Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Spanyolország (Andalúzia)

2015.06.21.

Spanyolország (Andalúzia)

BIENVENIDO

Az andalúz szenvedély

Ha valakit tűzbe hoz a szűk sikátorokban való bolyongás, akkor Córdoba városát neki találták ki.

A gyönyörű, hófehér falú, virágokkal és erkélyekkel díszített házacskák nem csupán a külcsínnel hívogatóak. Belül kellemes patiókat, udvarokat rejtenek. 

Córdoba 1236-ig volt az arabok kezén, eddig tartott a Córdobai Kalifátus időszaka, a város fénykora.

Kedvencem, a Calle de las Flores, a Virágok utcája az egyik legszebb és "legcórdobaibb" sikátor. Tényleg az egyik kedvenc utcácskám, a világ minden utcáját beleértve, ahol eddig jártam. 


Córdoba az a város, ahol a műemlékekkel teli, régi városrészek éjjel is lenyűgözőek.

Az épületek és a fák...Így együtt... A mór városokban a természet és az ember alkotta környezet, az építészet valahogy minden ízében valamilyen különösen jól sikerült összhangot alkot.

A nekünk, "északiaknak" egzotikus narancsfák és pálmafák vegyülnek nagyszerűen az általunk is megszokottabb fafajtákkal. 

A tér, az épületek és a növények összhangjához kell még egy harmonizáló elem, a víz. nem csalódhatunk, a víznek és a víztükröknek ebben a mór városban is kulcsszerep jut abban, hogy érzékeinket elbűvöljék.

A víz áthatja a mór Córdoba utcáit, és különösen lényeges lesz a kalifátus korának legimpozánsabb emlékénél, a mecsetnél.

A Mezquita de Córdoba "előtereinek", udvarainak felfedezése és élvezete legalább annyira hozzátartozik az élményhez, mint az épület belsejében a színes oszlopok impozáns tengerére való meglepett rácsodálkozás.

Nem lehet épület patio, azaz udvar nélkül.

A Patio de los Naranjos, a narancsfák ligete, számomra a legszebb udvar Córdobában. A naranjo, a hímnemű alak nareancsfát, a naranja, a nőnemű alak a gyümölcsöt jelöli a spanyolban. A narancsfák száma, a terület mérete is lenyűgöző, hangulata pedig varázslatos.

A kortársak a "világ díszeként" emlegették az Omajjádok szellemi központját, a gyönyörű Cortobah várost.

Córdoba könyvtára és könyvmásoló műhelyei messze földön híresek voltak. Az őkori görög kultúra és tudomány is Córdobán keresztül találta meg újra útjait a keresztény Európába, hogy ilyen líraian írjam le ezt a gyakran elfeledett és nem kellően kihangsúlyozott folyamatot.

Bár Córdoba fénykorát az Omajjádok idején, elsősorban a tizedik században élte, a keresztény visszahódítás, azaz 1236 után is néhány évszázadig jelentős szerepet töltött be, mint a kasztíliai királyok székhelye (a tizenötödik századig). ma is püspöki székhely.

A kézműipar hosszú hagyományokra tekinthet vissza. A mór időkben keresett árucikk volt a kordován bőr.

Córdoba városszekezete nem sokat változott a középkorhoz képest.

A város híres szülöttei közül felemlegetik a két Seneca nevét, a híresneves arab bölcselő Averrhoes életművét, a zsidó orvos és filozófus Maimonidész alakját.

Andalúzia nem szűkölködik a különlegesslgekben.

Ronda cseppet sem ronda.

A szurdok felett emelt hidak igazi műszaki mestermunkák. A brillírozást a területet romanizáló rómaiak kezdték, majd évszázadokkal később hidat emeltek itt a hódító arabok is. Ezek sajnos elpusztultak, a ma látható hidak építése az 1700-as években kezdődött.

A Puente Nuevo, a jelenleg álló hidak leglátványosabbja, José Martin de Aldehuela tervei alapján készült (a mester az építkezés sorn halt meg) az 1730-as években.

A híd a város turisztikai középpontja. Fentről, lentről, középről, mindenhonnan illik megtekinteni a remekműveket. A szurdok a természet mestermunkáját, a híd az emberi elme és tudás zsenialitását hirdeti. Jól nézze meg a szerény turiszt. 

Középen kis kuckókban lehet megállni

Lépcsősorok vezetnek le a szurdok torkába.

 

A mintegy kétszáz méternyi mélység itt valahogy még megkapóbbnak és "feneketlenebbnek" hat.

Az itt építkező népek mindig igen bátorkák voltak. Mintha csak arra törekedtek volna, hogy a szakadék "legesleges" legszéléig tolják ki házaik falait és a hozzájuk tartozó aprócska udvarokat.

Minden oldalról nagyszerű a perspektíva.

Rondában ma mintegy 30 000 lakos él a "sziklán". 

A zegzugos utcácskák, sikátorok, kapuk, ablakrácsok ma is őrzik a mór városépítészet emlékét.

Itt aztán lehet valakinek gyönyörű "szurdokpanorámás" vagy "szakadék panorámás" terasza, ahonnan nézelődhet a meredekségbe és szürcsölgetheti reggeli kávéját.

A Tajo-szurdok mentén sétálva az óvárosban, folyamatosan követheti aturiszt a szurdokot, újra meg újra megállva a korlátoknál, és rácsodálkozva erre a látványra.

A vad és még annál is vadabb sziklaformációk egészen lenyűgözőek. 

A hófehér templomok a szurdok mellől szemlélve is szépek, de méginkább így hatnak, ha az utcácskák között megbújva fedezzük fel őket.

A mórok számára ideális erődítési helyszínt jelentett a sziklafennsík. Sokáig tartották magukat a reconquista, a keresztény visszahódítás hullámaival szemben és a nagyobb mór hatalmi központoktól, a közeli Cordobától és Sevillától is függetlenedni tudtak. Végül 1485-ben került a Serrania de Ronda és a Tajo-szurdok a hosszú arab hódítás után ismét a keresztlények kezére, és lett az egyesülő spanyol állam része. hadtörténeti izgalom, hogy a spanyol tüzérség Ronda ostromakor lőtt először vasgolyókkal.

A fennsík környéke sokáig az itt élő csempészekről is nevezetes volt.

A középső ív felett, középen, egy nagy teremben sokáig börtön működött, ma viszont étterem található benne.

vissza