több méter vastagságú várfalakat a tizenkettedik században kezdték el egységes rendszerré kiépíteni. Nem ment gyorsan, mint Dubrovnikban más dolgok sem. Jó öt-hat évszázad munkáját jelentik a most látható falak. Időnként azért drámaian felgyorsult a folyamat, mint például az 1400-as években, az oszmán-török fenyegetés megjelenése idején. Ez kicsit olyan volt, mint amikor cápát lát az úszó a láthatáron. A városba érkezőknek lehetőségeiktől függően köveket és építőanyagokat kellett hozniuk Raguzába, annyira felgyorsult az építkezés.

Ha tengernyi ideje van az utazónak, akkor persze több, különböző napszakokban megtett városfaljárózás is beleférhet. Az idővel kevésbé szerencséseknek viszont szerintem bölcsebb és hangulatosabb választás a belvárosi szűk utcácskákban való csatangolás. Különösen igaz ez nyáron napközben, mert a szűk sikátorokban árnyék van, a várfalakon meg a Nap teljes ereje, mert itt elég nehéz városnézésre való szerencsésen borús időt kifogni.

A sikátorok visszaadják a középkori város hangulatát. A Trónok harcában King's Landing piaci jeleneteinek zöme zajlott ezekben a felfelé-lefelé futó útvesztőkben. Lehet aztán rohangáló összeesküvőket, settenkedő intrikálókat, meg éjjel titokban csókolózó lovagias szeretőket is ide asszociálni, hiszen ez King's Landing.

Történelmi szempontból szerintem az egyik leginkább figyelemre méltó folyamat az volt, ahogyan a városállam igyekezett lakóinak jólétét előmozdítani. Dubrovnikban, a ferences kolostorban alapították a középkori Európa első gyógyszertárát. Történt mindez 1317-ben, és a derék barátok által nyitott apotéka történetesen ma is működik , éppen ott. A gyógyszerek kínálatában azért gondolom, hogy csak néhány oridzsi receptű gyógynövényes tea képviseli a folytonosságot.

Itt kezdte meg működését Európa egyik első árvaháza is, 1432-ben. a derék raguzaiak jólétét számos más okosan kitalált intézmény is biztosította. A kontinens egyik első biztosítási törvénye is itt készült 1395-ben. A fertőző betegeket karantéban különítették el, megelőzve ezzel a nagyobb járványokat. A városnak volt egy hatalmas, többé-kevésbé titkos elrejtett élelmiszeres készlete, veszélyek, nehézségek esetére. Gondosan szabályozott volt a kereskedelem, a kelmék mérésére alkalmazott rőf mértékegység Dubrovnikban nem változott az eladó vagy a vevő ízlése szerint. Pontosan olyan hosszú volt egy rőf, mint a központban álló Roland-oszlop karja.

Lépcsőzni de jó. Ha valaki összekapcsolja a lépcsők gondolatát a kalanddal vagy a romantikával, akkor Dubrovnikban eért is jól érezheti magát. Nekem a kisebb, egyszerű sikátoros lépcsősorok jobban bejönnek, de a Trónok harca rajongói bizonyára esküsznek a Jezsuita (Spanyol) lépcsőre, mely szerepel a filmben.

Dubrovnik megcáfolja a sztereotípiákat. A középkori városok csatornák nélküli szennyességéről alkotott közhelyes képet felülírja az a történelmi tény, hogy már 1296-ban kiépítettek egy csatornarendszert a városban.

A szűk utcácskákban kereskedők, mesteremberek, hajósok éltek családjaikkal. Megfelelő fényviszonyokkal egészen időgépes hangulatú tud lenni sok-sok kis sikátor.

A raguzai-dubrovniki életérzés, életfelfogás mottója a "Liberta", azaz a szabadság szeretete. Ez az elv, eszme olyan konkrét, évszámokkal datálható történelmi tényekkel is megerősíthető, mint például az, hogy az 1400-as években Raguzában betiltották a rabszolgakereskedelemben való részvétel minden formáját. 

A nem túl jelentősnek látszó, de figyelmet érdemlő történelmi tények közé tartozik, hogy Marokkó mellett a Raguzai Köztársaság ismerte el a legkorábban az önállóságukat kiharcoló Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. 

A "szefárdi utca" is a szabadság tiszteletéről tanúskodik. Itt a hitük miatt a Spanyol Királyságból elüldözött szefárdi zsidók telepedhettek le.

Dubrovnik belvárosa üdítően mentes a járműforgalomtól, motoros járművek nem mehetnek be a belváros kapuin túlra (a falak mentén tudják a belvárost megkerülni). Békiben élvezheti az utazó a széles főutcá, a placa (Platea communis), másik nevén Stradun nyüzsgését az Onofrio kúttól a Sponza palotáig. No és persze a balra, jobbra nyíló sok-sok kis sikátort.

A város nyugalmát és báját kétszer fenyegette nagyobb veszedelem. 1667-ben egy földrengés okozott jelentős pusztításokat.  1991-1995 között, a délszláv háborúban a szerb erők a környező magaslatokról lőtték a várost (hasonlóan Sarajevo pusztításához). Az ekkor okozott károk kevésbé láthatóak már.

Dubrovnikban lakni is eléggé szüret lehet, bár az állandó lakosok száma csak olyan ötvened része az évente itt megforduló turistákénak.

Sportpálya, tengeri panorámával, ez is pepsi érzés.

Különféle hajótúrák, drótkötélpályás izgalmak is adódhatnak.

A közeli Lokrum szigete egy nevezetes királyi hajótörés helyszíneként vonult be a történelembe. Oroszlánszívű Richárd az egyik keresztes hadjáratról hazatérőben életveszélybe került itt, de a derék raguzaiak kimentették a tenger veszedelméből.

Felhasznált források:

www.telegraph.co.uk

wwww.kingslandingdubrovnik.com

www.northsouthtavelcom

www.godubrovnik.com

www.pelikantourssplit.com

www.wallsofdubrovnik.com

Bács Gyula: Jugoszlávia, Panoráma útikönyvek, Budapest, 1968

vissza