Seychelles, az álomstrandokon túl

Számos neves filmalkotás, videóklip, reklám készült a Seychelle-szigetek álomszép partszakaszain. Hazánk tengerektől és óceánoktól megfosztott fiait és leányait valóban egészen elbűvölheti egy itteni Anse, azaz öböl kátványa. A Seychelles azonban sokkal többet is nyújthat az egyszerű klasszikus álomparton pihenős vakációnál. Így hát akkor sem leszünk elégedetlenek, ha egy Bounty csoki  papírjának képei, egy tengerparti idillben játszódó Bollywood film, egy Calzedonia reklám, netán egy vízparti hullámzásban szaladgálózós Glenn Madeiros plussz barátnős szerelmes popszám még nem indította el kellőképpen világutazós vagy vakációzós fantáziánkat.

Tény persze, hogy a legtöbben az óceán és a varázslatos hangulatú öblök kedvéért keresik fel a mintegy 110 szigetből álló ország valamelyik részét. Az óceán közkincs, bár valóban sok helyütt akadnak a hotelek számára lezárt partszakaszok. Ugyanakkor elsősorban Mahé, a legnagyobb sziget nyugati és északi partján, illetve a kisebb szigetek jelentős részén is bőven találhat a látogató teljesen szabad, nyitott vízparti területeket. Nem kell hát több száz, vagy netán néhány ezer eurót fizetnünk naponta egy menő "resort" szllásáért, ha egyszer ugyanaon Idiai-óceán néhány méterrel odébb éppen szabadon is elérhető bárki számára. 

A Seychelles vonzerejét jelentős részben a biztonság adja. A szigetcsoport a ciklonzónán kívül esik, így nem fenyegetnek olyan trópusi viharok, mint akár a közeli Réunion szigetén, ahol már időnként látogatást tesznek ezek a kellemetlen viharok. A szigetek belsejét borító dzsungelekben bármennyire is hihetetlen, de gyakorlatilag nincsenek veszélyes állatok. Bőven akadnak szép hatalmas pókok, illetve kígyók, de nem mérgesek, hanem kedvesek. Létezik itt egy kiütéseket okozó százlábúféle, de eléggé szerencsétlennek kell lennünk ahhoz, hogy akár több hónapos találkozás alatt összefussunk vele. A közbiztonság jónak mondható, erőszakos bűncselekmények szinte egyáltalán nem történnek, a turista biztonságban érezheti magát.

Talán nem is gondolnánk, mekkora élmény itt felnézni az égre. Az óceán hullámait hallgatva a csillagos égbolt látványa nem pusztán gyönyörű a Seychelles partjairól, hanem izgalmas kaland is, hiszen az Egyenlítőtől délre vagyunk. Teljesen más csillagképeket láthatunk, mint otthonról. Mi sem lehet szebb, mint a déli félteke csillagképeivel egy jó csillagtérképen megismerkedni és aztán változó reménységgel keresgélni őket egy mesés öböl partjairól. Talán nem is baj, ha kissé nehezen bírunk bármit is beazonosítani.

A Seychelles az állatbarátok, kiemelten a madárbarátok paradicsoma is. Ha épp nem veszett el bennünk egy ornitológus, akkor is érdeklődővé tehet bennünket az, ha egy dzsungeltúra közben egy madár állandóan követ bennünket. Az Aldabrai-teknős néven ismert óriásteknőcök pedig biztosan maradandó nyomot hagynak az emlékeinkben. Az óriásteknősök ezen faja csak a Seychelle-szigeteken él szabadon (egy hasonló, de nem azonos óriásteknőc társaság él a Galapagos-szigeteken is). Legnépesebb rokonságuk az Aldabra-atollt népesíti be, itt mintegy 150 000 példány él. Ide csak engedéllyel és igen drágán lehet eljutni, mivel ez a sziget lényegéeben egy rezervátum és egy kutatóállomás.

Nem kell csüggedni, a nagyobb szigeteken is bőven találkozhatunk az óriásteknőcökkel, akik botanikus kertekben, hotelekben, családoknál élnek. Példát lehet venni arról, hogy milyen tempóban kell élni és mozogni, ha 200 évig is szeretnénk élni. A legidősebb teknőc, Esmeralda, aki egyébként neve ellenére hím, egyesek szerint 175, mások szerint 200, 225 vagy 250 éves. Hát ki tudja, nem volt, aki pontosan kövesse és dokumentálja.

Az Indiai-óceánból kiemelkedő gránitszigetek belső részeit jelentős részben trópusi dzsubgel borítja. Tarzan kalandjaiből az egyik film felvétele is itt készült, de a dzsungelt nem csupán a "majomember", hanem az egyszerű erdőkedvelő sem vetheti meg. A Seychelles nemzeti parkjai számos remek túraútvonalat kíbálnak, ezek között vannak egyszerű bozótfelzavaró kajtatások és komolyabb, tekintélyesebb szintkülönbségek legyőzésére törő ambíciókat igénylő trekkelések is. A jelzett turistaösvények általában használható állapotban vannak és elég nyugalmasak, mert a helyiek többsége egyáltalán nem jön tűzbe a túrázósditól. Ha valakivel a dzsungel ösvényein találkozunk, az valószínűleg lelkes turiszt, vagy unatkozó expat lesz.

Ha van elképzelése a látogatónak a Paradicsomról, az Édenkertről, akkor összevetheti azzal a völggyel, ahol a 19. századi gyarmatosítók úgy gondolták, hogy igen, ez lehetett az. Komoly feljegyzések készültek az 1800-as években arról, hogy a Praslin szigetén találhatóVallée de Mai, azaz Május-völgy lehetett a paradicsomi Édenkert, az itt óriási mennyiségben fellelhető coco de mer, a tengeri kókusz pedig nem lehet más, mint a tudás fája. Egy sétát megér, egy hosszút.

Ha netán rajongói vagyunk a denevéreknek, célszerű megfontolnunk az ide történő emigrációt.A szigeteken hatalmas mennyiségben élnek az óriási szárnyakkal megáldott gyümölcsdenevérek. Először bizonyosan madárnak néznénk őket, de nem-nem.

A legnagyobb sziget, Mahé nyugati és keleti óceánpartját hegyi szerpentinek kötik össze. Ezek megkapó szépségű területeken át kanyarohnak és nagyszerűen bejárhatóak a menetrend szerint közlekedő helyközi autóbuszokkal. Nincs is vagányabb dolog, mint egy indiai gyártmányú Tata rombolóval repeszteni a hegyekben, használva a busz legfontosabb alkatrészét, a kapaszkodót. A leghosszabb és talán legszebb szerpentin, a Chemin San Souci elhalad egy szabadon látogatható teagyár mellett. A másik nagyszerű útvonal, a Chemin La Misére mellett remek kilátóhely nyílik a fővárosra, Victoria 25 000 fős településére. A Chemin Mount Plaisir és a Chemin Mount Posée pedig igazán elkényeztethetnek a hajtűkanyarok sokaságával.

A szigetek nyugalma számos művészt is megihletett, ma is sok festő, szobrász vagy előadóművész tölti az év hosszabb vagy rövidebb részét e földi paradicsomban. Mahe szigetének déli részén Michael Adams stúdióját talán meg is látogathatjuk. Az írói fantáziára is serkentő hatással van a 'Seychellois' nyugalom és az óriásdenevérek lágy tengerhullámzással vegyített vijjogása, mert például itt írta a James Bond történetek egy részét Ian Fleming. Az elsősorban történelmi ihletésű regényekben utazó dél-afrikai származású író, Wilbur Smith a Seychelles csoporthoz tartozó Cerf-szigeten alakította ki egyik irodalmi főhadiszállását.

Egy tipp a szállással kapcsolatban...Semmiképpen ne adjuk fel a reményt, a mesés Seychelles nem csupán a csoportos turisták és a milliomos jetset prominens képviselői számára elérhető! Ha 50-100 euro/éjszaka katagóriájú szállást szeretnénk, több lehetőségünk is adódik. Tájékozódhatunk a pöttöm fővárosban, Victoriában levő fogadókról, bár így nélkülözni fogjuk a közvetlen közeli part élményét.

Léteznek ugyanakkor olyan homestay jellegű szállások, melyeket a főállásban is turizmusban vagy más szolgáltató szektorban dolgozó szakemberek másodállásként, magánvállalkozásként működtetnek. Az egyik ilyen általam is kipróbált hely a festői Anse Boileau öblében fekvő Villa Betlehem nevű homestay, egy a hely nevéhez méltóan mélyen vallásos tulajdonos és üzleti partnerének szállása. Hangsúlyozom, hogy ez egy homestay, tehát a fenntartók és esetleges vendégeik is a villában laknak az épület egy részében. Így viszont a helyi viszonylatban rendkívül kedvező ár mellé fejedelmi ellátást kapunk, mert reggel és este is finom házi ételeket ehetünk. Aki az ilyen homestay szállást nem szereti és több privát szférára vágyik, annak persze nem efféle pihenőhely való, tehát szemezgethet a környék több száz, vagy akár több ezer euro (Mövenpick Resort, ha jól emlékszem itt 2000 euró/éj áron is ajánlott szobát a booking foglaló oldal..) egy éjszakára szóló áron vesztegetett szobáiból.

Ha mindenképpen resort jellegű szállásra pályázunk, megfontolásra ajánlom a Port Launey mellett fekvő Constance Ephelia nevű üdülőparkot, elsősorban azért mert egy gyönyörű mangrove erdőrengeteg közepébe épült és családok számára is ideális (nem feltétlenül helyesen, megjegyzem). 

A történelem kedvelői számára sem érdektelen a szigetcsoport. Bár az ország históriája nem tartozik a világ legeseménydúsabb krónikái közé, néhány igen bizarr epizódot azért felmutathat. Kevesen tudják, hogy a szigetek egy francia pénzügyminiszter, Sachelles nevét őrzik, aki XV. Lajos idején, a sziget francia gyarmatosításakor töltötte be ezt a hivatalt. Kedvenc történetem a 18. századi francia kormányzó, Queau de Quinssy nevéhez fűződik. A "nagy kapitulátor" néven elhiresült pragmatikus vezető nem keveredett konfliktusba senkivel, amikor a szigetre pályázó brit hajóhad megjelent a partoknál, akkor szépen felhúzta a brit lobogót. Amint a brit hajók elvitorláztak, szépen visszahúzta a francia drapériát. Ezt a trükköt még legalább tízszer megismételte, és amikor a britek szárazföldi cspatokat is hagytak a szigeteken, akkor a nagy kapitulátor megőrizhette vezetői pozícióját. A britek a huszadik században olyan prominens személyeket láttak itt vendégül, mint Makariosz érsek, a későbbi ciprusi elnök , aki a Ciprust gyarmati sorban tartó britek elleni szervezkedésért kapott büntetésképpen tölthetett el egy kis időt a földi paradicsomban,

A Seychelle-szigetek 1976-ben nyerte el függetlenségét. A dolog pikantériája, hogy az első elnök, James Mancham memoárjaiban részletesen ecsetelgeti, hogy ő igazából nem akarta a függetlenséget, mert London védőszárnyait hasznosnak érezte volna. Talán sejtette, hogy alig néhány évvel később a nagy rivális, a baloldali párt vezetője, Albert René kipuccsolja a hatalomból Nyerere tanzániai elnök hathatós fegyveres támogatásával és London oltalmát tanzániai védőszárnyak váltják majd fel. Mancham csak az ezredforduló után térhetett haza az emigrációból.

René uralmat olyan érdekességekkel folytatott kísérletezések jellemezték, mint a szovjet mintára meghonosított úttörőtáborok (ezek egyikének romjait lásd a képgalériában). A tábori élettel kötelezően eltöltött pár hónap élénken él a helyiek emlékezetében és az erről való sztorizás hasonlít a nálunk régen vígan mesélt abszurd katonatörténetekhez. A puccsot ellenpuccsok kísérletei is követték, a nyolcvanas években egy külföldi baseball csapatnak álcázott ellenpuccsoló különítményt egy éber vámtisztviselő buktatott le a csomagok ellenőrzésénél Victoria repülőterén. A kilencvenes években véget ért a pártállami epizód és René a kor szavát követve visszaállította a többpártrendszert, majd az ezredforduló után visszavonult.

Mahé

Praslin

Források:

seychelles.travel/en

Lonely Planet Seychelles/Réunion/mauritius