Kapcsolat

globetrekker128@gmail.com

Tanzánia- Pole-pole, azaz csak lassan-lassan

2016.09.17.

Tanzánia- Pole-pole, azaz csak lassan-lassan

KARIBU SANA

Imádlak, Afrika...Ezt énekelte talán a KFT? Igen, Afrika beszippant, könnyen elvarázsol, csak valahol el kell kezdeni az ismerkedést. Az 1998-tól minden második évben megrendezett ISWIT, azaz International Student Week in Tanzania nevű tematikus nemzetközi egyetemista diákfesztivál remek alkalmat nyújtott erre. A Pécsi Tudományegyetemről jelentkező küldöttek már a kezdetektől jelen voltak a kontinensen egyedülálló eseményen. Jómagam 2002-ben itt, illetve Ugandában kezdtem meg ismerkedésemet Fekete-Afrikával (it was the beginning of a beautiful friendship...yes).

Az Afrika varázslat ellentmondásos, időnként sokkoló, máskor lenyűgöző. A német (Ilmenau), magyar (Pécs) és norvég mintára (lásd írásomat ezen a honlapon a norvégiai Trondheimben rendezett International Student Festival In Trondheim rendezvényekről) szervezett nemzetközi diákkonferenciák igazi belemerítős ("inmerziós") élményeket jelentettek és a helyi egyetemistákkal való közelibb megismerkedésre is egészen különleges lehetőséget biztosítottak. Nem is beszélve aztán a rendkívül élvezetes hangzású szuahéli nyelv megismerésének és mindennapi használatának nem lebecsülendő katarzist jelentő öröméről.


Pole-pole (lassan, lassan)

Talán az egyik legvérfagyasztóbb közhely, hogy a pozitív változások egyik legnagyobb akadálya, hogy el sem tudjuk képzelni, miképpen lehetne valamit másképp és jobban csinálni. Így hát amikor arra panaszkodunk, hogy mennyire felgyorsult az élet, mennyire "rohan a világ", meg milyem jó lenne lassítani az időt, akkor nem nagyon sejtjük, hogy miképpen is lenne a lassabban...A megoldás pedig nem más, mint irány Afrika, mondjuk Tanzánia, ott kicsit belekóstolhatunk a lassúbb életbe és megnézhetjük, tényleg ilyet szeretnénk -e. A lassúbb élet élvezetéhez bizony az a türelem is jó lenne ám, ami bennünket annyira nem éppen jellemez. Enélkül kissé frusztrálóvá válhat az eszményi lassulás.

A tanzánok között tényleg tompul az idő terrorja. Órákat beszélgethet a látogató kedélyesen a járműnek támaszkodva, órákkal a kitűzött indulási időpont után. Vígan lehet csúsztatva-csoszogva húzni a papucsot-cipőt a kövezeten, még ezzel is fékezve a tempót. Itt nincsen annyi idő, amit el ne lehetne beszélgetni. Mentalitás, néha szükség, vagy a szükség kényszere, bármi legyen is az ok, testünk hamar szokná a lassítást. Szellemünk már kevésbé, ha rettenetesen megszoktuk az itthoni hektikus stílust.

Az egyik legjobb teszt az elefántpróba. Elefánt áll az út közepére, ez Tanzániában örvendetesen gyakori jelenség. Dudálni nem szabad ám, mert a rendkívül intelligens, ám kissé gyenge idegzetű óriásokat nem ajánlatos idegesíteni. Szépen várni kell perceket, órákat, míg ők lebaktatnak az útról. Várjunk türelemmel.

Aztán ott van a valutaváltós teszt. Még mediterránabb időérzékkel megáldott olasz egyetemista barátunkat is meglepte, ahogyan a váltóban dolgozó gyönyörű tanzán hölgy egy Pilates edzés fájdalmas lassúságát megszégyenítő idegtépő tempóban bepötyögte kis adatainkat számítógépébe, meg irogatott úgy majdnem huszas percig, míg négy ember valutaváltását elintézte. "Őt még Nápolyban is elbocsátanák", kommentálta Luigi.

Kihagyhatatlan a rendőri korrupciós teszt. A Mikumi Nemzeti Parban szervezett szafarizós túra elején, még Dar es-Salaam határában hatalmas kerületű rendőrnéni állította meg a bérelt kisbuszt, melyet a helyi tömegközlekedési cégtől igényeltek a diákkonferencia szervezői. A néni mosolyogva megállapította, hogy ez a busz nem biztos, hogy mindenféle külön papírozás meg némi borravaló nélkül kimerészkedhet a városból, ahol általában jár. Ez mintegy 2-3 órás ügyintézősdit jelentett. Így sikeresen sötétedés után értünk Mikumiba, már mintegy 6 óra késéssel. Új szállást kellett keresnünk, mert az előre lefoglaltat már kiadták másnak. Az ilyesfajta események itt jellemzően csak a konferencia nyugat-európai résztvevőit nyugtalanították egy picit kezdetben, aztán ők is akklimatizálódtak már.


Hakuna matata (semmi aggodalmaskodás)

Ez a hákunámátátá annyira jól hangzik, hogy talán mintha valamilyen filmalkotás is sokat tett volna ismertebbé tételéért. A turiszt bizony jól teszi, ha szépen megtanulja és igen sokat mantrázza ezt a csaknyugira felszólító mondásocskát. Ha az európai emberfia először Tanzániában közelíti meg Fekete-Afrikát, bizony jó eséllyel az aggodalom lesz a legjellemzőbb érzése az első percekben, órákban, napokban, netán hetekben.

Az aggodalom forrásai szépen sorban bemutatkoznak. Dar es-Salaam repülőterén rögtön a gépmadárből való kiszálláskor egy szép mellbevágó élmény a levegő páratartalma. Hakuna matata, ha távolodunk egy kicsit az óceánhoz igen közeli reptértől, akkor valamelyest javulni fog a helyzet. Másrészt más tényezők miatt sokkal jobban fogunk aggódni, így a páratartalom egészen normális lesz. Megjegyzendő, hogy egyes közvetlenül óceánparti településeken, például a német gyarmatosítás emlékeit őrző Bagamoyóban érezhető lesz azért egy kicsit, hogy milyen érdekesen lélegzünk. 

Bizonyára némi aggodalmaskodással tölti el a turisztot, hogy a városokban minduntalan cseppet sem bizalmunkat gerjesztő színű és állagú vízfoltokat, magyarán szólva pocsolyákat lehet látni. A tócsák eredete nyílván különböző, az esőzés csak az egyik közülük, a többit meg ne firtassuk.

A dolog lényege, hogy nem nehéz összefüggést találni az ilyen vízfelületek és a maláriát is terjesztő szúnyogok között. Ez a betegség létező, komoly és komolyan kezelendő probléma Kelet-Afrika alacsonyabban fekvő területein.

A statisztikák és friss útibeszámolók szerint ugyan az utóbbi tizenöt évben jelentősen javult a helyzet, csökkent a maláriás megbetegedések száma és a halállal végződő esetek aránya, a védekezés továbbra is létfontosságú. Általában megelőző/kezelő tablettákat javasolnak az oltóközpontok. Felmerülhet a kérdés, hogy a helyiek miért nem szedik ezeket a tablettákat. A válasz egyszerű, ezen tabletták többsége hosszabb távú szedés esetén súlyos mellékhatásokat válthat ki, ronthatják a látást vagy az idegrendszert. Így tehát nem lehet őket egy életen át folyamatosan szedni.

Nagyon örvendetes hír, hogy vannak már biztonságosabb, kisebb kockázattal járó készítmények, cserébe viszont ezek irgalmatlnul drágák. Ezeket sok tanzániai egyszerűen nem tudná folyamatosan fizetni, de a turiszt is dob egy hátast az oltóközpontban, amikor kimondják előtte a mondjuk egy hónapra szóló adag árát. Nem szabad rajta takarékoskodni, ne sajnáljuk az öt, hosszabb tartózkodás esetén hat számjegyből álló összeget avédekezés ezen első, szükséges, bár még nem elégséges formájára.

A hatékony védelemhez hozzátartozik még, hogy napi szinten felkenjük magunkat valami irtó erős szúnyogriasztóval. Elengedhetetlen még a szúnyoghálóban való alvás. A hálót is lehet riasztóval impregnálni, hogy igazán hákunámátátá legyen az éjszakai álom, még amikor oroszlán hangja hallatszik is. Persze mindez mind szép, de ha szembesül a turiszt azzal a kedves élménnyel, hogy mondjuk egy egyetemi kollégium zuhanyzóján nincs felső ablak, tehát hajnalban szúnyogok hadával tusolóznánk együtt, hát akkor mantrázzuk, hogy hakuna matata. Az sem rossz, amit a Galaxis Útikalauz Stopposoknak javasol ilyen esetekre: Don'panic, it's too late. Egyébként ha maláriás tüneteket észlelnénk magunkon, mint én az utolsó tanzán éjszakámon, akkor pánikra még semmi ok, mert ezek lehetnek a védőtabletta enyhébb mellékhatásai is. Ezek látványosan egyeznek a malária tüneteivel, lol... Nem kizárt, hogy csak a gyomrunkat kavarta fel valami, mondjuk egy felületesen elkészített kuku, azaz csirke, és reggelre már elfelejtjük az éjszakai pánikot, mint velem is történt.

A szúnyogokon kívül más állatok is némi aggodalomra adhatnak okot, így néhány trükköt érdemes tudni. Veszélyesek a skorpiók, mert a lábbelibe mászva rendkívül kellemetlen meglepetést tudnak okozni. Ennek elkerülésére a helyiek javaslata, hogy a még rutintalan turiszt tegye a cipőjét valamilyen szekrény, vagy más magasabb bútordarab tetejére. Ez emlékeztetni fogja arra, hogy azért tette oda, mert tartani kell a skorpióktól és a lábbelit előtte valamilyen eszközzel ellenőrizni kell, hogy skorpiómentes -e (nyilván a szekrény tetejére tett cipőben is lehet skorpió). Ha nem lépünk rutinból azonnal csukánkba vagy csoszogónkba, talán nem valószínű, hogy egy skorpióval összeakaszkodunk.

Említésre méltó még, hogy Tanzániában előfordul minden kígyók legveszélyesebbike, a fekete mamba. Teljesen ártatlan, feltűnésmentes kinézete van, de mérge nagyon gyorsan öl, és rendkívül fürgén, egy biciklist megszégyenítő sebességgel tud közlekedni. Gerald Durrell is érzékletesen leírja egy mamba megjelenését Tanzániáról szóló remek írásában. Vidéki bóklászás, trekkingelés esetén célszerű "a lábunk elé nézni". Ha hosszabb terepgyaloglásra indul egy tanzániai, általában visz magával valamilyen ellenszérumot. A jó tanács, hogy ne legyünk egyedül terepen ellenszérum nélkül... Amúgy egyébként sem valószínű, hogy ehhez elég bátrak lennénk, lol.

Az aggodalom következő forrása lehet, hogy a településeken belül itt aztán nincsen nyugalom. Gyakorlatilag semmilyen "privát szférához" hasonlítható valamiség sincsen itt. Ez a magába forduló európait kissé zavarhatja. Először is az utak többsége mellett nincsen külön járda, így az autóknak való aszfalt, vagy inkább földsávok széleit osztjuk meg a többi járókelővel. Ők, mármint a többi gyalogok pedig nem feltétlenül hagynak békibe bennünket, hanem beszélnek hozzánk, üzletelni szeretnének velünk., érdeklődnek rólunk. Hákunámátátá, persze jó lenne a helyi nyelvet tökéletesen érteni, de minek is jöttünk volna ide, ha nem szeretnénk a helyiekkel ismerkedni. Némi túlzott exponáltság aggodalmát keltheti persze, hogy amennyiben bőrszínünk fehér, elrejthetetlenül turistafajzatnak néznek bennünket és ebből no escape.


Mambo/poa, mambo/safi, hujambo/sijambo, Nzuri kabisa, safi kabisa

A számos nehézség és számtalan veszély, kockázat ellenére a tanzániaiak jelentős részére jellemző egy laza életvidámság. Ezt szerencsére a sok sokktól beparázott külföldinek is igyekeznek átadni, és már a köszönési, üdvözlési rituálék alkalmával igyekeznek egy kicsit nevelni a messziről jött turisztokat. A tanzánoknál a frappáns szuahéli kifejezésekből álló üdvözlési rituálé lényege, hogy soha nem ugyanazzal a szóval kell válaszolni a köszöntésre, mint amivel üdvözöltek bennünket... Kissé konkretizálva a dolgot, szópáros rituálékról van szó, melyek kifejezik a másik ember láttán való örvendezésünket és az élet szépségébe vetett bizalmunkat ("Tudta? Az élet szép." Lol...) A hangosan, örömüvöltésként hatóan kiadandó MÁMBO hangsorra egy robbanóan kiejtett PPPOÁ dukál válaszként, esetleg egy ízesen, hosszasan kiejtett SSSZÁÁÁFFFI. Mondhatunk aztán HÚDZSÁMBÓT, melyre SSSZÍÍÍDZSÁMBÓT illik válaszolni. Vérmérseklettől és ízléstől függően választhatnuk az üdvözlések közül.  Ha tehát egy filmbéli Zsánoária termetű néni ránk kiáltja, hogy MÁMBŐ, rögtön tudjuk, hogy mit válaszoljunk.


Nimefurahi (Boldog vagyok, örvendezem)

Elsősorban a vidéki Tanzániára jellemző egy hagyományos, életvidám, természetközeli életfelfogás, illetve ennek némi maradványa. Az egészségesen sietésmentes életnek van egy kedves oldala. Egészen profán, alapjában véve semmilyen különösebb élményt nem nyújtó műveleteket bírnak átszellemült mosollyal, örömmel, énekelve végezni. Ilyen például a mosni való ruhák cipelése a fejtetőn, vagy a termek berendezéséhez a székek cipelése az egyetemen. Egy magyar biztosan nem a fején vinne egy széket boldog mosollyal énekelve és átszellemülten csoszogva, bár tény, hogy lényegesen gyorsabban elvégezné a műveletet. Az egész tanzániai nimefuráhiban, tehát heppiségben az a poén, hogy tudnak egyszerűen csak az életnek örülni és még tudnak néha elégedettek lenni az igen nehéz körülmények ellenére is. 


Ndio, ninazungumza Kiswahili (Ó, ye, igen, beszélek szuahéliül)

Azt hiszem, sőt szinte meggyőződésem, hogy ilyen panelesen mondjam, hogy minden turiszt jól megbánja, ha a tanzániai utazás előtt nem tanul meg legalább valamilyen beavató szinten szuahéliül. A helyiek többsége elég jól ért, vagy akár beszél angolul, de mulatságosabbnak tartja, ha olyan nyelven beszél a turiszthoz, amit az valószínűleg nem ért. Mint fentebb már említettem, az utcán nem nagyon lesz nyugtunk, és egészen elképesztő mennyiségű szuahéli nyelvű lexikai input fog ránk, mint turisztokra zúdulni. Hamar rá lehet döbbenni, hogy mennyivel megnyugtatóbb lenne, ha legalább valami sejtésünk lenne, arról, hogy ki éppen mit beszél hozzánk. Némi szuahéli jártassággal már tudhatnánk, hogy egészségünk és hogylétünk felől érdeklődik-e valaki, vagy távoli hazánkról érdeklődik, esetleg eladni kívánt portékája erényeit ecsetelgetni, vagy valahová éppen kíván bennünket, esetleg arról igyekszik meggyőzni bennünket, hogy mobilizálható tőkénk egy részét célszerü lenne neki adnunk.


Nimefurahi kukujua, rafiki (Örülök, hogy megismerhetem, barátom.)

Némi szuaháli rutin tehát mindenképpen előnyös. Leszögezendő, hogy a legtöbb utcán hozzánk beszélő embernek valószínűleg semmi rossz szándéka nincs, nanem őszintén érdeklődik felőlünk és hazánk felöl, tehát szeretné tudni, mi a bánatért sétálunk Dar es-Salaam vagy egy sárkunyhós tanzániai falu utcáin.


Komputa (számítógép)

A szuahéli nyelv ügyesen építi be szókészletébe a legmodernebb fogalmak és eszközök megjelölésére szolgáló angol, vagy más európai nyelvekből származó szavakat. Erre bizony szükség is van, mert Tanzániában a fejlődés, a "haladás" bizonyos fejlődési lépcsőfokok  és ismérvek látványos átugrásával zajlik. 2002-ben, amikor a Mikumi Nemzeti Park melletti falvakat felkerestük, ezekben még nem volt éjszakai közvilágítás. Igazi para így sétálni a "főutcán" a sötétben, hogy csak az egymás mellett elhaladás előtti utolsó másodpercben látjuk az arcát annak, aki szembe jön. Ugyanakkor ezekben a falvakban mindenhol az "Intenet Café" felirat fogadott bennünket, volt tehát számítógépes felszereltség és netkapcsolat. Ha vezetékes telefon nem is nagyon volt erre soha, minden házra és kunyhóra jutott viszont már mobiltelefon. A falvak jelentős része hagyományos, tapasztott kunyhókból áll, de ezekben van villany, mobil, eseténként szatellites televízió, számítógép. A vezetékes víz már nem jellemző. A vasúti hálózat még a brit gyarmati uralom idején épült és továbbra is csak ezt a néhány, keskeny nyomtávú, rémesen lassú sihuhuzásra alkalmas vonalat jelenti. A rajtuk futó síndöcögények is alapvetően a gyarmati korból maradt mozdonyok és kocsik, más nem nagyon. Épülnek viszont nyugat-európai sztráda minőségű autóutak, csúcsmodern gépekkel. 


Baiskeli, pikipiki, daladala (kerékpár, motor, busz)

A Tanzánia-élmény kihagyhatatlan eleme egy dala-dala, azaz helyi járatú autóbusz kipróbálása. Ezek lehetnek japán vagy koreai minibuszok (sláger a Toyota) vagy hátulról beszállós hosszú platójú dzsipek vagy kisteherautók. Dar es-Salaamban az indulási és a célállomás is gyakran rájuk van pingálva (például Menge-Posta). Általában a megjelölt vonalon is járnak, bár ez nem mindig törvényszerű. Leírhatatlan élményt jelent csúcsforgalomban, főműsoridőben megkísérelni egy ilyenre felszállni. Eszünkbe juthat a "sok jó ember kis helyen is elfér" mondás, vagy láthatunk esetleg a buszban "Isn't it time for Jesus?" matricákat. Tanzániában a helyi tömegközlekedés gyakorlatilag mindenki számára megfizethető, a buszt kísérő és oldalába kapaszkodó, általában nagyon fiatal kalauzoktól vesszük a jegyet, akik Guinness rekordhoz méltó mennyiségű embet bírnak felpaszírozni egy mikrobuszra.

Közlekedéstörténeti érdekesség, hogy a hetvenes években, Nyerere elnök szocialista orientációjú irányvonala idején Tanzánia is vásárolt a legendás Ikarus 250-es,illetve 280-as autóbuszokból és ezek Afrikára tervezett, kissé átalakított változataiból (Ikarus 281). Ezek a korábban ott megszokottakhoz képest hatalmas járművek forradalmasították Dar es Salaam közlekedését, mert meg kellett oldani, hogy valahogyan elférjenek az utcákon. A csuklós 281-es típust a Usafiri nevű tömegközlekedési cég üzemeltette.  A jóval drágább és igényesebb fenntartású 300-as és 400-as Ikarus családokból már nem vásárolt Tanzánia, a kiöregedett magyar csodákat pedig felváltották a kisebb és fürgébb, olcsóbb fenntartású távol-keleti buszocskák és a platós dzsipek, kisteherautók.

A távolsági vonalakon afrikai terepviszonyokhoz idomított Scaniák járnak, hátuljukon általában a tanzániaiakra igen jellemző vallássosságot tükröző feliratokkal. A szárazföldi, tanganyikai részen nagyjából hasonló arányban jellemző a kereszténység és az iszlám, így jó eséllyel láthatunk egymás után elhaladó buszokat "Love Jesus" majd "Inshallah" feliratokkal, a sofőr vallásának függvényében. Zanzibáron viszont a muzulmán hitűek erős többségben vannak a keresztényekhez képest. Megjegyzendő, hogy az ősi kultuszok tisztelete is igen jellemző, főleg vidéken.

Utapenda kunywa nini? Tangawizi! (Innál valamit? Hát tangawizit!)

Mindenféle helyi sört pancsolnak Tanzániában, bizonyára ezek is nagyon finomak, de ha olyat szeretnénk inni, ami miatt minden héten felülnénk újra a repülőre és ide jönnénk, akkor keressük ezt: TANGAWIZI. Ez egy olyasfajta gyömbéres ital mint az "eznemkóla" Canada Dry, csak éppen sokkal finomabb. Van benne gyömbér... Olyan mintha kavicsok folynának az emberfia nyelve alatt, nem kihagyandó!


Kuku! Nyama kuku! Chakula kitammu sani. (Csrke, csirkehús! Nagyon finom volt az étel.)

Minden ellenkező várakozással szemben Tanzániában talán csirkével lehet a legtöbbet találkozni a menzák vagy éttermek kínálatában. Talán így oldható meg legkönnyebben a napi kalóriabevitel és a megfelelő étrend. Számos más afrikai országgal ellentétben Tanzániára soha nem voltak jellemzőek az éhinségek, de tény, hogy a népesség egy része nem túlzottan jól táplált. A rendkívül elterjedt csirketartás miatt azonban viszonylag gyakran fogyasztanak valamennyi húst, vidéken pedig nagyon sok termény biztosít változatosabb étrendet. Az éttermekben az ételek felszolgálása előtt rituálisan hoznak egy lavór vizet és rituálisan kezet illik mosni.


Naomba kupiga picha? (Készíthetek fényképet Önről?)

A tanzániai kultúra és etikett európai szemmel nézve igen konzervatív. A helyiek általában örülnek a turistáknak és kíváncsiak rájuk, főleg azokon a törzsi területeken, ahol igen ritka az idegen, de mindezzel együtt tartózkodóak és betartják a hagyományok diktálta szokásokat és előírásokat. Rendkívül tiszteletlen és udvariatlan dolog fényképet készíteni bárkiről az illető engedélye nélkül. Ez nagyon durva tolakodás a tartózkodó, konzervatív tanzánok szemében. Nem jó ötlet a piacon össze-vissza kattogtatni a masinával, egy lengyel diák majdnem tettlegességet váltott ki ezzel a 2002-es ISWIT alatt. Bár nem túl magas az életszínvonal, mégis fontos a rendezett öltözködés, a normál öltözködési kultúrát be nem tartókat "megszólják". 

Nakupenda, malaika. (Szeretlek, Malaika)

Tanzániában a párkapcsolatokra vonatkozó hagyományok is nagyon konzervatívak. Az utcán és nyílvános helyeken illik nagyon illendően viselkedni. A BoneyM által is feldolgozott legendás, gyönyörű szuahéli nyelvű dal, a Nakupenda, Malaika ( I love You, Malaika) hősére is vonatkozott persze mindez. 2003-ban, amikor a tanzániai konferenciát szervező egyik diáklány, Imelda eljött a pécsi egyetemi kultúrhétre és egyúttal bejárta Magyarországot, igen meglepődött az itteni nagy viselkedési szabadságon. A székesfehérvári tűzijáték alatt látta, hogyan csókolóznak ott a fiatalok a parkban a fűben, mondta is, hogy ha Dar es-Salaamban ilyen történne, egy hétig az újságok címlapján lenne ez, mint óriási botrány.

Mdudu (rovar)

Hopp, a szúnyogokról már szó volt. A megfelelő védekezéssel elkerülhető a malária, de ha mégis gyanús állapotban vagyunk, így érdeklődhetünk orvos után: Nataka kuona daktari.

Hatari, hatari (veszély, veszély)

A szúnyogoktól és a vadállatoktól eltekintve a vidék sokkal biztonságosabb mint a nagyobb városok, illetve a főváros. Darban az eufemisztikus "unplanned", azaz "nem tervezett" jelzővel illetett városrészek sajnos rengeteg súlyos szociális problémát hordoznak és ennek megfelelően cseppet sem veszélytelenek. Julius Nyerere, az első elnök "szocialista" jellegű irányvonala ellenére óriásiak maradtak a társadalmi különbségek az országban, és az "unplanned" részeken elképesztő a nyomor. Mivel "nem tervezett" a városrész, az alapvető infrastruktúra is hiányzik.

A gyorsan növekvő népesség miatt óriási a zsúfoltság, egy család általában egy szobában lakik (akár több mint 5 fő is), egy házban pedig 4-5 család. Ha egy sokgyerekes családban válás vagy más ok miatt csak egy kereső maradt, akkor rendkívül nehéz a gyerekek eltartása, ennek következményeképpen a fiatalok gyakran hamar kiesnek, kimaradnak az iskolából. Az ilyen negyedekben élők jobbik esetben valamilyen szolgáltató ágazatban (biztonsági őr, buszkalauz) dolgoznak, vagy alkalmi munkákból, utcai árusításból élnek, rosszabb esetben pedig mindenféle illicit tevékenységet folytatnak. Ezek bizonyos formáival célszerűbb nem találkozni. Kicsi mértékben ugyan, de létező probléma az utcai banditizmus. 

Unakwenda wapi? Safari? (Hová megy? Szafarizni!)

Minden kelet-afrikai túra fénypontja egy vadvilágot felfedező szafari. Igen, Tanzániában még tényleg van olyan, hogy wildlife. Örvendetesen szép számban vannak védett területek és nemzeti parkok, az állatok többé-kevésbé megfelelő védelmével és a turisták biztonságos ellátásával együtt.


Simba. (Oroszlán)

Igen, oroszlánt is láthatunk. Akár egy méterre is lehet tőlünk, mondjuk úgy, hogy egy járművön belül vagyunk. Ilyenkor sem kell egyébként lelkendezve ordítozni, hanem csendben kell lenni. Biztos, mert a helyiek pisszegnek ilyenkor, tehát így kell. Mi a teendő abban az izgalmasabb esetben, ha véletlenül, járművön kívül jön szembe egy simba? A maszáj indiánok praktikája szerint a szemébe kell nézni és a szemébe bámulni, illetve szép lassan tízig számolni. Futni tilos! Ha nem támad addig, amíg tízig számolunk, akkor elég szerencsések vagyunk, mert ezek szerint nem éhes. A maszájok szerint ilyenkor szép lassan tovább lehet sétálni. Ha jól értettem, az esélyek olyan fifty-fifty arányban állnak...Disclaimer! Ha nem ez történik, nem vállalok semmilyen felelősséget! Nem elfelejtendő, hogy akad itt még bőven pundamilia, azaz zebra, mbwamwitu, azaz vadkutya, nyumbu, olyan vaddisznóféle, kifaru, azaz rinocérosz, swalapala, azaz impala, tumbili, azaz majom, mbuni, azaz strucc, chui, azaz leopárd, bweha, azaz sakál, twiga, azaz zsiráf, fisi, azaz hiéna, illetve ndovu vagy tembo, azaz elefánt (őket főleg ne idegesítsük). 

Karibu Zanzibar (Isten hozott Zanzibáron)


Tanzánia bejárása nem lehet teljes Zanzibár szigetének felfedezése nélkül. Történész szemmel nézve rendkívül sok érdekességet rejt a sziget. Egykor az Ománi Szultánság része volt, fontos szerepe volt a gyarmatosításban, az összekötő kereskedelemben és a szomorú rabszolgaszállításban is. A főváros, Stone Town neve jelzi, hogy itt épültek először komolyabb építőanyagból az épületek, hiszen szerte a szigeten alapvetően ma is a tapasztott kunyhók a jellemzőek. Sok teljesen tetovált embert láthatunk, ez it egy helyi hagyomány. Zanzibár híres fűszerfarmjairól is, fűszerfanoknak kötelező. Maga a szigetre való átjutás is izgalmas, komppal érdekesebb, mint repülővel. Nem csupán a tengeri hánykolódás miatt, hanem azért is mert gyönyörűek az Indiai-óceánból kibukkanó kisebb-nagyobb, néha csak szobácska méretű "robinsondis" kis szigetecskék, miközben megtesszük a Dar es-Salaamból Zanzibárra vezető néhány órás tengeri utat. A komp mindig pontosan indul, Tanzániában talán ez az egyetlen időben pontosan működő szolgáltatás. 


Rafiki, punguza bei. (Barátom, mondj egy jobb árat.)

Vásárláskor célszerű alkudozni. Nem Budapest az egyetlen hely, ahol egyesek gyorsan igyekeznének a turistákon gazdagodni. Ez a gyarlóság Tanzániában sem lesz meglepő. Fizessünk viszont tisztességesen a portékákért, a helyiek jelentős részének nagyon alacsony a jövdelme.

Julius Nyerere, "Afrika filozófusa", ahogy néhány helyi nevezi az első, már nem élő elnököt, szocialista orientációja és filozófiája révén bizonyos állami szolgáltatásokat viszonylag müködőképessé tett Tanzániában. Másrészről, a piaci viszonyok korlátozása gyötrővé tette a tőkehiányt és lassította a fejlődést. Jól látható a különbség a szomszédos Kenyával összevetve, ahol a tőkebeáramlás gyorsabb ipari és infrastruktúrális fejlődést tett lehetővé, viszont hasonlóan ordítóak maradtak a társadalmi különbségek.

Nyerere érdeme ugyanakkor, hogy a mintegy 130 törzsből álló népességet viszonylagos békében és nyugalomban egyben tartotta. Tanzániában nem voltak véres belharcok, polgárháborúk a függetlenség kivívása után, nem ingott meg a belső stabilitás. Afrikai viszonylatban ez fontos eredmény. Hasonlóan az is, hogy Nyerere és utódai nem fosztották ki szisztematikusan az ország természeti kincseit és nem tékozolták el privát céljaikra az ország vagyonát, mint Mubutu Kongóban, vagy Bokassa Közép-Afrikában, nem okoztak olyan rombolást mint Idi Amin Ugandában vagy Mugabe Zimbabwében.

Mindezzel együtt Tanzánia továbbra is a legszegényebb országok egyike és égig ér a korrupció. 2015-ben a Seychelle-szigeteken nyaralva szállásadóm, Jeanny villájában kezembe akadt James Mancham, a Seychelle első elnökének könyve, melyben részletesen ír számos afrikai vezető kollégájának tevékenységéről. Nyerere nem volt nagy spanja, mert pont a tanzániai elnök segítségével buktatták meg. Számos más afraikai vezetőről viszot igen apologetikusan nyilatkozik. Megvédi például Mubutu személyi kultuszát, mert "talán így teremtett némi egységtudatot a több száz törzs között". Magasztalja a valóban jelentős eredményeket elérő botswanai és elefántcsontparti vezetőket. Ő is gúnyolódik ugyanakkor a legdurvábban tékozló őrült diktátorokon, például a közép-afrikai Bokassán.

A korrupció Afrika problémáinak egyik legfontosabb eredője. Számos országban hiányzik a kontroll, az átláthatóság, illetve az az északi, illetve a nyugat-európai államokra jellemzőbb önmegtartóztató, puritán etika, amelyik nem fényűzésre, hanem a hasznos pénzforgatásra törekszik. A magyarországi viszonyokat ismerve nem meglepő, hogy egy még a mienknél is fejletlenebb politikai kultúrában mennyire nehéz ezt a problémát kezelni. Ahogy a magyar közélet is szinte menetrend szerint kitermeli a maga tékozló, milliós hotelszámlás és luxuskarórás kisbokassáit, úgy Afrika jelentős részében is állandó gond a közpénzek őrültségekre való elfolyatása és a presztízscélokra való pénzszórás (az egyik diktatúrában az éves GDP majdnem egyharmada ment el egy beiktatási ceremóniára). Dar es-Salaamban is találunk palotákat, luxus színvonalú magánkórházakat, és persze ott vannak a "nem tervezett" negyedek is. Hosszú az út előre, felfelé, kifelé...   

Safari njema! Safari salama! (Jó utat! Biztonságos utat!)

vissza