Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Sri Lanka

2016.05.08.

Sri Lanka

SADARAYEN PILIGANNAWA

Csingiz Ajtmatov neves kirgiz író egyik regényében, a megrázó Korai darvak című műben Inkamal-apaj, az eldugott, zord kirgiz hegyvidék egy kicsiny falucskájának falusi tanítónője "dideregve, gyapjúsáljába burkolózva" Ceylonról mesél a kis nebulóknak. Egy álomvilág jelenik meg a gyerekek szeme előtt, miközben kint tombol a hóvihar. Ceylon szigete rejti a világ legjobb teáját, van itt aztán "mindenféle furcsa gyümölcs és csodálatos növények", "éjjel-nappal áldott jó meleg", ahol annyit lehet fürödni vagy az árnyékban pihenni, amennyit csak az ember akar. "Madártevék", tehát struccok futkároznak és olvasó papagájok is léteznek. Inkamal-apaj tanítványai "hitték is meg nem is" a földi paradicsom leírását, hiszen "minden túl nagyszerű" volt itt. A jelenleg Sri Lanka névre hallgató sziget azonban nem cáfol rá várakozásainkra, ha valami érzékeinkre igen kellemesen ható, és egyben inspiráló világot várunk.

Sri Lanka szigete gyakran mint vízparti, fürdőzős, strandon homokban rohangálós, lubickolós úticél él a turisztok elképzeléseiben, holott talán éppen ez a kevésbé érdekes a könnycsepp alakú sziget meglátogatásában. Szerintem Ceylon éppen befelé érdekes, igazi egyedi szépségét a belső területeken mutatja meg. Szívem szerint napokat, heteket töltenék itt egyszerű tájnézéssel, a trópusi bujaságot és a kellemes rendezettséget éppen megfelelően ötvöző vidékekben gyönyörködve. Egyszerű, léleknyugtató szépség, kicsit hasonló jellegű mint a egyes somogyi, zalai, zselici tájak otthon, csak egy jó adag üdítő trópusi életerővel mámorítva.

Kellemes lankák, üde rétek, megkapó tájformák, dús hegyi erdőségek, pazar ültetvények, a lankai táj pihenteti a megfáradt világjárót. Az ültetvények épületei, kertjei is megérik a hosszabb nézelődést. Itt nem csupán a teaültetvénykre lehet gondolni, hanem bármire amivel fantáziánk szerint a trópusi táj örömmel töltheti el az embert. 

A lankai lét azonban sokáig korántsem tűnhetett ilyen paradicsominak. A sziget évszázadokon át élt gyarmati sorban, 1948-ban kapott domínium státuszt, majd1972-ben nyerte el teljes körű függetlenségét. Mintegy tíz évvel a gyarmati múlt végleges elhagyását követően azonban véres, mindkét oldalról különös kegyetlenséggel folytatott fegyveres, szakaszosan fellángoló csetepaté kezdődött a sziget északi, tamilok lakta részének elszakadását követelő szeparatista erők és a kormányhadsereg között. Ez mintegy 26 évre súlyosan beárnyékolta a sziget lakóinak életét és az ország fejlődését. A béke 2009-ben köszöntött be (a szeparatista erőket gyakorlatilag felszámolták), ez pedig a "kis ébredő elefánt" váratlanul gyors és energikus fejlődését hozta el. A szingalézek és tamilok közti béke valóban prosperitást hozott a kedvező természeti adottságokkal és szorgalmas, művelt, baratságos lakossággal rendelkező országnak. 

A már majdnem egy évtizede zajló békés fejlődés gyors ütemben gazdagodó (értsd turiszt: dráguló), és kifejezetten jól szervezett állammá tette Sri Lankát. A szervezettség különösen a hatalmas északi szomszédban, Indiában megélhető kaotikus állapotok (kevésbé eufemisztikusan fogalmazva őskáosz) ismeretében lehet egészen meglepő. Mindezzel együtt óriási kihívás a kicsiny sziget számára, hogy a gyors ütemben növekvő népesség és igen magas népsűrűség okozta logisztikai, infrastruktúrális kihívásoknak megfeleljen. A gyors utazgatás ötletét hamar elfelejtheti a naív utazó, ha egy kicsit bepillantást nyer a lankai városok és a közlekedési útvonalak zsúfoltságába. Talán úgy lehet ezt magyar fejjel elképzelni, mint amikor a decemberi, karácsony előtti bevásárlásokkor kitörő ostoba tömeghisztéria idején bedugulnak az utak, ellepi a városi utcákat a bevásárló tömeg. No, a lankai városokban és utakon gyakran ehhez hasonló viszonyok uralkodnak, csak ez itt a mindennapos norma. Annyi jelentős különbséggel persze, hogy az emberek egészen elképzelhetetlenül toleránsabbak, mint nálunk, és sokkal jobb idegzettel viselik a mindent átható tömegességet.

Egy vidéki barangolás Sri Lankán mindenütt a bőség érzetét kelti. A trópusi gyümölcsök széles választéka, a buja növényzet változatossága elbűvöli az európai utazót. Ezen a szigeten már az is egy turisztikai fénypont, ha egy teljesen egyszerű, kis falusi étterem, kifőzde, lacikonyha fapadjaira leül a vándor és órákon át kóstolgatja a zamatos trópusi gyümölcsleveket és nézegeti az utcán kószló aprajangyját, meg a nagyon nagyját, az elefántokat.

A gyümölcsök nedűi közül nyilván mindenki esküszik valamelyikre,  gyakran a mangóra, ami nekem például "nem annyira jön be", hogy legalább egyszer én is elsüthessem ezt a megkapóan borzalmas divatszóvirágot. Gyakorlatilag minden más jöhet bőven, de számomra a helyi gyümöcslevek koronázatlan királya a woodapple juice, tehát az "erdei almaként" aposztrofált gyümölcs fennkölt ízű nedűje.

Igen, a tea sem maradhat ki. A kép annyira sztereotíp, hogy festményeket is fotóztam róla, mint ezt a teaszedő asszonyokat ábrázoló alkotást egy colombói étteremben. A teaültetvényeket a legjobban talán vonatról szemlélhetjük, ahogy a szerelvények a teaföldek között tekeregnek.

Persze a tengerparti élvezet sem maradhat ki, hiszen itt a hatalmas hullámairól nevezetes Indiai-óceán.

Ha még mindig keresnénk egy döntő érvet egy ceyloni utazás mellett, akkor egy kulturális szempont ajánlatos megfontolásra. A buddhizmus, bár nem Sri Lanka földjén született, mégis itt hatja át talán a legjobban az emberek mindennapjait, szokásait, attitűdjét, életfelfogását. Ha mély benyomásokat szeretnénk szerezni a buddhista életfelfogásról, a vallás mindennapokra gyakorolt hatásáról, akkor érdemes Sr Lankát felkeresni. Ez kiegészítendő azzal, hogy a szigeten élő tamilok nagyobb része hindu vallású, illetve jelentős számban jelen van a kereszténység is. Meglepően sok muzulmán is él a szigeten, ezt az utcákon is láthatjuk.

A buddhizmus theraveda irányzata a Krisztus előtti harmadik és második században terjedt el a szigeten, és azóta folyamatosan jelen van. A buddhista honlapok "a legrégebben folyamatos buddhista tradícióval" büszkélkedő országként mutatják be Sri Lankát. A Dipawamsa és a Mahawamsa lankai krónikák tanúsága szerint Mahinda, a saját kegyetlenségétől megdöbbent és később Buddha tanainak követőjévé vált Asóka indiai uralkodó egyik fia hozta el Buddha tanításait a szigetre. Asóka egyik lánya, Sanghamittha pedig hozott egy ágat arról a bódhifáról, mely alatt Sziddhártha Gautama herceg, Buddha megvilágosodott. Ezt Anuradhapurában elültették. A bódhifák azóta is fontos részei a buddhista kegyhelyeknek (fent a Gangaramaya templom Colombóban), Buddha relikviái körül sztupák épültek, és töb ezernyi kisebb-nagyobb kolostorban mintegy 15 000 buddhista szerzetes él. A portugál és a holland gyarmatosítók üldözték ugyan a buddhista tanokat, a később érkező britek pedig keresztény misszionáriusokkal árasztották el a szigetet. Erőlködéseik azonban eredménytelenek maradtak, a tizenkilencedik században pedig egy egészen lendületes buddhista reneszánsz kezdődött a szigeten. 

Egy lankai látogatás alkalmával akad egy abszolut lehetetlenség, egy teljesen kizárt és elképzelhetetlen történés, nevezetesen az, hogy a turiszt elkerülje egy tuk-tukkal való találkozást. Sto etá tákoje, tuk-tuk? A sri lankai jolly joker közlekedési eszközt definiálták már motoros riksaként is. A lényeg, hogy a tuk-tuk, a mindenes sri lankai motortaxi egy olyan kis leleményes háromkerekű jármű, melynek vezetéstechnikája egy motor könnyedségét nyújtja, utastere viszont már közelíti egy kényelmetlen kisautó szintjét. Mindehhez képzeljük hozzá azt, hogy a gépcsoda úgy működik, mintha egy veszettül erős hajszárító által hajtott járművön ülnénk. A tuk-tukokkal ügyesen lehet lavírozni a városi csúcsforgalomban és jól elférnek a kisebb utcácskákban is. A városi közlekedés elképzelhetetlen nélkülük, a kisebb-nagyobb településeken szinte mindenki az óriási mennyiségben rendelkezésre álló tuk-tuklény motortaxik közül választ. Rövidebb távokon helyközi fuvarokra is használják őket, akár 20-30 kilométer is elviselhető bennük, ha nem esik zuhanyszerűen az eső (bár elvileg az utastér vízállóvá ponyvázható). Egy Sigiriya-Dambulla távot (bő tizenöt kilométer) is sikerült egy ilyen bőregéren megtennem, egy részét szakadó esőben. Számos család is tart tuk-tukot, egyes hoteleknek vannak saját motortaxijaik, vagy rendelnek a hotelhez ilyeneket a turiszt kérésére. Jó ha tudjuk, hogy ha a szállodához hívatjuk a tuk-tukot, akkor a díj dupláját, vagy háromszorosát is kérheti a tuk-tuk sofőrje, mert a hotel bizonyosan "commission" alapon, tehát közvetítői díjra játszva hívta a járművet. A hotelek bejáratától pár percre, bármilyen úton bizonyosan lesz előbb-utóbb leinthető tuk-tuk, egyszeres áron.

A távolsági közlekedés "górcsőként" mutatja meg, hogy egy alapvetően jól szervezett országban is mennyire nehéz a hatékony közlekedést megoldani, ha a gyors ütemben növekvő népesség számával nehezen tud lépést tartani a közlekedési infrastruktúra fejlődése. A közúti közlekedés lassú, kifejezetten fájdalmasan lassú a szigeten. Jelentős erőfeszítések történnek ugyan a helyzet javítására, autópályák épülnek, de továbbra is "szűk a keresztmetszet". A népszerű útvonalakon óriási a forgalom, így a menetidő és a távolság között nehéz bármilyen közvetlen összefüggést találni Sri Lankán. A Colombo és Kandy közötti mintegy 110 kilométert bő négy óra alatt sikerült munkanapon, délután abszolválnia az általam választott "express bus", TATA és valami lankai partnermárka gyártmányú rombolónak. Pedig hát igencsak temperamentumosan hajtottunk, de ez nem sokat segített, amikor a forgalom rendszeresen teljesen bedugult. A Colombo pályaudvara (Colombo Fort) és Colombo repülőtere közötti "shuttle bus" útra is órákat kell számolni. Bár tényleg klasszisokkal drágább a számunkra rendkívül olcsónak tűnő tömegközlekedésnél, mégsem butaság autót bérelni sofőrrel együtt (csak így érdemes és talán csak így is lehet). Így legalább a megállókat megspóroljuk és valamivel talán gyorsabb az eljutás. Különösen ajánlott ez azokra a helyekre, ahová nem jár vonat és busszal is nehéz átszállás nélkül megoldani (például a Colombo-Sigiriya vonal). A bérlés gyors, egyszerű, megbízható, már az országba érkezéskor, a repülőtéren is egyszerűen lebonyolítható. 

Sri Lanka a vasútbarát turisták paradicsoma, annak ellenére, hogy a síndöcögényes utazás sem gyorsabb, mint a közúti közlekedés. A kiterjedt vasúti hálózat viszont a legszebb tájakon vezeti keresztül a turistát, és lehetőséget nyújt a tájnéző kirándulózós vasutazáshoz hasonló gondtalan és fotózással teli élményre. 1864 óta van sihuhuzás Ceylon szigetén, ennek örömére a százötvenedik évfordulón, 2014-ben egy vasúti múzeum és emlékpark is nyílt Kadugannawában. A polgárháború idején károkat szenvedett a vasúti hálózat is, de nemrégiben a Jaffnába, az északi, tamilok lakta terület központjába vezető vonalat is újra megnyitották. Így már több mint 1500 kilométernyi vasúton lehet csörömpölni a szigeten, bár nem túl gyorsan. Sínparipafanok figyelmébe ajánlom, hogy a vasúti nyomtáv itt érdekesen szélesebb, mint nálunk, a sztenderd nyomtáv 1676 mm. A turisták számára remek közlekedést nyújt a vasút a tengerpart felfedezésére, ha Colombóból indulunk. Innen északra, Negombóba, a népszerű üdülőhelyre viszonylag sűrű a közlekedés. Dél felé, a Colombo-Galle-Matara vonalon lehet elzötykölődni a jeles múltú, rengeteg holland és brit gyarmati emléket rejtő Galléba. A Trincomalee városába, a keleti partra vezető fővonalom számos történelmi szempontból érdekes település megközelíthető. Messze a legnépszerűbb vonal ugyanakkőr a Colombo-Kandy-Nuwara Eliya-Elle-Badulla vonat, mert ez vezet keresztül  a "Tea országán", a legpazarabb teaültetvények és más festői tájak között.

Mielőtt vígan zakatolna a turiszt a gyönyörű szurdokok és a látványos ültetvények között, persze valahogy el kell igazodnia a kissé bonyolultnak tűnő lankai jegyvásárlás tekintetében. Az utazó nem kevesebb, mint nyolc típusú kocsiba is jegyet válthat mondjuk egy Colombo-Kandy-Nuwara Eliya-Elle-Badulla vonalon. Létezik helybiztosítás, tehát előre foglalás nélküli harmadik és második osztályú kocsi. Ugyanez működik helybiztosítással igénybe vehető kocsikkal is. Ezekre vesz az utas egy ülőhelyet és így talán biztosan nem áll (a kocsik ugyanolyanok). Él és virul az első osztály is hosszabb vonalakon. Ez csak helybiztosítással, tehát helyjeggyel működik és jó eséllyel légkondicionált vagonokat jelent. A turisták által kedvelt vonalakon fut ezeken kívül úgynevezett "panorámakocsi", óriási, nyitható ablakokkal, kifejezetten a fényképezést elősegítendő. Sajnos nem minden vonathoz tartozik ilyen. Ezekre a kocsikra, tehát az eddig felsorolt hat variációra nem igazán lehet egyszerűen online jegyet vásárolni, csak a pályaudvarokon vagy az utazási irodákon keresztül. Ez változhat, érdemes az üzemeltető állami vasúttársaság honlapját figyelmesen böngészni (www.railway.gov.lk). Létezik viszont két, előzetesen internetről is foglalható kocsitípus, bár csak néhány vonalon és vonaton jár ilyen. Két magáncég is üzemeltet kifejezetten turisták számára "luxuskocsikat". Az ExpoRail (www.exporail.lk) kocsijainak nagy előnye, hogy általában egy "kilátóterasz" is tartozik hozzájuk, tehát megoldható, hogy a kiránduló az egész útról fotósorozatot készíthessen. A Rajadhani Express (www.rajadhani.lk) kocsijai öregebbek, mert a szolgáltató még a hetvenes években kezdte tevékenységét, és általában nincsen rajtuk fotóplatform. Az árak európai szemmel nézve mind a nyolc variációban igen kedvezőek. A zakatoláspárti utazók webes bibliája, a www.seat61.com oldal rengeteg fényképet közöl a különböző lankai vonatokról és számos tanácsot is ad a síndöcögényes utazás megszervezéséhez.

A vonatosdi problematikuma igazából az, hogy miképpen is jutunk fel a szerelvényekre. A "keresztmetszet" ugyanis itt sem túl széles. A kiterjedt hálózat nem jár együtt sűrű menetrenddel. Semmiképpen sem óránként, vagy valahogyan "ütemesen" járó szerelvényekre kell számítani. A Colombo-Kandy-Nuwara Eliya-Elle-Badulla távon napi három-négy vonatpár közlekedik, talán csak hétvégenként van egy kicsit sűrűbb szolgáltatás. A lankai sínek mellett nyugodt lélekkel sétálgatnak a gyalogok, mert vonat csak igen ritkán jön. Ez azzal jár, hogy a helyjegyes, helybiztosítással járó kocsik hamar megtelnek, a hamar lehet napokkal, vagy hetekkel az indulás előtt is. A netes foglalás az Exporail és a Rajadhani kocsikat kivéve nem igazán működik, így könnyen elkönyvehető az a sikertörténet, hogy semmilyen vonatra nem jut fel a turiszt. Nekem 2015 karácsonya (ez itt is ünnepes és nagyutazós időszak)és szilvesztere között nagyszerűen sikerült. Persze még adott a lehetőség, hogy az "unreserved", azaz helybiztosítás nélkül is igénybe vehető fajtájú másodosztályú vagy harmadosztályú kocsikba vegyünk jegyet, de ez csak azoknak ajánlott akik puszta szórakozásból szeretnek oda-vissza utazgatni és órákat álldogálni a budapesti 7-es buszon, csúcsforgalomban.

A buddhizmus emlékeivel való ismerkedést Colombóban a Gangaramaya templommal érdemes kezdeni. Ez az egyik legváltozatosabb és legellentmondásosabb szent hely. A kissé bazárszerű komplexum egy része víz fölé épült, ez különösen széppé teszi. A területen található Buddha szentélyek és az elmaradhatatlan bódhifa mellett található itt még múzeum, fogadóterem, relikviák kincstára, könyvtár, előadótermek, raktárak és rengeteg szobor. Tanulásra és imádkozásra, de ismeretgyűjtésre is remek hely.

A Gangaramaya furcsaságai közé tartozik, hogy az alapító szerzetes különleges veterán autókból álló gyűjteménye is megtekinthető itt. Mindezeken kívül olyan kissé bizarr kiállítási tárgyak is találhatóak itt, mint egy napszemüveges Buddha szobor. A templom vegyes reflexiókat váltott ki a látogatókból az utóbbi néhány évben, mert elterjedt, hogy a területen élő elefántokkal nem éppen a megfelelő szellemiséggel bánnak. Nem tudom, hogy sikeres lett -e végül az elefántokkal nem megfelelően bánó mahutok (elefántgondozók) elbocsátásáért zajló kampány, de 2015 végén én nem találkoztam a komplexum területén a hatalmas ormányosokkal.

A buddhista kolostorok közül a legegyedibb az "Oroszlánszikla", az emblematikus Lion's Rock tetején működött a tizennegyedik századig Sigiriyában, Colombótól mintegy 150 kilométerre, a sziget középső részén.

A mintegy 200 méter magas szikla magányosan emelkedik ki a környező alacsonyabb vidékből. Egészen szürreális ez a hely, minden állásból és minden időben, napszakban különleges fotótémát nyújtva.

Sigiriya tulajdonképpen egy nagyobbacska falu. A környék egyszerű szállásain több helyen lehet olyan dzsungelszálláshoz méltóan emelt talapzatú vadlesvalamihez hasonlón reggelizni. Ezekről kitűnő panoráma nyílik a hajnali ködben felbukkanó sziklára.

Ha valakinek netán eszébe szökken Szarumán Vasudvardja a frodós meg gyűrűs meg nazgulos meg gollamos sztoriból, akkor tán azt gondolja, hogy ez a hely ideális lenne valami bevehetetlen és iszonyatosan fontos erődítmény számára. 

Első blikkre persze somogyiasan szólva a "rosseb" sem építene semmit oly magosra, a kissé megmászhatatlannak tűnő szikla tetejére. Nos, turiszt, láss csodát, mégis volt olyan őrült, aki ezt vette a fejébe. Az őtödik században egy Kasyapa nevű uralkodói sarj elbitorolta a trónt bátyjától, akinek bosszújától mellesleg eléggé félt. A rivális támadásától tartva a szikla tetejére építette fel uralkodói palotáját, és a sziklát és annak környékét rendezte be uralkodói udvarként. 

Elkészült hát a lankai Vasudvard, a területet vízesárkok rendszerével, védművekkel vetette körül Kasyapa. A történetnek egyébként egy Roald Dahl mesékbe illően morbid vége lett, mert a sziklabeépító trónbitorló bátyja a védett területen kívül akadt rá a valamiért a védelmi zónán kívül portyázó kasyapára, aki ijedtében csata nélkül véget vetett életének. Legalábbis kissé sarkítva így szól a történet a Mahawamsa, a szingaléz buddhista krónika szerint. Ezt a sztorit mellesleg többen kétkedve fogadják, mert erre az egyetlen krónikára, mint forrásra épül. A történettudományban ugyanakkor nehéz kijelenteni, hogy "egy forrás nem forrás", ha éépen nem nagyon akad másik.

A sziklánál rengeteg a turista, órákig lehet sétálgatni a szép parkban, majd órákig mászni felfelé. Sri Lankához méltóan jó eséllyel lehet sok vagy kevés eső, erre érdemes felkészülni.

Az egyik oldalon megkereshető Kasyapa uralkodói fogadóterme, azaz egy viszonylag lapos szikla. Az uralkodó idejében valószínűleg valamilyen tetőzet is lehetett rajta. Itt fogadta vendégeit a sziklatuningoló trónbitorló.  

Tanulságos az oldalső csapásokat is bejárni, mert erre rejtett termek, freskók és más emlékek találhatóak. Kasyapa bukása után a szikla tetejének építményeibe buddhista szerzetesek költöztek, és majdnem ezer éven át kolostorként működött a terület.

Ha a központi útvonalon kívül a szélső lépcsősorokat, csapásvonalakat is bejárjuk, akkor talán kevesebb lesz az útunkba eső turiszt. Lesz helyettük viszont "Bandar-log", ahogy a hosszú távú gondolkodásra és megfontolásra képtelen állatoknak bemutatott majmokat a Dzsungel könyvében Kipling elnevezte. Bandar-logék imádják zörgő csomagjainkat.

Az oroszlán úgy került a szikla nevébe, hogy felfelé caplatva körülbelül az út felénél Kasyapa építtetett egy oroszlánt formáló "fogadócsarnokot". Innen az út felfelé még izgalmasabb és kissé strapásabb lesz.

A"sigiriyázás" része a környéken való hosszú sétálgatás, a park felfedezése is.

A békés tehénleső földutak (fent) és a helyi falusi diszkó (lent) egyaránt bővítheti a Sigiriya-élményt.

Sigiriya a rengeteg turista ellenére is viszonylag nyugodt hely, a falucska pedig ideális a kikapcsolódásra.

Sigiriya oroszlánsziklája elnyerte az UNESCO Világörökség Helyszín címet is.  

Nem messze Sigiriyától, egy kiadós tuktukolásnyi, mintegy tizenöt kilométernyi távolságra fekszik Dambulla, a lankai buddhizmus másik emblematikus helyszíne. Dambulla egynagyobbacska városka, nem mellékesen fontos kereskedelmi központ is. A nagy termékcsarnokot szemlélve este látható, hogyan terítik innen a különböző mezőgazdasági portékákat. Arra is büszkjék itt, hogy nemrég sikerült öt hónap alatt első kapavágástól totálkészre felhúzni egy igen méretes stadiont (stadionépítő mániákusok figyelmébe). 

Kulturális és historikus szempontból azonban az egymás mellett felépült buddhista Aranytemplom és a Sziklatemplomok Komplexuma jelentik Dambullában a fénypontot.

Az Aranytemplomtól néhány száz lépcsőt kell felfelé bandukolni ahhoz, hogy megtekinthessük a szigeten legjobb állapotban megmaradt barlangi templom csarnokait.

A sziklatemplomba csak mezítláb, cipő nélkül lehet belépni. Üdítő, ha szakad az eső, mert akkor nem kell a forró talajon szökdécselnie, ugrándoznia a látogatónak.

A hatalmas szikla oldalában mintegy nyolcvan barlangocska van, bár tény, hogy ezek közül az öt legnevezetetsebb kap általában figyelmet. A sziklatemplom szobrai és dekorációi természetes úton létrejött barlangokba kerültek, ellentétben sok más buddhista sziklatemplommal, ahol úgy vájták ki a vallási célokra szánt üregeket a sziklák oldalában.

A templom történetének kezdetei a Krisztus előtti második századig nyúlnak vissza. "Szükségből erényt" kovácsolt Valagamba, másik nevén Vattagamani Abhaya, a Dambullától északabbra fekvő Anuradhapurában uralkodó király. Az India felől betolakodó hódítók elől Dambulla sziklájának barlangjaiba menekült, majd innen szervezte meg birodalmának visszahódítását. Az őt elrejtő barlangokat pedig hálából buddhista templomokká alakíttatta. A sziklatemplomok rendszere aztán különböző időszakokban több jelentős "upgrading" műveleten esett át. Vízelvezető párkányokat építettek ki, növekedett a szobrok és falfestmények száma.

A templomokban az álló, egyszerűbb alakok gyakran a templomot fejlesztő uralkodók szobrai. Buddha fekvő, álló és ülő testhelyzetben szobrai közül minden bizonnyal a leglátványosabbak a "reclining", pihenő testhelyzetű monumentális alkotások. Fontos, hogy megfigyeljük a kezek helyzetét, ezeknek fontos szakrális jelentéstartalma van.

A Buddha körüli kisebb szobrokat és a barlangok mennyezetét borító festményeket figyelmesen átnézve sok más fontos alakot is találhatunk. Az egyik templomban egy kisebb ábrázolásban Visnu és Ganesa hindu istenségek is megjelennek.

Lenyűgöző méretű és kidolgozású a Devarajalena Viharaya, az "Istenek Királya" templomban fekvő pihenő Buddha. 

A templomban az egyik leginkább emlékezetes és különleges élmény, hogy a plafon sehol nem vízszintes, hanem mindenhol a barlang természetes vonalait követi. Ez egészen egyedi élménnyé teszi a szobrok és a festmények közötti sétákat.

A szobrok egy részét kőből, vagy a sziklából faragták ki, legnagyobb részük azonban fából készült, majd festést kapott.

A falakon levő képsorozatok Buddha életének eseményeit mesélik el. Az egyik leggyakoribb motívum, amint a bhikkuk virágokat hoznak Buddhának.

Az ülő Buddhák sokasága sorokban, illetve a templomokban levő kisebb fehér sztupákat körbevéve is megcsodálható.

A festmények közül a legizgalmasabb az a kompozíció, ahol Mara, a démon megkísérti Lord Buddhát, aki aztán legyőzi őt.

Szeretném hangsúlyozni az illendő viselkedés fontosságát. Mindig akadnak turisták, akik úgy gondolják, hogy nekik Buddhával is "szelfizniük" kell és fényképezgetik magukat vele. Ez a meglehetősen faragatlan viselkedés a sri lankaiak szemében iszonyatos szentségtörésnek számít és akár tettlegességet is vonhat maga után. Tulajdonkéépen ez a legfontosabb tabu a szigeten. Egy keresztény templomban sem illik az oltáron ugrálni... Történt itt már olyan is, hogy egy turista bemászott a szobrok közé és átölelte őket. Egy idegenvezető éppen mesélte, hogy a tett után az egész barlangot bezárták egy időre és rituálisan átmosták, a turista pedig elég hosszadalmas hatósági eljárás elé nézhetett.

A lankai buddhista hagyomány másik kiemelkedő helyszíne a festői fekvésű Kandy városában, egy gyönyörű tó található Sri Dalida Maligawa, a Temple of the Tooth, azaz Buddha fogának temploma. Az ereklyét egy megfelelő tartóban elzártan őrzik és különböző ünnepségeken nyitják fel. 2015 végén, amikor itt jártam, éppen egy ilyen eseményre készültek. A várakozó vendégek elmondása szerint ide várták az egész lankai vezetést és rengeteg külföldi küldöttség is érkezett a ritka eseményre, köztük huszonkét magyar vendég is.

Buddha Kandyben őrzött foga a legfontosabb buddhista ereklye a szigeten. A fog története körül zajlott egy kis polémia, mert a portugál gyarmatosítók elvittek innen egy eredetinek gondolt fogat. John S. Strong kutató tanulmánya szerint a szigetet 1561-ben megtámadó portugál csapatok elvitték az általuk Buddha szemfogának gondolt tárgyat, és portugál gyarmati sorban levő Goa állam alkirályához vitték. Ő csillagászati summáért kívánta eladni a fogat egy burmai uralkodónak, mert eredetinek gondolta a tárgyat. Az üzletet a goai érsek hiúsította meg, aki nem akarta, hogy megint "bálványimádókhoz" kerüljön az ereklye. Keresztényi kötelességének tekintette, hogy a Buddha fogának gondolt tárgyat darabokra zúzza, elégesse, majd a hamut egy folyóba szórja. A történet otthon, Portugáliában sem aratott osztatlan sikert... A lankai buddhisták azonban ezt a történetet kétségbe vonják, illetve azt állítják, hogy az eredeti fog elpusztíthatatlan, így az összetört fog csak hamisítvány lehetett, az igazi most ott található Kandy templomában.

A Kandy központjában fekvő tó körüli séta remek alkalom egy kis elmélkedésre, mielőtt az ereklyét őrző templomhoz érnénk. A tó körüli sétányon találkoztam a képen lárható szerzetes-tanár úrral, aki beinvitált közösségük iskolájába.

A nehezebb sorsú, szegényebb, vagy árva diákoknak otthont is adó intézményben az oktatás mellett zenei, művészeti csoportok és kézműves szakkörök is működnek. figyelemre méltó az előadó tanterem mérete.

A tanítványok különböző kézműves munkákat is készítenek. Ezek adományokért elvihetők, így az iskola és a kollégium közössége kiegészítő bevételekhez jut.

Az elefánt motívuma elmartadhatatlan a sri lankai szimbolikában.

Kandy egy hosszú városnézésre csábító város. A koloniális építészet remekeit is érdemes megtekinteni.

A tó mintha csak azért lenne itt, hogy nyugodtan lehessen elmélkedni az élet nyugodt, arany középútjáról, a négy igazságról és a nemesrétű nyolcas ösvény tanításáról. Mindettől függetlenül is egy üdítő "escape" a nagyváros forgatagából a város központi részén.

Mire is tanít a nyolcas ösvény? A buddhista tanítások imádják a számokat, vegyük akkor sorba mind a nyolcat, a tó partján.

Helyes szemlélet.

Helyes szándék.

Helyes beszéd.

Helyes cselekvés.

Helyes megélhetési mód.

Helyes erőfeszítés.

Helyes éberség, jelenlét, figyelem, tanulás az élettől.

Helyes elmélyedés, önvizsgálat. ha mindez még nem elég a buddhista hagyományokban való elmerülésben, akkor irány Anuradhapura és Polunnawara, ott is bőven akadnak buddhista emlékek.

Helyesen teszi a turiszt, ha sok időt szán Kandyre, akkor is, ha ez csupán egy rövid állomás vagy kitérő a "Tea országába", a legszebb teaültetvények földjére, Nuwara Eliyába vagy Elle környékére vezető úton. Nuwara Eliya települése mellett van egy gyarmati időkből származó helyőrségi valami maradványa, érdemes ezt is megtekinteni.

Az óceán látványának nyugtató ereje sem elhanyagolható. Az egyik legfelkapottabb üdülőhely Negombo. Innen Colombo nemzetközi repülőtere olyan közel van, hogy akár tuk-tukkal is megközelíthető. Colombo városában pedig a Galle Face Green nevű promenád a part élvezetének helye. Ez itt a "passeggiata", ahol a város apraja-nagyja tiszteletét teszi valami sétalózás vagy vízparti bohóckodás kedvéért. Itt fürödni a táblák szerint veszélyes és tilos, de ez nem nagyon riaszt el senkit némi visszafogott mártózástól és vízi játéktól. Aki a víznek csak a vizuális érzékelését szereti, az sem unatkozik, mert mint minden partmenti promenádon, itt is adott a hotdogakávészűrtlimonádé, tehár mindentmegveszünk fíling, csak egy kicsit más portkákkal.

A Galle Face Green sétányt Bandaranaike asszony, Sri Lanka első női vezetőjének kezdeményezésére nyitották meg, mint közparkot néhány évtizede. A bodegák kínálatának kóstolózása mellett a helyiek kedvenc szórakozása itt a sárkányeregetés és még más repülős valamikkel való "játszásiból" szórakozás. Erre itt egy egészen szép nagy terület áll rendelkezésre.

Colombo Fort, az egymás mellett elhelyezett fő vasúti pályaudvar és távolsági buszállomás mögött megbújik egy kellemes környezetű park egy kis csónakázó tóval. Ideális hely szabadtéri eszegetésre és az isteni lankai gyümölcslevek mérték nélküli kortyolgatására.

Ajtmatov regénybeli tanítónője talán ezeket a hattyúszerű hajóvalamiket is "madártevéknek" nevezné. Ez a park üdítő kikapcsolódást nyújt a Fort környékének nyüzsgése mellett.

Ha történeti érdeklődésünk is erősebben feltámad Sri Lanka központjában, Colombóban (bár nem ez a főváros, hanem a vele tulajdonképpen egybeépült, de nyugisabb Sri Jayawardenapura Kotte), akkor az európai gyarmatosítók ténykedésének nyomait is megkereshetjük. A tizenhetedik században megjelenő hollandok például itt is kiélhették csatornázós szenvedélyüket. 

Az 1815-ben kezdődő brit gyarmati múltat számos koloniális épület idézi Colombóban, elsősorban az óceánpart közelében.

A Colombo Fort vasútállomása mögötti területen találunk egy kicsit bohémabb környéket. Itt akadnak például érdekes antikváriumok, magyarul óriási könyvstócos bótok.

Ha pedig "teát a tea oszágából", én esküszöm a bergamotos ízesítésű FBOP Earl Grey teára. Őszintén szólva nem tudom mi az a bergamot, de nekem ez a tea ízlik a legjobban a hatalmas kínálatból.




Összes kép - sri-lanka

vissza