Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Málta

2015.06.21.

Málta

MERHBA

A lovagoktól a nyelvtanulókig

Néhány évszázaddal ezelőtt a johannita lovagok gyakorlatoztak a vallettai öböl partjaira épült erődített városaikban. Ma nyelvtanuló külföldi diákok ezrei furikáznak Málta egészen furi autóbusz kollekciójának különbőző buszgyártási korszakokat bemutató darabjain.

A máltaiak szépen beszélnek máltaiul is, de a nyelvtanulózós turisztok inkább a párhuzamosan, második hivatalos nyelvként használt angol gyakorlására érkeznek. Gyakorlatilag anyanyelvi környezetnek tekinthető ez, hiszen az angol használata nagyon mély gyökereket vert a szigeten a gyarmati időszakban (a brit gyarmati uralom 1814-től 1964-ig tartott, ennek végeztével vált Málta független állammá).

Ideális helyszín ez három lakott sziget (Málta, Gozo, Comino) azoknak, akik a nyaralást, vakációzást szeretnék összekötni nyelvtudásuk fejlesztésével. A klíma az év több hónapjában kellemesebb, üdülése jobban alkalmas, mint mondjuk a "ködös Albion", másrészt kifejezetten biztonságosabb, mint számos más "angol anyanyelvi környezetet" biztosító terület.

Mediterrán hangulat. Mennyire tűzbe lehet jönni ettől a kifejezéstől. De itt tényleg olyan ám. Színek, formák, terek... Lakoma az érzékeknek.

A turisták és a nyelvtanulók paradicsoma a két gyakorlatilag egybenőtt város, Sliema és San Giljan (Saint Juliens) területe. A sárga retróbusz éppen észrevétlenül átsuhan az egyikből a másikba. San Giljan nyáron megtelik diákokkal. A johannita lovagok korában vadászterület volt. Szent Juliánnak, a vadászok védőszentjének kápolnát is szenteltek itt.

A tengerparton hosszú, hosszú sétányok kanyarognak. A kellemes alkonyati időben eszményi terep ahhoz, hogy egy könyvet vagy egy szótárt lapozgatva sétálgasson a nyelvtanuló. Kedveltek ezek azoknak a turisztoknak a körében is, akiket kevésbé fűtenek nyelvtanulási ambíciók, vagy már úgyis jól tudnak, inkább csak bandukolnak (esetleg a sok orosz turista beszédét hallgatva oroszt gyakorolva), vagy kocognak. Egy futós-úszós sport+ jellegű kikapcsolódáshoz is nagyon ajánlott Sliema környéke.

Hajók, hajók mindenhol. Békésen ringatózó hajók, csónakok, igen... Ez a vérlázító nyugalom azonban megtévesztő, mert Sliema parti mellvédjén már futkároznak a fitnesz turisztok, kicsit odébb, Saint Juliens bulinegyedében, Paceville ("Békeváros") forgatagában már nem a szerenitás hatja át a mediterrán levegőt, hanem a "pörgés", ahogy ezt tinédzserül mondják. Amint megérkezik nyárra a több tízezernyi nyelvtanuló-nyelvgyakorló fiatal, életre kel Paceville., ahol persze minden létező bulihely üzemel, helyi Hard Rock "kávézótól" a La Habana "karibi" bárig.  

Előfordulhat, hogy akár jóval több külföldi turistázik Máltán, mint ahány helyi lakos él a szigeten (ez körölbelül 500 000 lakos). Málta nagyon népszerű, főleg itt Sliema és Saint Juliens környéke.

Igen, ezek olyan modernféle yachtok, motorcsónakok, de..

Lesz a nagyvízitaxi parádéban valami érdekesebb...És igen, itt már feltúnnek a sarokban a luzzuk, a hagyományos máltai hajócskák.

Sliema/Saint Juliens felől akár gyalog is elképzelhető egy bekutyagolás Vallettába, a fővárosba. A táposok persze maradhatnak a szépen, sűrűen járó buszoknál.

"Vallettában mindig felfelé nézz!", tanácsolta nekem Lilla, Máltán dolgozó hazánklánya 2007-ben, amikor bejárhattam ezt az izgalmas szigetet. Okosat mondott, a vallettai épületek szépségeit tényleg akkor lehet jól megvizslatni, ha felfelé csodálkozunk.

A színes erkélyek engem lenyűgöznek, a régi lámpák, kapuk hasonlóan kedvemre vannak. Fájintos dolog turisztnak lenni, mert ilyenkor az emberfia észreveszi az egyébként magától értetődő szépséget, mert turistaként ugye illik mindent megnézni.

Valletta nem csupán felfelé, hanem lefelé is izgalmas. Az 1500-as években kezdték kiépíteni a johannita lovagok egy sikertelen török ostrom után. Az építkezéshez szükséges nagyobb kövek egy részét "a föld alól" emelték ki, így egy terebélyesedő alagútrendszer jött létre a város alatt. 

Ha busszal dönget be az utazó a fővárosba, a központi buszpályaudvar mellett közvetlenül átsétálhat a Barakka Kertek felé, ahonnan már rögtön vethet néhány bevezető pillantást a johannita lovagok három városára és a kikötőkre. 

Ez nagyon Málta. Valletta a települést erődítményekkel megerősítő és azt központtá fejlesztő nagymester, Jean de Vallette nevét viseli, aki az 1560-as években kezdte meg a nagy munkát.

A képek is ragyogóan érzékeltetik, hogy a természet itt elkényeztette a védett kikötőknek és jól védhető erődőknek helyet kereső különböző arcokat, köztük a johannitákat. V. Károly német-római császár 1530-ban ajándékozta a szigetet a ma általában Máltai Lovagrendként emlegetett Szent János Lovagrend Rodoszról menekülni kényszerülő tagjainak. 

A johanniták Vallettája nagyon szépen "ráépült" az öbölre. Az egyik oldalon alakították ki a Barakka Kerteket, a gyakorlópályákat, parkokat, kiszolgáló övezeteket. A másik oldalon, az öbölbe nyúló, jól védhető félszigeteken építették ki a Három Lovagi Város, Vittoriosa, Spenglea, Cospicuosa erődítményeit.

A Három Város három erődközpontként épült fel. A bástyákat és a védműveket cikk-cakkos rendszerben húzták fel, hogy az öblökbe befurakodó ellenség egyre közeledve egyre sebezhetőbbé váljon.

Shipspotting 2009 :) De hogyan is volt ez a johanniták idejében? Hogyan barátkoztak meg nagyon Szent János lovagjai a vízzel? A rend történetének első, bő két évszázadnyi történetében csekély szerepe volt a hajózásnak, a johanniták elsősorban a Szentföldön, illetve európai birtokaikon és a zarándokútvonalak mentén voltak aktívak.

1291, Akkon eleste, tehát a közel-keleti keresztes államok végleges bukása után viszont távozniuk kellett a Szentföldről, és pápaiközreműködéssel egy szigeten, Cipruson találtak menedéket. A viszonylag rövid ciprusi tartózkodás idején kezdték meg az intenzív hajóépítést és flottafejlesztést. Az akkori ciprusi király, II.Lusignan igen ferde szemmel és morcos tekintettel nézte a tengeri babérokra törő johannitákat. Valószínűleg megnyugvással vette tudomásul, hogy a johanniták új flottájuk segítségével elfoglalták Rodosz szigetét, majd pápai jóváhagyással szépen átköltöztek oda. Rodoszról az oszmán-török támadás miatt kellett menekülniük, mint már említettem, 1530-ban.

A johanniták flottája megerősödött a Rodoszon töltött két évszázad alatt és Máltán is jelentős maradt. A johanniták hajói egyfajta semlegességet élveztek a Földközi-tengeren, ellenséges államok közötti szállításnál a kereskedők szívesen bízták áruikat a johannitákra. Ez a "bérszállítás" nem volt idegen a johannitáktól, ahogyan más üzleti manőverek, sőt mi több, a kalózkodás sem.

Mai fogalmakkal élve menetrend szerinti hajóközlekedést is lebonyolítottak a johanniták. A Montjoye hajó például mintegy 30 nap alatt járta meg a Marseilles-Rodosz távot az 1300-as években.

Málta nem csupán a johanniták, hanem később a brit gyarmatosítók szmára is fontos "tengeri őrszem" volt a Földközi-tenger keleti medencéjének felügyeletében.

Ez az ablak a vallettai öböl bejáratára a Felső Barakka Kertekből bizony az egyik legnépszerűbb ablak Málta szigetén. Gozo szigetén, a három lakott sziget méretben középső testvérén is büszkélkedett egy híres ablak. Gozo "Azur window" nevű különlegessége viszont egy természetes sziklaformáció volt, bár tényleg ember által tervezettnek is tűnhetett akár addig, míg teteje be nem omlott. Ma már csak úgy áll, ahogy a máltai lokálarcok sopánkodnak: "What a beautiful Azur Window it used to be!"

A lovagok ablaka viszont épségben áll és felidézheti a hajdan itt élő johanniták világát. 1530 és 1798 között itt, ezekben a kertekben sétálgattak a lovagokkülönböző  gyakorlataik előtt, közben és után. Innem tekintettek le a gyönyörű öbölre és a tzengerre.

Akit már megnyugtatott a nagy víz, az nézhet a padokról a kertek felé.

Milyen jó is lehetett itt sétálni, főleg ha az ember lovag volt...

Az árnyas Barakka Kerteket érdemes megbecsülni, főleg a nyári forróságban. Itt egy kicsit talán elviselhetőbb a rekkenő hőség, mint a kevésbé parkos részeken. Erdőkről és folyővölgyekről Máltán nem igazán beszélhetünk, így főleg feltúnik majd, milyen kellemes ez a park. Talán életemben sehol máshol nem ittam ennyi folyadékot naponta, mint Máltán. Talán még Tanzániában sem. Gyakorlatilag folyamatosan lehet tolni vizet, üdítőt, gyümölcslevet, kólátot, mindent, folyamatosan kívánja az ilyen "rekkenőhöz" kevésbé szokott tápos turiszt.

A Barakka Kertek dái és bokrai valószínűleg túzbe hozzák a botanikusokat vagy az entfanokat.

Pompásan összejátszanak itt a színek, a formák, a növények, az ember formálta tér.

Igen, nyáron Máltán igen hőséges a helyzet, de a Felső Barakka Kertek szökőkútjai között kicsit enyhül a hőguta, főleg ha néhány liter folyadékot is betol a magát buzgón legyező vándor. Augusztus hónapjában jártam itt, soha ne ittam annyi löttyöt naponta, mint Máltán.

Az alkonyat egészen varázslatos Máltán. Még szebbnek tűnik attól, hogy már nincsen olyan forróság mint a nyáron perzselő déli órákban. A kellemes viccessel vegyülhet, mert Máltán még a teljes sötétedés előtt, alig-alig szürkületkor is tartanak tüzijátékokat. Ez igen bizarr, de igaz. Lehet, hogy a hangeffektek számítanak igazán nekik.

Nem csupán felfelé nézésre, hanem felfelé bandukolásra is akad lehetőség a hosszú belvárosi lépcsősorokon.

Valletta volt az első igazi "íróasztalon tervezett", előre "vonalzózott" város Európában. Meglehetősen gyorsan felépítették a lovagok, 10-15 év alatt testet öltött a terv.

A lovagrendet a nagymester vezette. A Nagymesterek Palotája megtekinthető és meglátogatható Vallettában. Ez az egyik fénypontja lehet egy máltai utazásnak.

A Nagymesterek Palotájának különösen a belső udvara hangulatos.

Belül gyönyörű lesz az udvar, izglmas lesz a Díszterem, a Trónterem és a Fegyvertár. A Neptun udvarra néző emeleti szobákat freskókkal díszített folysók kötik össze. Valaha, a johanniták korában a Trónteremben ülésezett Szent János lovagjainak vezető testülete, a nagytanács, a nagymester elnökletével. A teremben körben 12 festmény ábrázolja az 1565-ös "nagy ostrom", tulajdonképpen a máltai lovagállam élet-halál küzdelmének jeleneteit.

Az épületnek nem csupán a múltja fontos, de a jelenben is fontos szerepet tölt be. Itt működik a máltai miniszterelnök hivatala és a nem éppen pici palotában tartja üléseit a máltai parlament is.

Máltát járva az építészetben és a szokásokban is erősen látható a katolikus tradíció fontossága. A máltai nyelvű feliratok viszont az arab szavakra emlékeztetnek, mert bizony ez egy semita nyelv. A kettő így együtt egy egészen érdekes hangulatot ad a szigetnek.

Máltán tényleg "annyi a történelem", hogy néhány táposabb turiszt besokallhat tőle és a vásárlás és szuvenírbegyűjtés élvezetébe menekülhet. A pénzköltés egyszerű és átlátható, mert 2008 óta az euro a hivatalos fizetőeszköz. 

Valletta sétálózós utcái hosszúak és nyílegyenesek, hiszen ez egy "vonalzóval tervezett" település, Európa talán első íróasztalon tervezett városa.

A magas épületek árnyéka némi védelmet ad a tűző nap intenzív "szúrásától", de a vallettai csatangolásoknak könnyen napszuri lehet a vége. Kora délután jobb a szieszta!

A hosszú, nyílegyenes utcák időnként lenygöző panorámás élményt nyújtanak. Akár a nagy kék vízig is letekinthet a turiszt a városközpontból, ha elég ügyesen talál ilyen panoráma léniákat.

Turiszt, tekints felfelé, meg az utca végére.

A szűkebb sikátorok is nyílegyenes vonalzócsapások.

Ha autóval szeret látványozni a turuszt, akkor a parti nerődrendszer mentén futó utakról érdemes tekintgetni.

A kikötőkben nem csupán oda-vissza rakosgatják a portékákat, hanem számos vízi közlekedéssel kapcsolatos szolgáltatást is nyújtanak. A mára már privatizált Malta Shipyards és más cégek hajók felújításával, javításával, hajógyártással és minden más hajózással kapcsolatos kiegészítő szolgáltatással foglalkoznak.

A "Három Város", a johannita lovagok által elsőként belakott három lovagi település, Cospicua, Vittoriosa, Senglea közigazgatásilag Vallettához tartozik, de már előbb is létezett mint a vonalzóval tervezett új Valletta az öböl másik partján. Latin neveiket a "Nagy ostrom" után kapták, azonban ma is használják régi elnevezéseiket (Birgu, L-Isla). 

Látványlépcső :)

A lovagi hármas külseje erősen erődített, hiszen még az új Valletta felépítése előtt itt már kiépítették védett lakhelyeiket a lovagok. A belső részeken azonban kicsit barokkos hangulatú, kellmesen sétálható a "Három Város".

A vízparton, az öblökben a raktáraktól a hajójavító műhelyekig mindenféle logisztikai csoda működött, illetve más formában akár működik ma is.

A brit uralom végével (1964) a kikötők katonai jelentősége megszűnt. A kereskedelmi hajózásban betöltött szerep is jóval kisebb már, mert Málta legnagyobb kereskedelmi kikötője néhány évtizede már nem a Vallettai-öbölben üzemel. Így hát amit manapság láthatunk a lovagvárosok és Valletta néhai nyüzsgő kikötőforgalmából, az már csak egy sokkal nyugisabb, tompított maradványa a néhai csúcsforgalomnak.

A lovagi városokban is jellemzőek lesznek a hosszú, egyenes léniák, amelyeken jó eséllyel felfelé is kell majd caplatni.

Az ánglus irracionalitás hagyományait egy kicsit megőrizendő, Máltán a bal oldalon vezetik a járműveket.

Ez az állandó lépcsőzés, a hosszú, nyílegyenes, cserébe magas lépcsősorokon, hát igen, ez egy nagyon máltai dolog...

Az egyik kedvenc lépcsősorom... Azt hiszem másoké is, mert ez egy tipikus máltai turista snapshot. Azért szeretem, mert kicsit érzékelteti a lovagok mindennapjait. Honnan hová sétálgathattak? Lakóhelyeikről, az "auberge" épületekből lelépcsőzhettek a kikötőkbe hajóikhoz, vagy csak úgy. ellovagolhattak a kiképzőtérnek és sétálótérnek is használt Barakka Kertekbe, elmehettek a Nagymester Palotájában levő központba, illetve Valletta többi, 1565 után épült részébe.

A mai kor embere járművel a Három Város szélén levő erődítményekig juthat valamilyen járművel, a külső gyűrű után beljebb haladva már gyalogosan kutyagolva kell felfedezni a három csodálatos építészeti örökségű lovagi településrendszert.

Esetleg még vízi úton is ide lehet jönni, mert különböző vízicsodás vállalkozások kisebb-nagyobb, viccesebb-komolyabb alkalmatosságain lehet egyet hullámszelőzni a Nagy Kikötő, a Grand Harbour lovagi városokat szegélyező partjaihoz, vagy partjaitól a Vallettai-öböl más pontjaihoz jutva.

Erőd, kikötő, Málta.

A Grand Harbour, a Nagy Kikötő igen impozáns flottának ad otthont.

A kikötöben az az izgalmas, hogy minden oldalról pazar kilátás nyílik rá.

A Grand Harbour kis "sétacsónakoknak" is otthont ad a nagy óceánjárók mellett.

Ezekben a kikötőkben már a föníciai hajók is hesszeltek. Néhány kisebb hajócska és csónakocska igyekszik z ő vízi alkalmatosságaikat modellezni.

A Három Város kikötői ma a helyiek és az év hosszabb-rövidebb résézét itt töltő külföldiek yachtjaival vannak tele. Jó három-négy évszázada a johannita flotta állomásozott is.

A johanniták már Máltára érkezésük előtt szereztek némi rutint a hajózósdiban. Zombori István nagszerű könyvében (Lovagok és lovagrendek, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988) összegyűjti a johanniták tengeri tevékenységének főbb csomópontjait. Már a keresztes hadjáratok idején szállítottak zarándokokat és hadakozókat hajóikon, aztán jött a már említett nagyobb léptékú flottaépítés Cipruson. Zombori említ egy érdekes adatot. Az egyik első páncélozott caraque típusú hajó a johannita flottában teljesített szolgálatot. Úgy hívták Sainte Anne, és egyszerre akár 300 főt is szállíthatott az erős fegyverzet mellett.

A három lovagi város minden lehellete történelem...

Nyáron, a középikolás és egyetemista nyelvtanuló hadak inváziója idején is viszonylag nyugodt hely a Három Város (a nyelvtanulók nappal tanulnak vagy buszoznak, este strandolnak vagy buliznak). Szóval kellemes nyugi van itt, viszonylag kevés turiszt felóval együtt ődönghetünk a derék johanniták erődítményei és palotái között.

Cittá Senglea Invicta, a legyőzhetetlen Senglea városának címere. Az Invicta címet Jean de Vallette nagymester adományozta a településnek a sikeresen visszavert oszmán-török támadás után 1565-ben.

Cittá Vittoriosa címere, itt már 1530 előtt is éltek lovagok langue, azaz nyelv szerinti auberge szerint tömörülve. A "Vittoriosa" győzedelmest jelent, ezt a címet is Jean de Vallette nagymester adományozta az 1565-ős oszmáb-török ostrom után.

Cittá Cospicua címere. Cospicua (Conspicuous) átor akar lenni, és szintén Jean de Vallette adományozta a címet.

Egészen megkapó, szép és díszes tud lenni ez a néhai lovaggettó...

A lovagok "auberge" nevű szállásokon éltek, ezek beosztása időnként tükrözte a nemzetiségi hovatartozást (például "auberge italien"). Ettől függetlenül egy nemzetek feletti, illetve ezektől alapvetően független, a keresztény egyetemesség jegyében működő, összetartó, testvéries közösség volt a johanniták állammá formálódó máltai közössége, legalábbis elvben. Igaz, a lovagrend "közigazgatási egységei", mondjuk úgy "rendtartományai", tehát kisebb egységei is langue néven, többé-kevésbé a lovagok anyanyelve és nemzetisége szerint szerveződtek, legalábbis a lovagrend történetének egyes időszakaiban.

A vallásos érzület nem lebecsülendő a lovagok életében. Az igen mély máltai katolikus tradíciónak volt ugyanakkor egy sötét oldala. Bizony, az inkvizíció is igen aktívan működött a szigeten. A legtöbb máltai útikönyv kiemel két momntumot az inkvizitorok székhelyéül szolgáló palotáról. Ezek hitelességét én nem tudom ellenőrizni, de az egyik toposz szerint az inkvizíció foglyait valami olyan alacsony ajtón lökték celláikból a vallatószobába, ahol teljesen le kellett görnyedniük az inkvizitorok előtt. A másik sztori szerint az inkvizitorokat kiszolgáló jámbor barátok a közeli barlangokban aludtak, miközben a pápai inkvizitorok fényűző palotaszobáikban pöffeszkedtek.

A "Három Város" nyújtotta kilátás azért igen pazar, mondjuk úgy, "lovagi".

Körpanoráma lovag módra...

A lovagi városok erődítményeit később a szigetet 15 évre megszálló francia Napoleon, majd 150 évig a brit gyarmatosítók is használták és fejlesztették.

A Vallettai-öböl bejáratánál kialakított hullámtörő védművet a britek szuperálták ide 1903-1910 között. Korábban láncokkal ehetett az öböl száját blokkolni.

A briteknek stratégiai szempontból bingó helyen feüdt Málta, hiszen nagyszerűen ellenőrizhető innen a Földközi-tenger nyugati és keleti mdencéje közötti forgalom, vagy az európai és afrikai partok közötti mozgás. Ebből következően a második világégés idején Málta nem maradhatott ki a katonai eseményekből, különös tekintettel a Mussolini vezette Olaszország elleni harcokban, a partraszállás előkészítésében.

A harcok során Málta sokat szenvedett a bombázásoktól. Szinte toposz jellegű történet a fel nem robbanó bombák esete, amikor templomokat értek találatok, de azok csodával határos módon nem robbantak fel és nem okoztak sérüléseket. Több máltai templom is elkönyvelhet ilyen becsapódó, de fel nem robbanó lövedéket.

A legendás Vallettai-öböl, igen... Miután az oszmán-törökök belebuktak a "nagy ostromba" 1565-ben és a lovagok megőrizhették a szigetet, tudatosan is terjeszthették az öböl és az erődítmények "bevehetetlenségének" hírét.

Nagyon Málta :)

Mediterráneo :)

"Pro fide", mondták a lovagok.

A három lakott sziget közül Gozón csak mérsékelten, Cominón egyáltalán nincsen tömegközlekedés, a legnagyobbacska Málta buszflottája viszont bizonyára kárpótol mindezért. Sajnos kicsit már a "used to be" kategóriába tartozk (ha már az angoltanulós szigeten vagyunk) a legendás máltai retróbuszok flottája, mert 2011-től nagymérvű buszcsere program kezdődött. A vicces buszmatuzsálemek így kezdenek eltünedezni és helyüket szép eurokonform és környezetbarát, de meglehetősen unalmas és amolyan "szokásos" modern buszok veszik át.

A retrózós sárgaságok között bőven akadtak olyan példányok, melyek még a függetlenség kivívása előtt, a brit gyarmati korban kezdték pályafutásukat a szigeten. Szóval még 1964 előtt. Igazából a brit buszgyártás egész második világháború utáni történetét át lehetett tekinteni itt, mintegy élő bemutató-simogató-kipróbálózó műsorként.

A múltba cseppenős fílinget olyan kis aranyos apróságok jelezték ezeken a buszokon, mint a kis leszállásjelző csengő. De olyan ám, hogy meg kell rángatni egy zsinőrt, de úgy jó erősen és akkor a sofőr füle mellett megszólal egy kis csengő... Nem ám kábelezni....

Tény, hogy a brit buszok nem az esztétikumukról híresek, de igen jól bírják/bírták itt a strapát...

A legbőségesebb buszszüretet a vallettai központi pályaudvaron találhatja meg a buszfan turiszt. A nem kifejezetten született buszrajongók is ugyanúgy naponta átélhetik a buszparadicsomot, mert a sziget egyik pontjából a másikra jutáshoz bizonyára naponta átutaznak majd ezen az állomáson. A pályaudvar közel van a Barakka Kertekhez és Valletta egyik kikötőjéhez is. Dokumentum értékkel a kikötőben egyszer éppen elcsíptem egy ilyen óriást. Igen, véletlenül épp a Costa Concordia, itt még az az oldala van alul, amelyiknek ott kell lennie.

Igen, a brit gyártmányok láttán néha elgondolkozik az ember, hogy tervezőjük látott -e már valaha szép lányt vagy szép vázát. Az is lehet, hogy a formatervezőknek csak a Rolls-Royce kínált versenyképes fizetést és a buszgyártóknak már nem jutott belőlük. Igen, ezek a gépek nem emlegethetők egy lapon a mi szép Ikarus 200-as családunkkal, a gyönyörű 300-as családdal meg még kevésbé, de azért valahogy bumfordiságukban is aranyosak.

A hosszú élettartam egyik titka, hogy egészen 2011-ig a buszok többsége a sofőrök saját tulajdonában volt, így szépen vigyázó kezekben voltak. A modern, alacsonypadlós és méregdrága buszok megjelenésével ez a szisztéma már nem igazán tudott működni, így a retróbuszokat felváltó "sleek" (az angoltanulós szigeten vagyunk, ugye) járművek nem biztos, hogy 40-50 évet futnak majd.

Persze azért nem minden buszos úton éreztem úgy, hogy egy ilyen retrókocsinak mindenképpen át kellene mennie a műszaki vizsgán. Egyszer végig fogtam a mellettem levő ablaktáblát, mert tartottam tőle, hogy elhúzás után kiesik. Egy olyan taxihoz is volt szerencse, ahol a kiesni ablak egy könnyvvel volt beszorítva, de nem is akármilyennel, hanem egy Bibliával!!!

Ikeadizájnos formaviláguk ellenére ezek a buszok nagyon jól mennek, motorikusan meglepően erősek bírnak lenni.

A nyelvtanulók számára ezek a buszok is nyelvgyakorlási terepek bírnak lenni. A jegyet 2007-ben még leginkább a sofőrnél kellett vásárolni. Ha jól tudom, ma már más rendszer van, de akkor még a sofőrrel egy kicsit szóba kellett elegyedni a jegyért. Meg lehetett kérdezni vidéken, hogy "Dász disz bász gó to vilitá?", ami egy fontos kérdés ugye, főleg, hogy Vallettán kívülről előbb-utóbb minden busz Vallettába ér :)

Kedvenc Máltával kapcsolatos forrásom, a vassallohistory.wordpress.com oldal adatai szerint 2009-ben éppen 508 darab ilyen öreg busz futkározott Máltán mintegy 400 tulajdonos.operátor (értsd sofőr) üzemeltetésében. Az átlagéletkor igen tekintélyes lett, 35 év.

A modern buszok érkezésével 127 darab matuzsálem a Heritage Malta kezelésébe került, mintegy 70-80 darbot pedig magáncélokra (különjáratozás, nosztalgiabuszozás, kertbe kiállítás, mozgó kávézó/fagyizó működtetése) megtartottak régi tulajdonosaik. legalábbis ezt állítja a vassallohistory oldal.

No, dehát melyik öreg romboló lehet a korelnök?

Néhány évtizeden át zöldek voltak Málta buszai, de aztán áttértek a piros csíkkal vadított sárga flottaszínre (bizonyára régi magyar volános mintára :))

Még mielőtt valaki megkérdezné, hogy a rekkenő hőségbe enyhíti -e klímaberendezés a forróságot a retróbuszokon, lássuk be, hogy nem... Ezek a buszok még a nagy klímakultusz kezdete előtt készültek...

Igen, itt szépen látható, hogy a britek a balkormányos rendszerrel is hosszú távra mély nyomot hagytak a sziget közlekedési rendszerén.

Ez a "sok jó ember egy ajtón át is elfér" kultusz a brit buszgyártásban igen nem praktikus, illetve neigen gyakorlatias. Jó kis tumultusok alkulnak ki este, amikor a nyelvtanuló diákok tömegével szállnak fel-le és furikáznak Saint Juliens és Valletta között.

Kedvencem a "Dominant" nevű, "Flames of Love" szlogenű romboló, egy különösen őrülten száguldozó sofőr tulajdona.

Lehetett itt nagy márkatippelős elmebajnokságokat tartani, hiszen brit buszgyártó nem éppen csak egy volt...

Ők sem mai gyerekek...

Ő meg olyan, mint valami rallye "versenybusz". A vadabb sofőrökkel menet közben is fokozódhat ez az érzés.

Tán ő lenne a korelnök?

Akadnak nála fiatalabbak, de nem ő a korelnök.

Hahó, meglett a korelnök!

A korelnök pihen. Igen, kétségtelenül ő a legöregebb, a csőrös gépezet.

A korelnök beparkol. Sofőrjét-tulajdonosát megszólaltatja egy bizonyos Alexander által készített, youtube oldalon elérhető amatőr videó (címe: 21 things you have to know about Malta). A kicsit idősebb bácsi szerint az ő busza "most good", a többi fiatalabb gépezet már nem annyira jó, sőt nem jó, mert nem szellőznek olyan jól, kevés rajtuk az ablak. Ezen a matuzsálemen tényleg totálban lehet nyitni az összes ablakot, "kajakra", ahogyan azt tinédzserül mondják. 

A korelnök fiatalosan "seper". "I only like this one", mondta a tulajdonos bácsi, és még felfedte a korelnök évjáratát, ami nem más, mint 1937. Még a brit hadseregben is szolgált a jármű, mielőtt a menetrend szerinti forgalomba került, majd az idő kerekének előre forgásával Málta legtöbbet fényképezett busza lett.

Jól buszozzuk ki magunkat...

Mdina-Rabat, ide is bizonyára busszal jövünk majd. Ez a két nagy műltú, gyakorlatilag egybeépült két település egy máltai látogatás egyik legmaradandóbb élménye lehet. Mdina megőrizte középkori hangulatát. Ehhez az is hozzájárul, hogy a kalókon kívül senki nem hajthat be járművekkel ide.

Ez a hely már az ókorban, a föniciaiak idején lakott volt. A hagyomány szerint itt, a római Mellittában szent Pál is megfordult, miután hajótörést szenvedett a sziget partjainál. Aztán a normannok, szicíliaiak, arabok is hozzájárultak a város formálásához.

Mdina, a "Csendes város" hangulatos utcái a múltat idézik, a járműforgalom minimálisra korlátozása hathatósan segít ebben. Éjszaka sejtelmes csend van. Igazi időutazás! A gyönyörű főkapu 1724-ben épült barokk stílusban. A kapu mindenképpen kell ide, mintegy emlékeztetőnek, hogy itt most magunk mögött hagyjuk a huszoegyedik századot és bemegyünk a múltba, mnt egy időkapun.

Mdina nappal és éjszaka is mesebeli hangulatú. A labirintusos utcaszerkezet egyértelműen arab hatás. Mdina már a normann és az arab hódítás idején is vígan élte világát, hiszen kezdetei egészen a föníciaiakig nyúlnak vissza.

Milyen lehet itt éjjel...

A Szent Pál Katedrális ( bár néha mindkét szent nevével utalnak rá, Szent Péter és Szent Pál katedráliskén) környéke Mdina legforgalmasabb része.

A katedrális elődje Szent Pál tiszteletére készült,még az 1200-s években. Ezt azonban egy földrengés romba döntötte, ezért 1700 körül egíy újat építettek a helyére, a jelenleg is megcsodálható épületet. A közeli karmelita kolostor is megtekintésre érdemes.

Mdina már a föníciaiak idejében erődített település volt. A rómaiak Millittának hívták. Uralmuk alatt jelent meg itt Szent Pál, valamikor 60 környékén és a források szerint meggyógyította az egyik magas rangú római tótumfaktumot, bizonyos Publius nvezetűt.

Mdina volt Málta fővárosa egészen az 1500-as évek végéig, amikor a johanniták megterveztették és felépítették az erődített Vallettát.

Eszményi ez a járműforgalomtalanság... Csak az itt lakók autói jöhetnek be, ők meg igen kevesen vannak...

A szűk sikátorokat és labirintusokat kedvelő turisztok számára Mdina kötelező célpont.

Egészen érdekes érzés lehet ezek között afalak között élni, este zeknek a "hagyományőrző" lámpáknak a fényében battyogni hazafelé.

Ma már csak nagyon kevés állandó lakos él Mdinában, de egy részükk ma is normann vagy szicíliai nemesek leszármazottainak tekinti magát :).

Nos, hát akkor egy nemesi erkély és egy nemesi lámpa...

Itt a háziasszonyok tök jókat cseverészhetnek egymással az ablakokból is, mert a falak olyan közel vannak egymáshoz.

Járnak erre dzsinnek is? :)

Hopp, egy ilyen kapu, átértünk Tunéziába? 

Lenyűgözőek ezek a magánházak, hát még a paloták!

A palazzók közül kiemelendő a tizenharmadik századi Palazzo Falson, ahol ma régészeti múzeum működik (ez Mdina második legidősebb épülete). A Palazzo Villhena természettudományi gyűjteménynek ad otthont, a Palazzo de Piro pedig kereskedelmi, kézműves témájú kiállításokat tárol.  

Mediterrán idill :)

Igen, a színek, a tér itt nagyon szépen összejátszik. Egy hasonló tájjelegű házpalotát "boutique hotelként" működtetnek Mdinában. A képen nem ez látható, de ennek közelében van ez a bizonyos Xara Palace. Ötcsillagos :)

Az itt lakók tulajdonképp nyugodtan mondhatják, hogy ők egy középkori palotában laknak :)

Cittá Notabile, Mdina "Nemes városnak" is nevezteti magát.

A szűk sikátorok egyik látványeleme ez a fényjáték.

Nagyon Mdina, főleg sikátorfanoknak :)

A színes erkélyen való álldogálás és kitekintőzés valahogy alapvető eleme a máltai létnek.

Vadítsuk egy kicsit boltívekkel is :)

Ha a fantáziám kicsit megindul, elképzelem Mdinában milyen szuperül lehetne zsbadulós játékokat, mindenféle szerepjátékokat, labirintusozókat meg hasonlókat játszani.

A sikátorok mellett a citadella falai is izgalmasak, ezekről Mdinán kívülre is gyönyörű kilátás nyílik.

Palazzo, palazzo...

Emlékszünk a mottóra? "Máltán mindig felfelé nézz..."

Ez talán nem olyan látványos, de azért nagyon máltai...

Ezekben az igazán mediterrán zamatú keretkben és házakban általában igen kellmes jólétben élnek a máltaiak. Mi hát a máltaiak titka? Rátaláltak a turizmusban a speciális erősségekre: nyelvtanítás, fitnesz, történelem. De a többi ágazatban is igyekeznek hozzáadott értéket, magas tudást igénylő extrát találni, illetve hozzáadni. A tudásalapú ágazatokban és az úgynevezett "high added value" tevékenységekben igen tutkók ezek a szigetlakók. Ilyenek a gyógyszergyártás, információs technológia, pilótaképzés, navigátorképzés és sok más.

Egyszer elterjedt egy sztori, nem akkor , amikor Máltán voltam, tehát személyesen nem tudom igazolni a valóságtartalmát, de azért sztori, szóval a lényeg, hogy Máltán még volt egy hajléktalan. Igen, egy személy, nem több és nem is kevesebb. Óriási gyűjtést szerveztek neki , hogy ne legyen már Máltán hajléktalan. Ez egy nagyon szép és tanulságos történet  annak ellenére, hogy én egyáltalán nem hiszem el.

Nos, ez egy ilyen tipikus mediterrán máltai otthon.

A máltai táj felülről is igen látványos, olyannyira, hogy kiváló üzleti érzékkel megáldott helyiek felismerték az ebben rejlő üzleti lehetőséget. A máltai kisrepülőgépes és helikopteres cégek nem csupán légifényképezéssel és "hoppolással" (Gozóra ugrás például, ha a hajós 25 perc túl hosszú lenne :)) foglakoznak, hanem a helikoptervezető és kisgéppilóta képzés nemzetközi fellegvárává igyekeznek tenni Máltát. A légköri viszonyok tényleg kiválóak a kezdők képzéséhez, hiszen itt szinte mindig kiválóak a "légköri viszonyok".

Marsascala és Marsaxlokk, a két festői halászfalu a máltai buszozgatás két kiemelten közkedvelt célpontja.

A két kicsiny faluban találjuk a hagyományos máltai csónakocskák talán leglenyűgözőbb kikötőit.

A luzzukat elejükön "szemek" védik. Ezek eredetét a föníciaiakra, egyesek az egyiptomi szimbolikára vezetik vissza.

Igazából a földhözragadtabb vándor, mint például jómagam, nem vágyna annyira ezekbe a vízicsoákba, még akkor sem, ha azok a szemek ott az elejükön megvédenek minden bajtól. Szóval nem vonz annyira a tenger, de ezeknak a hajócskáknak a puszta nézegetése is kifejezetten nyugtató, mondhatni "terápiás".

Marsascala faluja/kisvárosa önmagában a kikötőért megér egy buszozós kiruccanást. A hajócskák százainak, ezreinek látványa tiszta szüret.

Marsaxlokk falujában/városkájában vasárnap nagy halpiacos dzsambori van. ha nem vagyunk nagy halevők, akkor is érdemes elmenni, mert sok minden másféle izgi is akad ezen a piacon. Óriási turistás tumultus van itt ilyenkor, visszafelé kissé nehéz feltömődni a buszokra.

Hajók, hajók mindenhol...

Málta egyébként a vízijárművek vezetésére való képzésből is nyilván csinál némi üzletet, lehet itt tanulni...

Az alső kép talán önmagában is elmondja a lényeg lényegét Máltáról.

Hova buszozzunk még?

Valami még vadabb?

Akkor legyen még vadabb és kísértetiesebb, menjünk Dinglibe! A "Dingli sziklái" egyfajta világvége. A kisváros pedig szieszta idején, kora délután olyan mint egy igazi kísértetváros! 

Néhány ráadás: középkori erőd a parton

A luzzuk mellett egy kalózhajó...

Karcsú katolikus templom

Kísérteties délután a kihalt, néptelen utcájú Dingliben

Hagyományőrző lakóházak Dingliben

Hajószüret

Málta szívem egyik csücske

Felmerülhet a kérdés, hogy a máltai lokálok nem unják -e egy kicsit magukat ebben a mediterrán paradicsomban? Nos, a máltaiak a hobbik terén is igen találékonyak és mókásak. Nagy divatja van például a régi automobilok gyűjtésének és az ilyen matuzsálemekkel való autókázásnak...

Az utolsó máltai "treat", néhány ilyen szép verda. 

Il-vjagg it tajjeb! Bon voyage!

vissza