Balti bohémság

Sztereotípiákkal terhelt gondolkodásunkba nem feltétlenül illik tökéletesen, hogy a bohém, viccesen ötletes,  netán polgárpukkasztó helyek között az elsők között asszociáljunk egy ex-szovjet balti állam fővárosára. 

Azt sem gondolnánk valószínűleg, hogy a világ talán egyetlen Frank Zappa szobra éppen Vilniusban található. A zseniális művész fejszobra egy graffiti előterében áll. Igen prominens személyiség, Václav Havel cseh író (illetve köztársasági elnök) leplezte le az alkotást. Frenk váltotta le a környéken a maga szokásos módján utat mutató Vlagyimir Iljics, tehát a szovjet korban a közterületeket csaknem mindenhol uraló kopasz Lenin egyik szobrát. Bizonyára a litván fővárosban található egyedül szemüveges kutyát mintázó mű is, éppen egy optikai szaküzlet előtt.

Litvániában rendezik meg minden májusban Európa egyik leghangulatosabb és legváltozatosabb utcazenei fesztiválját is.

A Gatves Muzikos Diena, azaz az Utcazenei Nap hagyománya Vilniusban kezdődött 2007-ben egy neves litván zenész kezdeményezése nyomán. Fokozatosan Litvánia több más városa, Kaunas, Klaipeda, majd továbbiak is csatlakoztak az eseményhez.

A vilniusi rendezvény kicsit hasonló a szintén nagy sikerű és változatos kínálatú veszprémi utcazenei fesztiválhoz. Gyakorlatilag bármilyen műfaj képviseltetheti magát.

A szerepelni kívánó zenekarok, vagy egyéni előadók regisztrálnak a fesztivál honlapján és valasztanak a lehetséges "placcok" közül. A honlapot látogatók figyelemmel kísérhetik a várható fellépőket.

A rendezvény honlapja www.gmd.lt 

Előfordulhat ugyanakkor, hogy spontán, a rendezvény hevében kedvet kapó muzsikusok is csatlakoznak az utcai parádéhoz.

A bohém rendezvény hangulata és a közterületek lüktető, pezsgő élete egészségesen ellensúlyozza a szovjet múlt által okozott, a város képén máig is felismerhető sebeket.

A zenebonázók, fellépők zöme örvendetesen nagyon fiatal. Üdítően bőven "van bennük spiritusz" ahogyan azt panelesen mondani szokták. 

Néhol még színpad is jut, bár a fellépésre szánt helyek túlnyomó többségénél a szó szoros értelmében az utcán, a nézőktől egy karnyújtásnyira játszanak a muzsikusok.

A kerekezős divat nem csupán a lustább közép-európai vidékek felé hódít a skandináv messzeségek felől, hanem erre, a Baltikum irányába is. Vilnius igazi biciklis város, a Gatve Muzikos produkcióit is sokan cajgákról szemlélik. 

A "sétáló" utca miért ne lehetne "ücsörgő" utca is?

Az instrumentumok válogatása időnként lehet akár kissé eklektikus is.

A táncművészet tudorai is birtokukba vehetik az utcát ezen a májusi hétvégén.

A feliratokon kissé nehéz tájékozódni, a litván nyelv egészen rejtelmes mélységeket képes felmutatni. Mit is gondoljunk egy nyelvről, ahol arbatának hívják a teát? Mivel a népesség jelentős része etnikailag orosz, akár ez nyelv is segítségünkre lehet. Na de ők meg csemádánnak hívják a bőröndöt, most komolyan...

Itt mindenki gitáros, öcsém.

Egy kis Capoeira, zene, tánc, harcművészet, önvédelem, atlétika egyszerre az utcán.

Vilnius óvárosa szűk, zegzugos utcácskái teljesen megtelnek a zenebarátokkal.

Gatve high-tech :)

Természetesen a hagyományőrző vonal sem hiányozhat az utcazenéből.

Vilnius a Vilnia és a Neris folyók találkozásánál fekszik. A törpe repülőtérről a város felé haladva már láthatja a turiszt a várost átölelő nyugtató szépségű balti tájat és a folyót. A repülőtér egyik legjelentősebb infrastruktúrális eleme a virágbolt, itt bizonyára illik virággal várni az érkezőt! A repülőtér/virágpiacról kilépve egészen szürreális elem következik, ha nem holmi tápos módjára taxival szeretnénk behajtatni a városba. A vasutas vándornak egy viszonylag hosszú sétát kell tennie gyalog a völgyhöz, ahol a síndöcögény megállója található. A megálló előtt közvetlenül viszont már van egy nagyszerű lift, amivel az utolsó durván tíz méteres távot megtehetjük. Innen egy ha jól emlékszem egy kocsiból álló elektricska fedélzetén sihuhuzhatunk egélszen Vilnius központjába.

Vilniusban számos magyar vonatkozású emlék is található. Kelet-Európa egyik első egyetemét Báthory István alapította itt 1579-ben. Az egyetem könyvtára ma bő 5 millió kötette büszkélkedhet. A város mögötti egyik kilátópontnak pedig Bekes-hegy a becsületes neve, őrizve Bekes Gáspár hadvezér nevét.

A város furcsaságai között szerepelnek ezek a legkülönbözőbb, szabad értelmezéseket megengedő szobrok.

A Futrinka utca című nagyszerű magyar bábozós mesében hordott ilyen szemüveget az öreg Morzsa. Ilyenben olvasta a Futrinka News lapot, új oldalnál megjegyezte, hogy beüüü... Közben mindig jött az izgága Buksi...

A graffitik egész utcákat elborítanak, mint például ez a nem annyira szép, de cserébe nagyon hosszú alkotás. A kissé nonfiguratív művön szegény punkot egész utcán át üldözik ezek a közegfélék..

A hivatalos álláspont ettől eltérhet.

Vilnius óvárosa az UNESCO világörökség része, viszonylag épen maradt középkori szerkezettel és épületekkel.

A belvárosban érdemes még felkeresni a Szent Anna templomot, az Irodalmárok utcáját, vagy a megdöbbentő KGB múzeumot. A volt KGB központban berendezett múzeum legsokkolóbb része az emeleti lehallgató központ, ahonnan gyakorlatilag minden telefont birtokló litvánt lehallgathatott a titkosrendőrség.

Különösen szép műemlék az óvárosi  székesegyház.

A székesegyház 57 méteres harangtornya a város egyik jelképe.

Ha a turiszt kedveli az erdőben vasutazgatást, akkor a Baltikumot neki találták ki. Ezek a síndöcögények hossú szakaszokon át erdőségeken át zakatolnak, igen léleknyugtató módon. A balti erdők gyönyörűek, take my word for it. 

Nem feledkezhetünk meg az eredei szellemekről sem. Az ilyen szobrok nagyon gyakoriak errefelé... A napéjegyenlőségek idején rendezett erdei hepajok pedig felidéznek némi pogány hagyományőrző vonalat...

Telsiai egy lerobbant iparváros volt a kilencvenes években Litvánia északnyugati részén. Bár a településen még ma is látszik, hogy a szovjet uralom annyira hiányzott ide mint ablakosnak a hanyattvágódás, a városkába új életet lehelt a felsőfokú művészeti képzés.

Az itt tanuló egyetemisták beállhatnak a "Béke köve" alá. Itt elég hosszú ideig ácsorogva megnyugszik az utazók lelke is , mint jómagam is kipróbálhattam. 

A rektor biciklivel jár, diákjai pedig meglepték egy kijelölt kerékpártámasszal.

Adni és kapni, nyújtani és elfogadni, még litván nyelven is szép.

Itt a múvészeti főiskolásoké a város, ügyesen aktívkodhatnak.

A műemlék sztárja lehet kisgyermek vagy medvebocs is, attól függően, hogy éppen honnan szemléli a turiszt. A litvánok egy része látványosan sokat alkoholizál, a turistákat is kínálják, az elfogyasztott mennyiség is számíthat egy szobor értelmezésénél. Gorbacsov alkoholstopja a nyolcvanas évek közepén itt sem járt hosszú távon ható következményekkel.

A kép nem elhanyagolandó látványeleme a fák magassága.

Következő hősünk már biztosan medve.

Litvánia egyik legsajátosabb középkori emléke a Trakai kastély. Egy gyönyörű tórendszer egyik festői szigetén kezdték el építeni a tizennegyedik században.

Trakai mintegy harminc kilométernyire fekszik Vilniustól. A tavak között egy teljes napot lehet bóklászgatni vagy hajózni.

A kastélyt Kiejstut (Kestusis) litván nagyfejedelem kezdte el építtetni, Vitold (Vytautas) nagyfejedelem pedig jelentősen fejlesztette az épületet a tizenötödik század elején.

A kastély részben korhűen berendezett belső terei is látogathatóak. Még izgalmasabb a kastéllyal szemben elhelyezkedő étterem

Egy kis ráadás, tpikus vidéki házak a Baltikumból. 

Források:

www.gmd.lt