TRAVELINSTEAD128

A bejegyzés lassan épülget.

2025-ben jártam először Madeira szigetén. Nagyon remélem, hogy ezt az első találkozást még sok-sok kaland fogja követni ebben a lenyűgöző kis világban. Ide talán minden évben érdemes egyszer ellátogatni.

Bizony, népszerű lett ide utazni, a turisztok elárasztották ezt a kincses szigetet.

Madeira elsősorban a túrázók paradicsoma, mert vadregényes tájain számos hiking trail, túraútvonal ad lehetőséget a természetben való bandukolásra. Erről egy korábbi írásban, a Madeirai kedvencek I. - Curral das Freiras című fotogén szösszenetben már írtam ezen a honlapon.

Madeira azonban az óceánok, a vízparti turizmus kedvelőinek is kedvében járhat. Talán az óceán sármja nem olyan látványos, mint Curral das Freiras, az Apácák Völgye, mégis izgalmas lehet a Madeirát felfedezni kívánók számára.

Nem csupán a történelmi évszámoktól tűzbe jövők számára kötelező a legmélyebb álomból felkeltve is tudni, hogy bizony 1419.

Ebben az évben fedezték fel az Afrika megkerülésének projektjét fontolgató portugál hajósok az "Atlanti-óceán ékkövét".

Mindez nem történhetett volna meg egy Henrique O Navegador nevű neves és nemes csávó munkája nélkül. Ő volt Tengerész Henrik, aki megalapította a Portugál Királyság navigációs és hajózási iskoláját Sagres-ben, a Szent Vince-fok közelében. Dom Henrique munkásságáról az egyik legjobb munkát Peter Russell követte el, aki összegyűjtötte a legújabb kutatások eredményeit.

Ez a Tengerészeti Akadémia képezte azokat a tengerészeket, akik aztán a nagy földrajzi felfedezések korának jeles szereplői lettek.

Madeira lakatlan volt a portugálok érkezése előtt. Az itt letelepülő európaiak az óceánparti területeken hozták létre első településeiket.

Joao Gonzales Zarco kapitány, Madeira felfedezőinek vezetője itt, az 580 méter magasságú Cabo Girao szikla közelében szállt partra. Cámara de Lobos falucskája 1420 óta létezik, ezt a települést alapították először a portugálok.

Cámara de Lobos, azaz a farkasok öble. Mit kerestek az öbölben a farkasok? Hogyan úszkáltak farkasok az óceánban?

A megoldás csak az lehet, hogy ezek a farkasok nem is farkasok, hanem csak annak nevezték őket. A portugál hajósok a barátfókákat hívták tengeri farkasoknak. Minden félreértés elkerülhető, ha ezeket a derék állatokat Monachus Monachus néven illetjük, hiszen ez a rendszertani nevük (ábra: NOAA Fisheries).

A mediterrán barátfókák (Mediterranean monk seals) jelenlegi állománya mindössze 600-700 példányra tehető a NOAA Fisheries adatai alapján.

A legtöbb utazó a főváros, Funchal repülőterére érkezik madeirai tartózkodása kezdetén. Cámara de Lobos a főváros tőszomszédségában van, mintegy 8 kilométerre nyugatra tőle. Az óceán partján, vagy a főútvonal mentén gyalog is át lehet sétálni a fővárossal majdnem egybeépült halászfaluba.

Gyalogosan bandukolva az óceáni szellőben 2-3 óra alatt lehet elérni Funchal központjától Cámara de Lobos kikötőjéig, mely Winston Churchill nevét viseli. Az óceánparti látványséta közben integethetünk Cristiano Ronaldo szobrának, aztán a kikötőkben álló hatalmas lakóhajóknak és utasaiknak.  

Ez az óriáshajózás bizonyára nem a turizmus legkörnyezetbarátabb formái közé tartozik, sőt... Mindenesetre idősebbek körében sok helyütt népszerű, Madeira pedig naponta több tízezer látogatóval többet fogadhat az itt kikötő úszó gigahotelek révén.

A így érkezők nem töltenek vendégéjszakákat a szigeten, este visszamentek a gigahajókra a pezsgős vacsorák, táncos esetek vagy hasonló programok megnyugtató vagy felkavaró világába. A szálláshelyek forgalmát tehát nem növelik, viszont az éttermek, boltok jövedelmét emelik.

Ha nincs kedvünk gyalogosan kutyagolva felfedezni, hogy hol festett Churchill és hol parádéztak tengeri farkasoknak aposztrofált, szerzetesekről elnevezett fókák, akkor ott van nekünk a tömegközlekedés. Funchalból, az Avenida do Mar sugárútról nyugat felé induló helyközi buszok megállnak a halászfaluban. Az Horarios de Funchal, a főváros tömegközlekedési cége által üzemeltetett helyi buszok közül az 1-es járat visz el mintegy 20-25 perc alatt Funchal közigazgatási határáig. Ez a hangzatos Ponta de Laranjeira névre hallgat. Innen mintegy 5 perc sétával érhetünk a faluba.

Funchalból indulva a HOP ON-HOP OFF városnéző autóbuszok egyik útvonala is erre halad. Tuk-Tuk fantázianevű hajszárítómotoros alkotmányokon tematikus túrákat is szerveznek turistáknak. Igen, ezek olyanok, mint ázsiai társaik, de itt kifejezetten a turisták számára üzemeltetik őket.

Cámara de Lobos pihentető kirándulás célpontja lehet, ha a megerőltetőbb hegyi túrák, levada-hike kaptatások, aktívabb vizes élmények vagy erőltetettebb fővárosi városnézések után kell egy kis nyugalom. 

Cámara de Lobos gyorsan körbejárható, a tömeg nem koncentrálódik, mint a legnépszerűbb túraösvényeken. Calma, calma.

Cámara de Lobos macskaköves romantikával várja a halászfalvaktól extázisba esőket. "Járom az utam, a macskaköves utam, ...", már csak azért is fájintos ez, mert váratlan villámként csaphat le memóriánkra ez a régi örökzöld, Vámsi-Záray talán...Még a macskakő is cicázik velem, ezt pedig Fenyő Miki költötte Angyalföldről.

Madeirán és Portugália más területein is feltűnő lehet a gyanútlan szemlélő számára, hogy jellemzően férfiakból álló csoportok felfokozott izgalommal vesznek körbe valamit. Bizony társasjátékot. Esetleg éppen fogadnak valamire. Ezek a csoportosulások azt jelzik, hogy még nem veszett el minden remény, errefelé a hagyományos szórakozási formák még állják a sarat a digitális disztrakcióval és a tiktokszemeteléssel szemben.

Teljesen random, hogy hol verődik össze ilyen boomer társasozó csapat, gondolom vannak erre törzshelyek is a településeken. Általában van egy a játéktól különösen felizgatott belső kör és egy szemlélődő külső kör. Mély szociológiai élmény ez, érdemes egy-két ilyen csapatot jól megvizslatni Portuáliában járva.

Cámara de Lobos utcáin sétálva előbb-utóbb felbukkan Winston Churchill néhai brit miniszterelnök neve. Étterem, bár, kikötő is "Churchill".

A köztudatban inkább csak az él, hogy Winston legfőbb háborús ellenfele, a náci Adolf Hitler dédelgetett festői ambíciókat és művészeti akadémián szeretett volna továbbtanulni. Oda aztán nagy csalódására nem vették fel. Kevésbé ismert, hogy az egymással életre-halálra szóló háborús küzdelmet vívó két vezető közül a másik, Winston is szenvedélyes festő volt. Ő azonban nem kívánt profi festő lenni, mégis számos művészeti elismerést kapott.

1950-ben, már évekkel a világháború után  Churchill pihenni érkezett Madeira szigetére egy hidroplánon. Cámara de Lobos lett itt a kedvenc helye. A kikötő, ahol valaha a tengeri farkasok lubickoltak, rögtön megihlette és vakációjának egy részét festegetéssel töltötte itt. A helyiek gondosan feljegyezték, hol voltak azok a pontok, ahol az állványát felállította. Így az utókor számára lett néhány történelmi levegővel áthatott Instagram-spot. Egyébként az öreg Winston nem feltétlenül a legmegfelelőbb látványt nyújtó pozíciókat választotta...

Churchill a festésen kívül írással töltötte idejét itt a vízparti paradicsomban. Részben itt készült a második világháború előzményeit és történetét a brit államférfi-stratéga szemléletével feldolgozó sokkötetes monográfia. Churchill korábban is írt fontos történelmi műveket. Már a két világháború között is írásból szerezte jövedelmének nagyobb részét. Megírta "az angol nyelvű népek" történetét, illetve az első világháború összefoglalását saját nézőpontjából. Erről írta egy másik brit politikus kissé élcelőve. "Winston wrote four volumes about himself and called it World Crisis". Azaz Winston négy kötetet írt magáról és világválságnak nevezte el. Szó ami szó, a sok szót egy irodalmi Nobel-díj is koronázta.

Churchill katonai tudása egyébként bizonyos mértékig rossz iskolai magaviseletének és sorozatos iskolai problémáinak köszönhető. Édesapja állítólagosan azért ambicionálta a fiú katonai tanulmányait, hogy valahol majd megneveljék. A festészet neki is hobbi maradt, de mindenesetre ebben is sikeresebb lett, mint az Adolf.

Hát így látta Churchill a barátfókák öblét... A művészet nem kötelező érvényű, nemdeugye... A befotózott festményen (British National Trust) látható csónakok a xavelhaa, esetleg shavelyaa típusnévre hallgatnak, ha ez valakinek segít a kiejtésben. Nagy szerencsével esetleg láthatunk olyat, hogy éppen renoválnak, vagy építenek egy ilyet a kikötőben. Nekem nem volt ilyen szerencsém, de Fortuna kegye nem kizárható.

Cámara de Lobos kikötője szívderítően tele van kávézókkal, itt legalább minden a kávéról szól. Ha a vidám turiszt tekintettel és külföldi szavakkal parádézik az utcán, kiérdemli, hogy kétszer annyiért adják neki az italokat, mint a helyieknek. Ha valaki olyan szimpatikus arc viszont, mint mondjuk jómagam, akkor a nagylelkű helyiek ingyen is megkínálják valami extra portékával.

A kávéknak külön rendszere van errefelé. Uma bica lenne a fekete, um garrotto a tejes, uma chinesa pedig a kapucsinó, de ebbe esetleg bele lehet bonyolódni.

A kikötőben ma egy tengeri farkast, azaz mediterrán barátfókát találunk. Ez a street art alkotás egy neves művész munkája, aki mindenféle tárgyakból, anyagokból, hulladékból, ahogy trendiül mondani kell, mindenből is készít alkotásokat.

Az alkotásnak sikerül visszaadnia a barátfókák rendkívül okos tekintetét, "mellyel megtévesztik elöljáróikat".

Cámara de Lobos 35 000 lakót számlál, de a kikötő környékén kis falucska benyomását kelti. A turisták ritkán szállnak itt meg, ezért reggel és este olyan igazi madeirai hangulata van, azaz olyan, mint Madeira turisták nélkül.

Ez a "turizmusmentes" hangulat nagyon kevés helyen található meg a turisztoktól elárasztott Madeirán, érdemes kipróbálni.

Cámara de Lobos lakóinak saját dialektusa is van, a "maguk nyelvét beszélik". A nyelvjárás neve ximalhaa, mint a helyi csónakoké. Ez azért is nagyon vad, mert a portugál nyelv alapból igen sajátos, szürreális hangzását még dialektusokkal zanzásítani bizony increível, azaz hihetetlen. A portugálnak a madeirai dialektus olyan lehet, mintha a tátrateát rumpuncs vadítaná. A madeirai akcentudósnak a farkasöbli dialketus meg tán úgy képzelhető el, hogy rumpuncsos tátratea banánlikőrrel súlyosbítva.

Cámara de Lobos környékén van Madeira legtöbb banánligete és banánfája, ha esetleg nagy banánfanok vagyunk.

Madeira településeit járva az egyik ajándék a szemnek a sok-sok festett kapu látványa. 

A kapufestés és az azulejos, a kékcsempék festése a portugálok egyik nagy büszkesége. Tényleg igen büszkék rá. Szép is ám.

Cámara de Lobos kissé spiccesebb halászai is biztosra mehetnek így, hogy melyik az ő ajtójuk. A "fáma" szerint innen származik egyébként a madeiraiak kedvenc alkoholos itókája, a tengerészek poncha nevű kedvenc rumfélesége. Portugálul kérve, ősemberes akcenttel féláron kapjuk.

Cámara de Lobos kis székesegyházához is érdmes elsétálózni. Az Igreja Sao Sebastiao még a hőskorban, 1426-ban nyílt meg a jelenleginél még kicsit szerényebb szerkezetben.

Az öreg Zarco kapitányt a feljegyzések szerint vállaikon vitték bajtársai az istentiszteletekre az általa alapított templomba. Nem tudhatta, mennyi messzi földekről érkező látogató áldja majd a nevét Madeira felfedezéséért.

Források:

visitmadeira.com

atlanticiscalling.wordpress.com