Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Omán

2015.06.20.

Omán

MARHABA

Az ománi varázslat, azaz a sztereotípiák átváltoztatása

Furcsamód kedvelem azt a szót, hogy "valószínűtlen". Szeretem a spontán, váratlan történéseket, amikor nem az lesz, amit várnánk. Bejönnek a "senki nem számított a..." dolgok. Nos hát, manapság elég "valószínűtlen" eseménynek látszana, ha valaki azzal a kívánsággal indulna a piacra, hogy tömjént, mirhát és aranyat mustrálgasson és vásároljon. Bármennyire "valószínűtlen" legyen, hogy létezik olyan piac, ahol ezt a huszonegyedik században meg lehet tenni, mégis igaz, hogy mindez kivitelezhető Muscat mesebeli városában, Omán fővárosának bazárjában.

A messziről néző ember hajlamos összemosni az egy régióhoz tartozó országokat, főleg ha távolibb vidékekről van szó. Az Arab-félsziget államai között is lehetnek hasonlóságok, szerintem viszont itt tényleg a hatalmas, elképesztő különbségekre érdemes felfigyelni.

Omán is rendkívül látványos kontrasztot mutat szomszédaihoz képest, ha néhány alapvető tényezőt nézünk. Omán a hagyományok tiszteletének, őrzésének földje, ahol nincsenek felhőkarcolók, szemben a hipermodernitásból már-már sportot űző, csilivili Emirátusokkal. Omán az egyik leginkább befogadó, a maga módján "multikulturális", toleráns állam, ahol a lakosság talán már több mint a harmada bevándorló. A szomszédban Szaúd-Arábia pedig a világ egyik legelzártabb állama. A mesés olajkincsből (is)élő Omán 10-15 hellyel előzi meg Magyarországot az egy főre jutó GDP listán, mondhatni hát, egy igen gazdag állam. A szomszédos Jemen viszont a bolygó egyik legszegényebb országa, több mint 100 hellyel van mögöttünk, illetve még messzebb Ománhoz képest.

Tudni illik, mi illik, de itt nagyon. A respekt, egymás tisztelete rendkívül fontos az ománi kultúrában. Ez az ország azon kevés állam egyike, ahol erősen bűncselekménynek számít csúnyát mondani a másikra, a másiknak. Olyat mondani valakire, hogy "disznó", pedig egyenesen főbenjáró bűn lenne, ha ezt elkövetnék, csak hát itt nem követik el.

A sok-sok kis elgondolkodtató, vagy akár megdöbbentő furcsaságot keretbe foglalja egy nagy különlegesség. Az esti fényekben mesebelinek ható partok mentén 30-40 évvel ezelőtt egy teljesen más élet létezett. A mai mesésen gazdag, sokszínű, vendégváró GDP-élfighter helyén 1970-ben még egy másik világ járta. Omán akkor a világ egyik legelzártabb, középkori viszonyok között élő állama volt, ahol gyakorlatilag nem létezett turizmus, nem voltak hotelek, szállások. Megállt az idő. Aztán 1970-ben elkezdődött a bolygó egyik leggyorsabb és legdrámaibb változása.

Ma már hop on/hop off városnéző buszok, kiépített tengerparti biciklis útvonalak, bérelhető biciklik ( a helyi bubik) várják a kíváncsi turistákat.

Az időzítés igen fontos egy ománi utazás tervezésénél. Májustól itt egészen pokolivá kezd válni a klíma, jönnek a jó kis ötven és még több fokok...Októbertől áprilisig élvezhető csak igazán az ománi varázslat.

Ilyenkor is belenghet azért egy kis homokvihar. 2015 áprilisában, amikor ide érkeztem, éppen egy ilyen számumozós tépázta meg az Arab-félszigetet. olyan fantörpikus jelenségeket produkált, hogy homokszemcséket fújtak be az épületekbe az egyébként omniprezens (jaj), azaz magyarul obligát légkondicionálók.

Az időjárás kegyetlenségéhez kapcsolódó apró történelmi adalék, hogy a helyi klíma hatása révén érdemelte ki a Maddening Island baljós nevet egy kicsiny sziget az ománi partok mentén. Az imperialista törtető britek egy jól hangzó "telegraph station" számára szemelték ki szigetet 1864-ben. Az állomás feladata az indiai gyarmati telepek felé irányuló kommunikáció elősegítése volt. A táviratozó állomás azonban még öt esztendőt sem élt meg, mert az itt állomásoztatott katonák és civilek sorra megőrültek a szó szoros értelmében tébolyító hőségtől és az elszigeteltségtől.

Az egyik első élmény, mely letaglozóan hat az ide érkező távoli vándorra, az a természeti körülmények, földrajzi viszonyok egészen megdöbbentő vadsága. A vízparti települések épületei között, előtt, mögött is zordon, kopár szklák, kőhalmok emlékeztetnek rá, hogy milyen nehéz is itt életet teremteni. Pontosabban talán arra utalnak, hogy ilyen kemény feltételek között is sikerül emberi életet teremteni.

A holdbélien zordonbordon körülmények közötti látványos felvirágzást részben az olajvagyon feltárásának, részben egy ember felismerésének és víziójának köszönheti ez az ország. 

Omán államformája szerint abszolut monarchia, a függetlenség kivívása óta ugyanaz a dinasztia birtokolja a szultáni címet. A jelenlegi szultán, Quaboos bin-Said apja (szultánként) külföldi tanulmányokra küldte fiát Európa legnevesebb egyetemeire, többek között Oxfordba, hát hová máshova.

A lényeglátó, éleseszű fiú felismerte, hogy az otthoni viszonyok nagyon nincsenek rendben, és hazatérése után némi felkészülési időt követően elmozdította apját a hatalomból. Történt mindez 1970-ben. Ekkor kezdetét vette a történelem egyik legizgalmasabb, ráadásul sikeresnek bizonyuló kísérlete, hogy néhány évtized alatt több évszázadnyi "elmaradottságot" sikerüljön behozni.

Mindehhez persze az olajvagyon kiaknázása biztosította az anyagi hátteret. Omán napi 900 000 hordónyi olajat termel ki. Mindez azonban nem lenne elég. A rendkívül szerény külsejű, fellépésű és öltöködésű, kicsit egy szerzetesre emlékeztető habitusú Quaboos szultán bámulatosan bölcsen átgondolt víziót ültethetett a gyakorlatba, korlátlan hatalma birtokában. 

Az ománi modell lényege kissé tömören és sarkítva összefoglalva, hogy a modernizációt mindenben a hagyományok tiszteletben tartásával és a hagyományokkal összeegyeztetve igyekeznek lebonyolítani.

Az "időugrásba" minden külső erőforrást, külföldi tudást is igyekeznek bevonni, a korábban teljesen elzárkozó földet megnyitották a külföldről betelepülők tömegei előtt (2014-es adatok szerint az Ománban élők körülbelül 40 százaléka 1970 után érkezett külföldi, aki állandó, vagy ideiglenes jelleggel letelepedett az országban). Alapelv, hogy minen különböző etnikai, vallási közösség tiszteletben tartja a többi szokásait, hagyományait.

A hagyományok tisztelete például abban is megnyilvánul, hogy nem épülhetnek nyugatot majmoló felhőkarcolók, az épületek nem lehetnek magasabbak egy bizonyos méretnél.

Vannak olyan "védett" azakmák, melyeket csak "őslakos" ománi végezhet. Ilyen pédául a taxis. Mivel az üzemanyag relatív olcsósága és az "agyunkra ment a jólét" miatt gyakorlatilag nincsen tömegközlekedés, mindenki taxival vagy saját autóval jár.

A turiszt is jó eséllyel igénybe veszi majd egy dishdash nevű ruhába, azaz igazi old school ománi férfiköpenybe burkolózó és papucsban vagy szandálban csoszogó oltári nyugodt ománi taxis szolgáltatásait. Az elképesztő mértékben megugrott életszínvonal és a lendületes technikai modernizáció ellenére, ahol csak lehet, a hagyományos a kedvelt, a népszerű, így például az öltözködésben. A hivatalos politika is ezt erősíti.

Az "őslakosok", tehát az arab omániak hagyománykultusza ugyanakkor azzal jár együtt, hogy teljesen elfogadják és tisztelik a bevándorlók és a turisták különböző szokásait.

Mit is tesznek errefelé a turisták? A kulturális örökség és a természeti szépségek későbbiekben tárgyalandó sokfélesége mellett érdemes egy nem elhanyagolandó szempontot kiemelni. Omán nem csupán a propaganda szintjén, hanem ténylegesen is a bolygó egyik legbiztonságosabb országa. Lehet, hogy kicsit a felületes messziről jött ember naivitásával idealizálom a képet, de talán sehol nem éreztem magamat annyira biztonságban, mint éppen Ománban.

Gyakorlatilag nincsen bűnözés. Ez önmagában is elég szürreális, hogy a bűncselekmények száma alig haladja meg a nullát. Még megdöbbentőbb ez akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy itt olyan dolgok is bűncselekménynek számítanak, mint azt mondani valakire, hogy disznó. "Criticising the government is a serious crme", mondta egy Kenyából bevándorolt lány nekem Ománban, csak hát ez is egy olyan bűncselekmény, amit nem nagyon követ el senki, mert a government igyekszik kevés okot adni a kritikára. Omán abszolut monarchia az alkotmány értelmében, a szultán és kormányának hatalma megkérdőjelezhetetlen.

Az egzotikumra vágyó utazókat mágnesként vonzzák a keleti bazárok. A Mutrah Souk a bolygó egyik legrégebbi piaca. Mutrah egyfajta óvárosi részét jelenti Muscat metropoliszának. 

Akár a szukban, azaz a fedett bazárban, akár egy ománi otthonban előfordulhat, hogy a vendéget hagyományos ománi szokás szerint datolyával és karbamidos kávéval fogadják.

A datolya ma is az ománi mezőgazdaság egyik legfontosabb kiviteli cikke. Itt, az "őshazában" igazán ízletes bír lenni. Én nem nagyon szoktam sok mindent hozni külföldről, de Ománból hoztam datolyát, magjait még el is ültettem a somogyi birtok üvegházában (gyönyörű növény lett, de itt termés nélkül...).

A szuk bizonyára emlékezetes lehet bárkinek, akit tűzbe hoznak a textíliák, kelmék, ciók, régiségek, netán arany, mirha, tömjén. Engem leginkább az egyik bejáratnál levő hagyományos, műltat idéző kévéházi rész nyűgözött le. Történész lélekkel érezve pedig mámorító az a tudat, hogy az aran világ legrégebbi működő bazárjában sétálgathat itt az meber, ahonnan évszázadokkal ezelőtt a tömjént berakodták a karavánokról a szomszédos kikötőből Indiába és Kínába induló hajókra. Kicsit aladdinos bukéja van még annak, hogy belül nem nagyon jut be természetes fény, régen lámpásokkal lehetett közlekedni és a szuk régi neve nem más, mint az, hogy sötétség.

A Muscat utcáit és Mutrah bazárját ellepő turisták egyik legérdekesebb fajtája a luxushajón érkző, tengerjáró vándor.

A turisták a hop on/hop off buszokon is körbecirkálhatják Muscat városát és eljuthatnak számos látványossághoz. Ez egyben a legolcsóbb és főleg egyetlen buszos tömegközlekedési lehetőség az ománi fővárosban, mintegy potom 22 dolláros jegyért. Mutrah szukjától kezdve felkereshető innen a szultán által építtetett hatlamas nagymecset és a talán legérdekesebb kuriózium, az operaház is.

Quaboos bin-Said szultán rajongója a komolyzenének. Magánvagyonából megépíttette a Közel-Kelet első és legnagyobb oparaházát. A Nemzeti operaház kívül és belül is kifinomult, igényes, gyönyörű épület. 

Az operába járás Muscatban tényleg bevett kulturális tevékenység az úgymond őslakosok és az expat betelepülők körében is. Az operakaland itt nem egy szűk réteg furcsa, culture vulture ("kékharisnya") szokása, hanem a főváros egyik legjellemzőbb kulturális tevékenysége. magyar szív dobbanhat, Muscat operájában időnként magyar előadók is fellépnek. 

Mit tesznek itt a külföldről betelepülők, magyarul az "expat" arcok? 

Az európai expat közösség egyik kedvelt negyedében található a Carguill étterem.

Az étterem hű tükre az itt élő közösségek sokszínűségének. Egy hoszú folyosóról különböző, dús növényekkel barátságossá tett szalonok foganak, ahol különböző gasztronómiai kultúrák ételei közül lehet választani.

Az expat negyeden átvágva légkondicionált Starbucks kávézókba, európai stílusú gyorséttermekbe, igényes kínálatú idegen-nyelvi könyvesboltokba botlottam. Különböző kétnyelvű iskolák tarkították a képet, többek között a British Council és az Alliance Francais iskolái.

Az utákat szegélyező nem kicsi házak kapujában általában kettő, de még inább három OPEC-barát, tehát batár nagy üzemanyagfaló terepjáró álldogál. Az OPEC-barát nagyszerű kifejezés egyébként egy Stephen King által használt kapcsolat és könyveinek élvezhetőbb oldalát példázza.

Az európai bevándorlók, vagy expat kitelepúlők, nevezzük őket bárhogyan, elsősorban a szellemi munkakörökben dolgoznak. Mérnökök, olajipari szakemberek, kereskedők, közgazdászok, orvosok és igen szép számban tanárok. 

A másik nagyon jelentős számú csoportot az ázsiai "szubkontinensről" érkezők alkotják. Sri Lanka, India, Bangladesh, Nepál, Pakisztán munkavállalói közül tömegesen próbálnak itt hosszabb-rövidebb időre szerencsét az otthoninál jelentősen magasabb  fizetés és életszínvonal reményében.

 Sokan hosszabb időre megtelepednek, üzleteket nyitnak, vállakozásokat alapítanak. A "szubkontinens" bevándorlóinak egyik tipikus foglalkozása a varrodai munka. Mivel Ománban az "őslakos" arabok és az ázsiai expatek körében is a kézzel, "szabóilag" készült ruhák vannak divatban nemre és korra való tekintet nélkül, tömegesen működnek ilyen szabóságféle kis varrodák. Egészen szürrális élmény, ahogyan ezek egymás után sorakoznak például Mutrah utcácskáin. A népek szépen elmennek megvarratni a ruháikat.

Azt a hotelt, ahol én megszálltam Mutrah szukjától nem messze, indiai menedzsment működtette. Az étterem menüjében is döntő részt foglaltak el az indiai konyha csemegéi. Egészen olyanok voltak a vacsorák, mintha kicsit keletebbre nyaltam volna meg a tíz ujjamat, mondjuk Goa, Mumbai vagy Delhi felé. 

A Fülöp-szigetekről is szép számmal jöttek Ománba dolgozni. Az Omani Airways stewardess állományának számos tagja, talán többsége filippinaszármazású hölgy.

Afrikából is sokan érkeznek. Couchsurfinges vendéglátóim közül két lány Kenyából érkezett, mindketten az oktatásban dolgoznak.

Az "expat" lét általában úgy kezdődik, hogy az Omán munkát vállalni kívánó személyt egy "szponzor" meghívja, általában valamilyen pályáztatás, vagy hirdetés alapján, vagy akár ezek nélkül, egyszerű jelentkezés alapján. A szponzor intézi a residency visa nvű dokumentumot, ami munkavállalásra jogosít Ománban, ám nem ad állampolgárságot. a munkavállalás általában kettő évre kötött szerződéssel történik, aztán ezt lehet megújítani.

Ebben a rendszrben viszonylag széles kör kaphat lehetőséget arra, hogy Ománban munkavállalás céljából letelepüljön, és akár itt is maradjon. Ebben egy nagyon vonzó tényező az, hogy Ománban nem létezik olyan, hogy jövedelemadó, a kicsi understatement ízével fogalmazva versenyképesnek nevezhető fizetések gyakorlatilag adómentesek (bár biztosítási járulékok léteznek).

Az állampolgárság megszerzést ugyanakkor igyekszik korlátozni az ománi vezetés. Külföldiek néhány kijelölt területet kivéve nem lehetnek földtulajdonosok Ománban állampolgárság nélkül, ezt pedig legalább tíz, de inkább hosszabb itteni munka után lehet megkapni. 

Az egyes kultúrák egyik találkozási pontja a tengerpart.

Az expat kultúrkör és a hagyományos ománi világ egyik átfedési területe az oktatás. Ománban ingyenes az alap-és középfokú iskoláztatás, sőt mi több a felsőfokú is. Mindez úgy, hogy az állampolgárok számára nem csupán az itthoni, tehát mondjuk az 1986-ban alapított Quaboos University keretében végzett tanulmányokat, hanem a külföldi egyetemi kurzusok összes költségét is fizeti az ománi állam. Quaboos szultán víziójának egyik zseniális eleme, hogy a tudás köré épül. A tudást kell Ománba szívni, az omániakat pedig a legmagasabb szintű tudáshoz kell juttatni. Lehetséges tehát, hogy valaki a Stanford vagy a Harwad hallgatójaként az ománi állam költségén végezze el tanulmányait.

Az lap-és középfokú oktatásban divatosak a kétnyelvű iskolák. Ide az "őslakos" arab és az expat gyerekek is járnak, keverednek. Nem ritka egy osztályban 10-15 etnikum, akik bizonyos tantárgykat angolul vagy franciául tanulnak. Ezekben az iskolákban engeteg európai, illetve ausztrál, új-zélandi expat tanár dolgozik.

A tradicionális, vidéki Omán rengeteget változott az életkörülmények terén, mégis igen "old school" maradt a közösségi, családi élet területén.

Vidékre indulva láthatja a turiszt a "história" nyomait, a karavánutak kereszteződési pontjait, az itt emelt erődítményeket, a hagyományos művelésű oázisokat. 

Nizwa, ez a Hajar hegyeinek lábánál fekvő oázis már az iszlám előtti időkben, a hatodik században fontos kereskedelmi központ volt.

Ma kitűnő autópálya köti össze a mitegy másfél órányi autózásra fekvő fővárossal. Számos luxus színvonalú hotel várja a turistákat a vad, holdbéli tájből előbukkanó zöld településen.

Nizwa a datolyatermesztés központja Ománban. A datolyaültetvényeket más gyümölcsösök és óriási pálmaligetek váltogatják.

A karavánutaknak ezt a jelentős állomását 634-ben érte el az iszlám. Ekkkor kezdődött a város oktatási és vallási központként való felemelkedése.

Ibn Battuta lenyűgözve írt Nizwa gyümölcsöseiről és tiszta mecsetjeiről.

Nizwa erődjének meglátogatása felidézi a történelmi időket.

Az itt működő vallási iskola könyvtára, mondhatnánk olvasóterme egyszerű, de kényelemre törekvő.

A hagyományos helyet hagyományos öltözetben, hgyományos viselkedéssel látogatják a helyi, arab turisták is.

Nizwa egyik legfontosabb kultúrtörténeti érdekessége, hogy itt van a legnagyobb ománi jalal, azaz hagyományos öntözőrendszer központja.

A vízzel idpszakosan megtelő vádik medre kissé szürreális módón megegyezik az autóutak nyomvonalával. Nem véletlenül jár itt a többség azokkal az OPEC-barát terepjárókkal. jó, hogy mi is azzal jöttünk. Még jobb, hogy a vádi most nincsen annyira tele vízzel.

Wadi rider, öcsém.

Szerintem megkapó látvány, mármint ez a háttér, nyílván.

Egy falu az olajkincs feltárása előtt (balra) és után (jobbra).

Irány a Jebel shams, azaz az ománi "Grand Canyon", a farkasétvágyú kecskék földje.

A hatalmas szurdokvölgy mindenféle kultúrájú és vallású ománlakók kedvenc piknikező helye.

A dzsinnek is bizonyára ide járnak piknikezni.

Ki mit szól az ilyen piknikeken az alkoholhoz?

A sziklák urai, a földkerekség legfalánkabb állatai. A "farkasétvágy" egy igen lírai kifejezés, a realisztikusabb hozzáállás a "kecskeétvágy" lenne. Még az autók kárpitját is megeszik, ha óvatlanul nyitva marad egy ajt.

vissza