Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Seychelles

2015.07.28.

Seychelles

BONZOUR

Seychelles, az álomstrandokon túl

Számos örökbecsű filmalkotás, videóklip, reklám készült a Seychelles-szigetek álomszép partszakaszain. Hazánk tengerektől és óceánoktól megfosztott fiait és lányait valóban egészen elbűvölheti egy itteni Anse, azaz öböl látványa. A Seychelles azonban sokkal többet is nyújthat az egyszerű klasszikus álomparton pihenős vakációnál. Így hát akkor sem leszünk elégedetlenek, ha egy Bounty csoki papírjának képei, egy tengerparti idillben játszódó Bollywood film, egy Calzedonia reklám, netán egy vízparti hullámzásban szaladgálózós Glenn Madeiros plussz barátnős szerelmes popszám még nem indította el kellőképpen világutazós vagy vakációzós fantáziánkat.

Tény persze, hogy a legtöbben az óceán, és a varázslatos hangulatú öblök kedvéért keresik fel a mintegy 110 szigetből álló szigetcsoport valamelyik tagját. Az óceán közkincs, bár valóban sok helyen vannak a hotelek számára zárt partszakaszok, de elsősorban Mahé, a legnagyobb sziget nyugati és északi partján, és a kisebb szigetek jelentős részén is bőven találunk teljesen szabad, nyitott partszakaszokat. Nem kell hát több száz, vagy netán néhány ezer eurót fizetnünk naponta egy menő 'resort' szállásáért, ha egyszer ugyanaz az Indiai-óceán néhány méterrel arrébb éppen szabadon is elérhető.

A Seychelles vonzerejét jelentős részben a biztonság adja. A szigetcsoport a ciklonzónán kívül esik, így nem fenyegetnek olyan trópusi viharok, mint akár a közeli Réunion szigetén, ahol már időnként látogatást tesznek a ciklonok. A szigetek belsejét borító dzsungelekben bármennyire is hihetetlen, de gyakorlatilag nincsenek veszélyes állatok. Bőven vannak szép hatalmas pókok, illetve kígyók is akadnak, de nem mérgesek, hanem kedvesek. Létezik egy kiütéseket okozó százlábúféle, de elég szerencsétlennek kell lennünk ahhoz, hogy akár több hónapos tartózkodás alatt találkozzunk vele. A közbiztonság jónak mondható, erőszakos bűncselekmények szinte egyáltalán nem történnek, a turista biztonságban érezheti magát.

Talán nem is gondolnánk, mekkora élmény itt felnézni az égre. Az óceán hullámait hallgatva a csillagos égbolt látványa nem pusztán gyönyörű a Seychelles partjairól, hanem izgalmas kaland is, hiszen az Egyenlitőtől délre nézünk fel az égre. Teljesen más csillagképeket láthatunk mint itthonról. Mi sem lehet szebb, mint a déli félteke csillagképeivel egy jó csillagtérképen megismerkedni és aztán változó reménységgel keresgélni őket egy mesés öböl parjáról. Talán nem is baj, ha kissé nehezen bírunk bármit is beazonosítani.

A Seychelles az állatbarátok, kiemelten a madárbarátok paradicsoma is. Ha épp nem is veszett el bennünk egy ornitológus, akkor is érdeklődővé tehet bennünket az, ha egy dzsungeltúra közben egy madár éppen állandóan követ bennünket. Az Aldabrai-teknős néven ismert óriásteknőcök pedig biztosan maradandó nyomot hagynak az emlékeinkben. Az óriásteknősök ezen faja csak a Seychelles-szigeteken él szabadon ( egy hasonló, de nem azonos óriásteknőc társaság él a Galapagos-szigeteken is). Legnagyobb rokonságuk  az Aldabra-atollt népesíti be, itt mintegy 150 000 példány él. Ide csak engedéllyel és igen drágán lehet eljutni, mivel ez a sziget lényegében egy rezervátum és egy kutatóállomás, viszont a nagyobb szigeteken is bőven találkozhatunk az óriásteknőcökkel, akik botanikus kertekben, hotelekben, családoknál is élnek. Példát vehetünk arról, milyen tempóban kell élni és mozogni, ha 200 évig is szeretnénk élni. A legidősebb teknőc, Esmeralda, aki egyébként neve ellenére hím, egyesek szerint 175, mások szerint 200, 225 vagy 250 éves, hát ki tudja, nem volt aki pontosan kövesse. 

Az Indiai-óceánból kiemelkedő gránitszigetek belső részeit jelentős részben trópusi dzsungel borítja. Tarzan kalandjaiból az egyik film felvétele is itt készült, de a dzsungelt nemcsak a 'majomember', hanem az egyszerű erdőkedvelő sem vetheti meg. A Seychelles nemzeti parkjai számos remek túraútvonalat kínálnak, ezek között vannak egyszerű bozótfelzavarások és komolyabb, nagyobb szintkülönbségeket legyőzését megkívánó trekkelések is. A jelzett turistaösvények általában használható állapotban vannak és elég nyugalmasak, mert a helyiek többsége egyáltalán nem jön tűzbe a túrázósditól, ha valakivel a dzsungel ösvényein találkozunk, az valószínűleg turiszt, vagy expat lesz.

Ha van elképzelésünk a Paradicsomról, az Édenkertről, akkor összevethetjük azzal a völggyel, ahol a 19. századi gyarmatosítók úgy gondolták, hogy igen, ez lehetett az. Komoly feljegyzések készültek az 1800-as években arról, hogy a Praslin szigetén található Vallée de Mai, azaz Május-völgy lehetett a paradicsomi édenkert, az itt óriási mennyiségben fellelhető coco de mer pedig a tudás fája. Egy sétát megér, egy hosszút.  

Ha netán rajongói vagyunk a denevéreknek, célszerű megfontolnunk az ide történő emigrációt. A szigeteken hatalmas mennyiségben élnek az óriási szárnyú gyümölcsdenevérek. Először biztosan madárnak néznénk őket, de nem-nem.

A legnagyobb sziget, Mahé nyugati és keleti óceánpartját hegyi szerpentinek kötik össze. Ezek megkapó szépségű területeken át kanyarognak és nagyszerűen bejárhatóak a menetrend szerint közlekedő helyközi autóbuszokkal. Nincs is vagányabb dolog, mint egy indiai gyártmányú Tata rombolóval repeszteni a hegyekben, használva a busz legfontosabb alkatrészét, a kapaszkodót. A leghosszabb és talán legszebb szerpentin a Chemin San Souci elhalad egy szabadon látogatható teagyár mellett, a Chemin La Misére mellett remek kilátóhely nyílik a fővárosra, Victoriára, a Chemin Mt. Plaisir és a Chemin Mt. Posée pedig igazán elkényeztethetnek a hajtűkanyarok sokaságával.

A szigetek nyugalma számos művészt is megihletett, ma is sok festő, szobrász vagy előadóművész tölti az év hosszabb vagy rövidebb részét e földi paradicsomban. Mahe szigetének déli részén Michael Adams stúdióját talán meg is látogathatjuk. Az írói fantáziára is serkentő hatással van a 'Seychellois' nyugalom és az óriásdenevérek lágy tengerhullámzással vegyített vijjogása, mert például itt írta a James Bond történetek egy részét Ian Fleming. Az elsősorban történelmi ihletésű regényekben utazó dél-afrikai származású író, Wilbur Smith a Seychelles csoporthoz tartozó Cerf-szigeten alakította ki egyik irodalmi főhadiszállását.

Egy tipp a szállással kapcsolatban...Semmiképpen ne adjuk fel a reményt, a mesés Seychelles nem csupán a csoportos turisták és a milliomos jetset prominens képviselői számára elérhető! Ha 50-100 euro/éjszaka katagóriájú szállást szeretnénk, több lehetőségünk is adódik. Tájékozódhatunk a pöttöm fővárosban, Victoriában levő fogadókról, bár így nélkülözni fogjuk a közvetlen közeli part élményét. Léteznek ugyanakkor olyan homestay jellegű szállások, melyeket a főállásban is turizmusban vagy más szolgáltató szektorban dolgozó szakemberek másodállásként, magánvállalkozásként működtetnek. Az egyik ilyen általam is kipróbált hely a festői Anse Boileau öblében fekvő Villa Betlehem nevű homestay, egy a hely nevéhez méltóan mélyen vallásos tulajdonos és üzleti partnerének szállása. Hangsúlyozom, hogy ez egy homestay, tehát a fenntartók és esetleges vendégeik is a villában laknak az épület egy részében. Így viszont a helyi viszonylatban rendkívül kedvező ár mellé fejedelmi ellátást kapunk, mert reggel és este is finom házi ételeket ehetünk. Aki az ilyen homestay szállást nem szereti és több privát szférára vágyik, annak persze nem efféle pihenőhely való, tehát szemezgethet a környék több száz, vagy akár több ezer euro (Mövenpick Resort, ha jól emlékszem itt 2000 euró/éj áron is ajánlott szobát a booking foglaló oldal..) egy éjszakára szóló áron vesztegetett szobáiból. Ha mindenképpen resort jellegű szállásra pályázunk, megfontolásra ajánlom a Port Launey mellett fekvő Constance Ephelia nevű üdülőparkot, elsősorban azért mert egy gyönyörű mangrove erdőrengeteg közepébe épült és családok számára is ideális (nem feltétlenül helyesen, megjegyzem). 

A történelem kedvelői számára sem érdektelen a szigetcsoport. Bár az ország históriája nem tartozik a világ legeseménydúsabb krónikái közé, néhány igen bizarr epizódot azért felmutathat. Kevesen tudják, hogy a szigetek egy francia pénzügyminiszter, Sachelles nevét őrzik, aki XV. Lajos idején, a sziget francia gyarmatosításakor töltötte be ezt a hivatalt. Kedvenc történetem a 18. századi francia kormányzó, Queau de Quinssy nevéhez fűződik. A "nagy kapitulátor" néven elhiresült pragmatikus vezető nem keveredett konfliktusba senkivel, amikor a szigetre pályázó brit hajóhad megjelent a partoknál, akkor szépen felhúzta a brit lobogót. Amint a brit hajók elvitorláztak, szépen visszahúzta a francia drapériát. Ezt a trükköt még legalább tízszer megismételte, és amikor a britek szárazföldi cspatokat is hagytak a szigeteken, akkor a nagy kapitulátor megőrizhette vezetői pozícióját. A britek a huszadik században olyan prominens személyeket láttak itt vendégül, mint Makariosz érsek, a későbbi ciprusi elnök , aki a Ciprust gyarmati sorban tartó britek elleni szervezkedésért kapott büntetésképpen tölthetett el egy kis időt a földi paradicsomban,

A Seychelle-szigetek 1976-ben nyerte el függetlenségét. A dolog pikantériája, hogy az első elnök, James Mancham memoárjaiban részletesen ecsetelgeti, hogy ő igazából nem akarta a függetlenséget, mert London védőszárnyait hasznosnak érezte volna. Talán sejtette, hogy alig néhány évvel később a nagy rivális, a baloldali párt vezetője, Albert René kipuccsolja a hatalomból Nyerere tanzániai elnök hathatós fegyveres támogatásával és London oltalmát tanzániai védőszárnyak váltják majd fel. Mancham csak az ezredforduló után térhetett haza az emigrációból.

René uralmat olyan érdekességekkel folytatott kísérletezések jellemezték, mint a szovjet mintára meghonosított úttörőtáborok (ezek egyikének romjait lásd a képgalériában). A tábori élettel kötelezően eltöltött pár hónap élénken él a helyiek emlékezetében és az erről való sztorizás hasonlít a nálunk régen vígan mesélt abszurd katonatörténetekhez. A puccsot ellenpuccsok kísérletei is követték, a nyolcvanas években egy külföldi baseball csapatnak álcázott ellenpuccsoló különítményt egy éber vámtisztviselő buktatott le a csomagok ellenőrzésénél Victoria repülőterén. A kilencvenes években véget ért a pártállami epizód és René a kor szavát követve visszaállította a többpártrendszert, majd az ezredforduló után visszavonult.   

vissza