TRAVELINSTEAD128

2025-ben csatlakoztam a Madeira-rajongók széles táborához. Imádom a portugál nyelv egészen egyedi, különleges hangzását.

Ennek a meglehetősen vadul sármos nyelvnek a születéséről számás konteó létezik. Például olyan is, hogy a latin nyelvet földönkívüliek vették a szájukra, aztán ez távozásuk után az embereknek is megtetszett.

Mások szerint a portugálok eltökélt célja csakis az lehetett, hogy szürreális kiejtésüket a hasonló nyelvtani rendszerben utazó spanyolok ne értsék. 

Madeira egyik leghíresebb szülötte Cristiano Ronaldo. A róla elnevezett repülőtérre érkezik a sok utazó, akár azért, hogy a bolygó egyik legnagyobb futballsta legendájának szülőföldjét megnézze. 

Funchalban, a sziget fővárosában az óceán partján sétálva találhatjuk meg a sziget hősének szobrát, rajta "O melhor futebolista do mundo" felirattal. Azaz bizony ő a mindenség valaha volt legnagyobb futballistája. 

Nem tudom, hogy Diego Maradona vajon mit szólna ehhez. Mi magyarok is tudjuk, hogy a világtörténelem legnagyobb futebolistája Puskás volt, akit az üzbég taxisofőrök is ismernek. Bár lehet, hogy Ronaldo is ismert a körükben, de azért ő még nem lehet akkora ikon, mint a mi öcsink.

Azt kevesebben tudják, hogy Ronaldo a bolygó egyik legbőkezűbb adakozója is. A jótékonyság fontossága számára nem lehet véletlen, mert élete nem aranyban kezdődött.

A Ronaldo-sztori igazi "from rags to riches" tanmese. Ronaldo élete még a nagy turizmus-boom okozta látványos fellendülés elején, alacsony sorból származó családban, nélkülözésben kezdődött. Kertész édesapját és takarítónő édesanyját gyakran kísérte, hogy ő is dolgozzon.

Hihetetlen szorgalommal és kitartással küzdötte aztán fel magát, dacolva a madeirai akcentusát gúnyolókkal, a crybaby és mirrorwatcher gúnynevekkel. Portugál, brit, spanyol kluboknál igazi erőgéppé feljesztette magát.

A britek földjén egy Sir Alex nevű mester megtanította, hogy a hihetelen gyorsaság és a látványos játék még nem elég. Segített a madeirai fiúnak elsajátítani mindazt, ami a "melhor futebolista do mundo" címhez szükséges lehetett. Ehhez persze az is kellett, hogy Ronaldo az edzések után is gyakorolni akarjon. No és persze az, hogy a  csúcsra való  eljutás előtt keveset járjon az esze világi hiúságokon, ellentétben sok más pályatársával. Róla tényleg beszélni kell az iskolákban.

A jeles focicsillagról elnevezett repülőtér azért is különleges, mert itt tényleg működik a tetőterasz. A látvány sem unalmas, mert a repülőtér kifutópályája igen rövid, az időjárási viszonyok pedig eléggé szeszélyesek. Itt tényleg számít a pilóták gyakorlata és ügyessége is.

A Condor légitársaság vagányul csíkozott gépmadarakkal jár ide, mintha csak rally-repülőgépek lennének. Budapestről a WizzAir közvetlen járatával lehet kényelmesen ide repülni 4-5 óra alatt.

Madeira első az elsők között, hiszen az 1400-as években kezdődő nagy földrajzi felfedezések során ide vetődtek el először a Tengerész Henrik (Henrique O Navegador) által alapított hajózási akadémián képzett portugál hajósok. 

Pontosabban úgy történt ez, hogy először a Madeira mellett található picinyke Porto Santo szigetén szálltak partra Zarco kapitány viharvert, vihartól ostorozott tengerészei. Madeira tulajdonképpen egy több szigetből álló szigetcsoport (Madeira, Porto Santo, Desertas, Selvagens).

Majd néhány hónappal később visszatértek és kissé nyugatabbra partra szálltak Madeira szigetén. Ezzel kezdődött a portugál felfedezések hosszú sora a 15. században. Ismertté válik majd az európai ember számára Brazília, illetve Afrika megkerülésével hajózhatnak majd Indiába.

Akár az is lehetséges azonban, hogy a portugálok érkezésekor lakatlan szigeten korábban, Zarco tengerészei előtt már járhattak felfedező hajósok. Az ókori föníciai, görög, római forrásokban keresik a kutatók, hogy létezhet -e utalás Madeira szigetére.

A legmerészebb elképzelések szerint föníciai hajósok hajózhattak az Atlanti-óceánon, akár Madeirán is járhattak, és talán a mai kameruni partokig juthattak Afrika partjai mellett hajózva. Egyesek szerint az ókori görögök talán Madeirára gondolhattak, amikor titokzatos, vadregényes, nyugati csodaországként írtak le egy bizonyos "Elíziumot".

A portugál telepesek érintetlen babérerdőket és festői hegyeket, szurdokokat, völgyeket találtak a vadregényes, vulkáni eredetű szigeten. Az első években elsősorban a sziget délkeleti részén alapítottak településeket.

Ezek egyike a jelenleg Portugália autonóm tartományaként működő Madeira fővárosa, Funchal. A jelenleg (ez nekünk 2025) mintegy 110.000 lakost számláló település az óceán partjáról a hegyekbe kapaszkodik.

A vízpart sármja és a hegyek vadsága harmonikusan találkozik itt, némi eleganciával, de latinos bohémsággal és dekadenciával is fűszerezve.

Most már biztosan mindenki ide szeretne jönni. A számok soha nem tévednek (ugye Püthagorász...), ezt mutatják a turisztikai statisztikák is. 2024-ben mintegy 2,5 millió látogató töltött itt legalább egy vendégéjszakát.

Körülbelül 700.000 óriáshajós turiszt töltött itt egy reggeltől estig sétálózást.

A vendégéjszakák száma összesen 11 millióra tehető évente. Mondjuk akkor ki a turizmusból származó bevételt is, biza 756 millió euró volt ez 2024-ben.

Maga a sziget vonzereje leginkább a túrázási lehetőségekben és a vadregényes környezetben rejlik, a főváros azonban néhány különleges meglepetéssel teszi emlékezetesebbé a madeirai vakációzást.

Madeirát sokszínű kulturális gazdagság is jellemzi, ennek megismerése, megélése még emlékezetesebbé teheti a madeirai vakációt, vagy rendszeresen visszatérő rajongóvá teheti az utazót.

Szerte Portugáliában jellemző a kapuk, ajtók művészi igényű dekorációja. Funchal belvárosában a Painted Doors Art Project keretében kiemelt hangsúlyt kapott ennek a hagyománynak a fenntartása.

A belvárosban sétálgatva sok-sok ilyen festett kaput vizslathat a turiszt. Talán annyi praktikus előnye is van ennek, hogy így kissé ittasan is mindenki beazonosíthatja a saját kapuját.

A Madeirát felfedező utazók többsége a fővárosban keres szállást. Magam is azt gondolom, hogy a Funchalból célszerű Madeira megismerését elkezdeni.

Ugyanakkor az is fontos, hogy a szálláshelyet a történelmi belvárosban válasszuk ki és ne valamelyik óceánparti turistagettó monstrum szállodájában.

A belvárosi hotelekből, fogadókból kilépve rögtön át lehet élni egy kicsit a hagyományos Madeira lüktetését.

A festett kapuk között bolyongva, azokon meditálva a hosszú túrázások és óceánban pancsolások fáradalmait is levezethetjük.

Az sem semmi ám, hogy azokon az utcákon bandukolhatunk, ahol a kisgyerek Ronaldo, a labdák megszállottja rugdosta a falakat és a kapukat a lasztival. Így lett ám belőle a legenda.

A felfedezések diadalának fényét baljós árnyak is kísérték. Ma a koloniális eleganciát látjuk széles fasorokkal, impozáns épületekkel, illetve ezekkel egy kicsit kontrasztban álló hangulatos sikátorokkal.

A telepesek élete azonban kezdetben nem volt könnyű.

A korábban lakatlan, vad szigeten kellett megélhetési forrásokat biztosítani. Ez a gyakorlatban szörnyű természetpuszítást is jelentett, a partvidéki erdők egy részét felégették. Aztán cukornád termesztésbe kezdtek az itt élők, majd a madeirai bor is híres lett.

Az "édes arany" a cukornád termesztésének korát mutatja be a belvárosban a nagy "cukormúzeum", a MACA (Museo a Cidade do Acucar).

A 15. századi látogatók között egy igen bonyolult arcot is találunk. Egy bizonyos Cristobal Colón, azaz Kolumbusz Kristóf is megfordult erre, sőt mi több Porto Santo szigetén még élt is hosszabb ideig.

No, hogy még rejtélyesebb legyen a történet, még feleséget is talált itt egy nemesi származású portugál hölgy személyében.

Mindez sok derék portugál számára annyira enigmatikus, hogy szinte szappanoperába illő magyarázattal arra gondolnak, hogy Kolumbusz nagyon nem itáliai, hanem portugál származású. Sőt, ő nem más, mint a Madeira szigetét felfedező Zarco kapitány egyik törvénytelen fia, aki aztán valahogy itáliaiak és spanyolok közé keveredett, de aztán mégis visszatért ide házasodni. Nos?

Kolumbusz spanyol szolgálatban, harmadik újvilági expedíciójáról hazatérve is megállt a portugál király fennhatósága alá tartozó Madeirán. A kortársak gondosan feljegyezték, hogy melyik házban szállt meg a Rua do Esmeraldo nevű utcában.

A 15. századhoz más rejtélyek is kapcsolódnak. Zarco kapitány földi maradványai például elvesztek valamelyik felújításkor az általa alapított Santa Clara tempolmból.  Zarco nevezte el a fővárost arról a bokorról, mely portugálul funcho, angolul fennel, magyarul pedig édeskömény vagy ánizskapor fantázianevekre hallgat.

Ez a köménykapor burjánzott itt 1420-ban, amikor is a várost alapították. Zarco szobrán talán nem látszik, hogy egyik szeme korábban megsérült és az ánizskaporral állítólagosan kenegetni lehetett a megmaradt üreget. Ez a Funchal Free Walking Tour sétákon hangzik el, aki nem hiszi, járjon utána.   

A hegyek között fekvő, eldugott völgyekbe szerezetesek és apácák is érkeztek. Az első női kolostornak otthont adó Curral das Freiras, azaz az Apácák Völgye tömegközlekedéssel is könnyen látogatható festői kirándulási célpont. Külön írást szenteltem neki ezen a honlapon (Madeirai kedvencek I.- Curral das Freiras).

Kalózok is előszeretettel látogatták a szigetet. A barátok és az apácák előlük is menekülve húzódtak az óceánpartról nem látható védett völgyekbe.

Két alkalommal nagyon durva támadást jegyeztek fel a krónikák. 1566-ban egy francia kalózvezér három hajónyi rablót hozott, akik 15 napig fosztogatták a szigetet.

1617-ben algériai kalózok 1200 helyi lakost elvittek rabszolgának.

A reformáció idején vallási üldözöttek is előszeretettel menekültek ide.

Az 1800-as években pedig egy skót presbiteránus lelkész, Robert Kalley iskolákat nyitott madeirai gyermekek számára. Ezek olyan népszerűek voltak, hogy már kihozták a sodrukból Funchal római katolikus püspökét. Kalley és követőinek egy része kénytelen volt a Holland Antillákra, majd az USA Illinois államába áttelepedni.

Az évszázadok során igen híres és nevezetes lett a madeirai bor. Már Shakespeare két drámájában is a madeirai bor említésére figyelhet fel az éber olvasó. Ez persze nem lehet elég, további illusztris arcok is kellenek a jó borhoz.

A mi tokajinknak ugye ilyenek I. (Nagy) Péter orosz cár és bizonyos francia Lajosok, akik a királyok borának és a borok királyának nevezték ezt a nedűt. Bezzeg a madeirai bor olyan hírességeket vonultat fel, akik a "progresszió" jeles alakjai.

Állítólagosan madeirai borral koccintottak a nagy "alapító atyák", miután megalkották a Declaration of independence nevű örökbecsű röpiratot Észak-Amerikában. A fáma szerint ez volt George Washington kedvenc itala, de Thomas Jefferson is rajongott a madeirai elixírért, melynek alkoholtartalma 18 és 23 százalék között van. 

Később levitézlett politikusok számára is vonzó visszavonulási hely lett. Közülük érdemes megemlíteni, IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt. Ő Madeirán halt megés földi maradványai itt nyugszanak.

A magyar történelem egyik igen szégyenteljes alakja, bizonyos Horthy Miklós pedig a második világháború utáni emigrációjának néhány évét itt töltötte.

A turizmus a 19. században vett először lendületet, bizony akkor, amikor a balatoni vendéglátás is elkezdte szárnyait bontogatni. Balaton rulez, tudjuk bizony, Analóg Balaton, na persze, selymes víz, iszapdobálás, hínártündér, hínár...

Nahát Madeira, innen szép nyerni,  óceáni sellőkkel a balatoni hínártündérrel szemben.

A 19. században igen népszerű lett ez a kellemes klímájú földecske, az örök tavasz birodalma a köddel bélelt brit szigetek lakóinak körében. A ködös Albionból érkező jómódú látogatók között művészek és neves közéleti személyiségek is felbukkantak. A 20. században például Winston Churchill is Madeirán hódolt művészi passziójának, a festészetnek (lásd erről a Madeirai kedvencek II. - Cámara de Lobos című írásomat ezen a honlapon).

A 19. és a 20. században a turizmus még nem járt együtt a sziget látványos gazdagodásával és modernizációjával, a madeirai vidék még őrizte hagyományos arcát. Megjelent az autózás, de számos településre a 20. század utolsó évtizedei előtt még nem vezettek közutak. 

Portugáliában 1910-ben a királyságot felváltotta a köztársaság, a század derekán azonban bő negyven esztendőn át egy katonai diktatúra uralta az országot. 

Madeira a diktatúra alatt az elszigetelt és elmaradott országrészek közé tartozott. A fejlődés nagyon lassú volt mindannak ellenére, hogy ezt a katonai diktatúrát furcsa módon egy közgazdász végzettségű ember, bizonyos Salazar vezette.

Az autoriter rendszer ugyanakkor stabilitást és biztonságot teremtett. Portugália távol tartotta magát a második világháborútól. A jó közbiztonság már akkor is a sziget egyik fő értéke volt. Ugyanakkor a rendszer kifejezetten fasisztoid, Mussolini olasz diktátortól átvett jellemzőkkel is rendelkezett, mint például az elnyomás fasiszta módszerei, vagy a korporatív hivatásrendi szervezetek (ez a szervezti modell egyébként igen szürreálisan éledt újjá 21. századi Magyarországon a döbrögi-rezsimben, például az mpk nevű szervezetben).

A Madeira szigetére érkezők számát sokáig korlátozta, hogy csak hajón lehetett ide érkezni. Az elszigeteltség és az elmaradottság kora azonban már a múlté, a ma érkező utazó már nem ezt látja.

Madeira gazdaságának és életszínvonalának látványos fellendülése két eseményhez köthető.

Mint említettük, 1964-ben megnyílt a nemzetközi repülőtér. Ezzel mélyreható változások kezdődtek a sziget életében.

1974-ben pedig jelentős politikai változás kövezkezett be Portugáliában. Éppen ideje volt egy forradalomnak. Ez is katonai hatalomátvétellel kezdődött, aztán általános felkeléssé alakult. Szegfűs forradalomként emlékeznek rá a portugálok, hiszen az ilyen eseménysoroknak valamilyen virághoz kell kapcsolódniuk.

A forradalom után Portugália elszakadni kívánó gyarmatai függetlenné válhattak. A demokráciába való átmenet részeként Madeira pedig autonóm tartománnyá vált Portugálián belül.

Az autonóm tartomány vezetője mintegy 37 éven át, 1978 és 2015 között ugyanaz a híres személy lett. Alberto Joao Cardoso Goncalves Jardim hosszú nevéhez hosszú hivatali idő dukál. 

Őt is megörökítik a kapuk. Sorra nyerte a regionális választásokat. Népszerű, de a konfrontációktól sem visszariadó személyiségként emlékeznek rá. 

Portugália uniós csatlakozásában számottevő anyagi források nyíltak meg a turizmus és a kevésbé fejlett régiók fejlesztése számára.

Madeira hagyományos, mezőgazdaságra és halászatra épülő gazdasági élete átalakult.

A turizmus a gazdagodás új lehetőségeit nyitotta meg, megindult a hagyományos szegénységből való tömeges felemelkedés. 

Hatalmas infrastrukturális beruházások kezdődtek, jelentősen bővült az úthálózat. Madeira az alagutak földje lett, előszeretettel így oldották meg az útban okvetlenkedő hegyek okozta problémákat. 

Fellendült a fesztiválturizmus. Európa-szerte híresek lettek a madeirai karneválok és virágfesztiválok.

A kulturális sokszínűség, a kiváló közbiztonság, a javuló infrastruktúra egyre vonzóbbá tette a szigetet.

A "négy szabad áramlás" jegyében egyre több külföldi is letelepedett itt, vállalkozást alapított. 

Ez bővítette a vendéglátás palettáját.

Mindennek ellenére Madeira nem vált turisztikus szirupszigetté. Ami modern és jól szervezett, az az idelátogatók kényelmét szolgálja. Ami vadregényes és tradicionális, az pedig az egzotikumérzéket kényezteti.

Madeirán már 4-5 nap alatt rengeteg élményt lehet gyűjteni, de ilyen rövid tartózkodás esetén érdemes egy kicsit tervezni.

Funchal felfedezése az óceán partján, a kikötő közeli buszpályaudvarról a legpraktikusabb. A buszpályaudvar könnyen megtalálható, mert a látványos Teleferico de Funchal, a hegyekbe vezető drótkötélpálya állomása és pénztára mellett van. 

A buszközlekedés ajándék szintjén olcsó, menetjegyet a buszon, a sofőröknél is válthatunk készpénzért. Érdemes kiscímletű bankjegyekkel készülni.

Funchalban és környékén a hálózat kiterjedt, a fővonalakon a járatkövetés is elég sűrű. A helyi és a helyközi járatokat különböző cégek üzemeltetik, bár ezeket egy közös rendszerré szervezték néhány évvel ezelőtt. A helyi és a helyközi járatokat is számozzák, tehát létezik helyi 1-es és helyközi 1-es, teljesen más célállomásokkal. Erre érdemes figyelni.

Funchal buszpályaudvarának egyik sajátos látványossága a hagyományos utcai társasjátékozás. Jellemzően férfiak vesznek körül valamilyen nem látható csodát. Általában van egy belső kör és több külső szemlélő. Játékosok, fogadók, ez nem változott az évszázadok alatt. A legjobb elterelés a tiktok trash, digitális szemét világával szemben.

Az Avenida del Mar belvárosi szakaszán végig találunk még helyközi buszmegállókat, gyakorlatilag az egész sugárút egy buszpályaudvar.

A menetrendek a megállókban is kint vannak, néhány nagyító segítségével ez talán segít eligazodni az Irmaos Mota-Volvo, Irizar és Iribus Crossway buszok rengetegében. 

A kis elektrobuszok amolyan iránytaxiként funkcionálnak, leintéssel is megállíthatjuk őket.

Az Avenida del Mar mentén hosszan húzódik a kikötő. Madeirán nincsenek olyan hosszú álomhomokos álomstrandok, mint A Seychelles és hasonló álomszigeteken. Akadnak viszont vadregényes fürdőhelyek, de nem éppen a főváros Funchal partjainál. 

Funchal kikötője azért lehet fontos a turista szempontjából, mert innen is indulnak delfinnézős hajókirándulások.

Aki tűzbe jön a tengeri élővilágtól, annak ezek mindeképpen ajánlhatóak. Ezek kiváló családi programok is lehetnek.

A kínálat széles, érdemes olyan hajót választani amelyiken kevesen vannak. 

Ha a Teleferico végállomásától indulunk el, akkor érdemes a városnéző sétákat a sikátoros óvárossal kezdeni.

Ennek sikátoros sármja van és itt találhatjuk a legtöbb festett kaput. 

A szűk utcákon sétálgatva előbb-utóbb eljutunk egy sárga épülethez, mely amolyan erődítménynek látszik.

Ez a Forte de Sao Tiago.

Az 1500-as évek nagy kalóztámadásai után kezdték el felépíteni.

Állandó fegyveres erőt is telepítettek ide, hogy a támadó kalózoktól megvédjék a szigetet.

Az erőd ingyenesen látogatható, mondjuk a legnagyobb látványosság talán az ideállított néhai szolgálati autó.

A kalózok korának letűntével az épület számos új funkciót kapott, például kortárs művészeti múzeum is volt.

Alvorada, ez lehet hajnalodás is, meg szürkületezés is, az egyik legszebb portugál szó szerintem. Innen milyen fájintos lehetett szemlélni.

Aurora, mindez egy másik szép szóval. Kellett még egy belo horizont, bizony egy szép horizont, egy gyönyörű tengeri látóhatár.

Uma lembranca, pois é. Egy emlék és ennyi, mondaná a portugál.

Aconchego, bizony aconchego. Milyen kedves szócska ez is. Arra tud vonatkozni, hogy egy hely kedves, kellemes, befogadó.

Az Avenida do Mar mentén fekvő buszpályaudvartól kelet felé haladva az óceántól a város felé pont ilyen régies-hangulatos aconchego várja a vándort.

Muito gracioso. Ez amolyan művésznegyed is egy kicsit, galériákkal, színházakkal.

Uma cidade encantadora, com certeza.

A sikátoros óváros éttermeiben, kávézóiban bőven juthat idő arra, amit a portugál ilyen találóan hangzó szóval úgy hív, hogy fofora. Sok-sok fofora, bizony pletyka.

Muito agradável.

Funchal, cidade encantadora.

Funchal, meu coracao bate forte...

Com coracao, szívvel.

Ha nappal túrázunk a levadák mentén, este még rásétálunk egy nagyot, akkor kétféle helyen érdemes egy kis pihenéssel jutalmazni magunkat. Az egyik bizony a könyvesbolt. Funchal tele van menőbbnél menőbb könyvesboltokkal.

Ezek között akadnak kis aranyos boltocskák, mint itt a képen, vagy hagyományos, híres könyváruházak. Utóbbiak közül talán leghíresebb a Livraria Esperanca, mely 107 000 különböző könyvet kínál, állítólag ezekből mindegyiket borítójával premierben polcra téve... Aki nem hiszi, járjon utána, muito formidável.

A könyvesbolt mellett a Poncharía lehet a sok gyaloglás jutalma. Ez a Poncha lelőhelye, azaz a madeirai ellágyító alkoholos nedűé. Fehér cukornádrum alapon mindenféle citrussal dúsítva. Ma már tulajdonképpen vadabb ízekkel is dzsesszel, ahogyan mi is büszkélkedünk áfonyapálinkával.

Egy kis cukornád-blues, muito agradável, azaz kellemes.

Bem forte também, azaz igen erős is.  

Increível, azaz incredible.

A Teleferico végállamosától nyugat felé elindulva a városban az elegáns koloniális sárm veszi át a sikátoros sárm helyét.

Itt éltek és dolgoztak a portugálok a hódítás első évszázadaiban. Az utcákon több helyütt találhatunk egy furcsa műszert dísztárgyként kiállítva. Ugyanez a portugál zászlón is büszkélkedik, bár a címer mögé bújva egy kicsit. Ez bizony az armilláris gömb, a portugál tengeri navigáció egyik szimbólummá vált eszköze. Egyébként a jó öreg Eratoszthenész dizájnolta, aki görög volt és nem portugál. Tette mindezt még bő 250 évvel Krisztus születése előtt.

A jezsuita rend is épületekhez jutott itt.

Ezeket a mostanit megelőző században nacionalizálták. Ma Madeira egyeteme és állami közhivatalok működnek itt.

Az hagyományos és szinte makulátlanul tiszta macskaköves utcákon modern boltok, kávézók sorakoznak.

Az épületek között megtaláljuk a sziget legrégebbi gyógyszertárát is.

Muito charmoso, nagyon bejövős ez a "koloniális" sárm.

Mindenkinek ajánlom, de todo o coracao, azaz teljes szívből.

Éjszaka Funchal superseguro, az egyik legbiztonságosabb város Európában.

Úgy is mondhatnánk, muito encantador.

A Teleferico állomásától nyugatra is van egy erőd, ezt is a kalózók elleni védelem céljából kezdték el építeni az 1500-as években

Az erőd egyik oldalán hangulatos sétány várja azokat, akik az óceán partján szeretnek andalogni, a másik oldalán pedig azokat, akik a sós tengeri széltől védve igyekeznek bandukolni.

Az óceánra nézve nagy firework performanszokat rendeznek, a 2006-os újévi alkalom még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült. Lehet, hogy erre adott revans a budapesti "Európa legnagyobb tűzijátéka", amikor augusztusban a szó legszorosabb értelmében elégetünk több milliárd forintnyi jobb sorsra érdemes közpénzt. Nem tudom, mennyire mentség nekünk, hogy az ilyen jellegű ostobaságra Madeirán is balga módra büszkék. 

A történelmi városrész nyugati oldalához képest itt kinyílnak a terek, elegánsabb lesz a külcsín.

Uma lindeza, verdade.

Képzeljük hozzá az ingatlanárakat.

Madeira a turisták mellett a digitális nomádok, az "expat" kitelepülők, illetve a nyugdíjas korukra öröktavaszi házat vásároló, jellemzően nyugat-európai célközönség számára is álomhely lett. Mindennek köszönhetően a 30-40 éve még szerényen élő, szerény árszínvonalú sziget ingatlanárai "égrakétáztak", ahogyan ezt az angol olyan idétlenül, de találóan kifejezi.

A széles macskaköveseken megkereshetjük Zarco kapitány szobrát. Igen, ő az, aki a szigetet felfedezte és sok portgál konteóhívő szerint Kolumbusz Kristóf valódi apja (micsoda szappanopera is készülhetne ebből).

Funchal, cidade misteriosa.

Portugáliában ma is fontos szerepet játszik a vallás, érdemes megtapasztalni, hogy itt milyenek az istentiszteletek.

Sok javíthatatlan turiszt nem bírja ki vásárolgatás, bótbamenés nélkül. Hát akkor keressük meg a helyi vásárcsarnokot is.

Ezt látva nyomon vagyunk.

O Mercado dos Lavradores, szabad fordításban a termelői piac bizonyára "lakoma lesz az érzékeknek", ha tűzbe jövünk az ilyen közhelyes fogalmazástól.

Itt szinte 100 százalékban a helyi őstermelők termékeit találjuk.

Muito gostoso, verdade?

Ha arra gondolnánk, hogy egy ilyen piac bizonyára olcsóbb árszínvonalat jelent, mint kereskedelem más színterei, hát bizony tévedünk.

A parádés banánelosztó nagy költésre és még nagyobb nagy falásra csábítja a sok-sok kedves vendéget és az árusok bizony igencsak kihasználják ezt.

Az óriáshajós turisták tömegei félnapos tartózkodásukba sűrítve ide biztosan eljönnek. Napközben partra dobva szeretnének enni és inni "valami helyit", az árakra akár fittyet hányva is.

Ennek köszönhetően szépen túlárazottak a termékek, hogy eufemisztikusan fogalmazzak.

Tulajdonképpen megbocsátható, ha a jámbor utazó nem kíván 10 ejrót perkálni egy banánért, úgyhogy érdemes jól körülnézni és nem rögtön a bejárat mellett vásárolni.

A hét minden napján nyitva tart, de pénteken nagyobb szabású, regionális dzsámbori van. Ez egy kicsit csökkenti az árakat, illetve sok olyan termelő is árul, aki kicsit olcsóbban vesztegeti a portékáit.

Az áruk egyébként kiváló minőségűek és a termelők nagyon büszkék a szigetnek arra a csücskére, ahonnan éppen származnak.

A nagy banánosztó mellett egy halpiac is működik. A piac nem nyit korán, itt nincsen már hajnali négykor élet, mint a pécsi vásárcsarnokban. A mediterránok egészségesebben elutasítólag viszonyulnak a korai keléshez. A halpiac viszont viszonylag korán bezár, úgyhogy aki ilyesfajta borzalomra vágyik, annak érdemes délelőtt jönnie.

Ha már az árakról beszéltünk, aki esetleg ide szeretne költözni, vagy az év egy részét itt tölteni, annak több tényezőt érdemes mérlegelnie.

Eddig már láthattuk, hogy a tömegközlekedés és néhány közszolgáltatás rémesen olcsó. Cserébe az ingatlanárak és a bérleti díjak rémesen magasak. Az élelmiszerek a boltokban Magyarországhoz viszonyítva nem drágák, az éttermekben étkezés viszont igen. Cserébe a kávézókra elmondható, hogy barato, azaz baráti árfekvésüek.

Munkalehetőségek tekintetében Madeira nem igazán kényezteti el az ide költözni kívánókat. Néhány nap meglehetősen felületes benyomásai alapján is érezhető volt, hogy itt sokkal kevesebb külföldről betelepülő dolgozik, mint például a spanyol Kanári-szigeteken.

Ideális lehet viszont az itteni élet a digitális nomádoknak, a freelancer szabadúszóknak, avagy a perpetuális home office munkarendben sínylódó dolgozóknak. Ők örök tavasszal bearanyozott hangulatos sokszínűségbe költözhetnek a helyi álláskeresés kihívásai nélkül.

A temptation valószínűleg úgy lehet portugálosan, hogy tentacao. Nos és igen, beszélnek itt persze angolul, de aki ide költözik, annak bizony meg kell tanulnia a szürreális hangzású portugál nyelvet. 

Funchalban persze a hegyeknek felfelé is kell kutyagolnia. Olyan nevű utca is van itt, hogy Rua do Quebracostas, azaz itt majd kitörik a derekad felfelé. Ilyen nem csupán egy van.

Legalább pazar kilátás a jutalom.

A hegyekről lefelé az egyik plébániától faszerkezetes fonott kosarakban dzsesszeltek lefelé. A kosárszerű aszfaltszánkókat két carreiros tolta. A 19. században ez egy mindennapos tömegközlekedési eszköz volt a hegylakók számára. Ezért is érdemes kipróbálni, mert ma bizony ez látványosság a turisták számára. Jó pénzért aszfaltszánkózhatunk 10 percet lefelé két snájdig carreiros által irányítva, ha van lelkületünk kivárni a pénztárnál kígyózó sort.

A "tobogán" a Monte Palace Tropical Garden bejárata mellől indul. Ez a hatalmas trópusi park talán kissé giccses. Kicsit alacsonyabban sok más gyönyörű, kellemes park és botanikus kert is van a városban.

Funchal rulez, verdade?

Források: visitmadeira.com

tandem.net

Free Walking Tours Funchal

Funchal