TRAVELINSTEAD128

SAWAT DEE KRAAP

Thaiföld, a választási kényszer agóniája

Ez az ország annyi gyönyörűséget rejt, hogy nehéz egy utazás alkalmával bejárni.

Pazar álomszigetek délen, az Andamán-tengeren? Egy pezsgő távol-keleti metropolisz pulzusa Bangkokban? Híd a Kwai-folyón? Mesés dzsungel, festői hegyek, kávétermelő vidékek északon?

Talán egy hónap sem elég az összes megigéző szépség felfedezéséhez.

Valaki északra esküszik, valaki délre, esetleg Bangkokra, de a legjobb persze minél többet látni.

Egy reggel az északi hegyekben, a felhők felett, egy bambuszkunyhóból kilépve, igen, szüret.

A  csillogás az életben. Hűvös levegő, rizsleves, kávé, fenséges látvány.

Az élet mégiscsak gyönyörű, valahogy az ember lelke is a felhők fölé emelkedik.

Thaiföld lenyűgöző, a "mesevilágok" azonban mindenkinek mást jelentenek és Thaiföldön több ilyet találhat az utazgató.

Egyik sem tárul fel azonban azonnal, mert Thaiföld sokak számára talán vonzóan, mások számára pedig inkább riasztóan egy látványosan modernizált, első látásra kiválóan szervezett ország.

A turistabarát szervezés és szolgáltatási kultúra rengeteg turisztot vonz ide, ebből a tényból minden  utazó gondolhat bizony valamire.

A belföldi közlekedés repülővel, vonattal és busszal is nagyszerűen megoldható. Érdemes időben foglalni, mert télen óriási turisztboom van.

Ez lehet a biztonság és a kényelem is, de ennél kevésbé kellemes gondolatok is. Külön leírást követtem el északról és délről, az egyik talán kiegészíti a másikat.

A déli szigeteken is felfedezhető egy mesevilág, de északon talán könnyebben megtalálható az, ami talán még megmaradt a hagyományos életből és a régi "mesevilágból". Északon is meg kell ezért dolgozni a látogatónak, de itt kevésbé jellemzőek a tömegturizmus vadhajtásai.

Az igazán hagyományos, lassú életritmusú tündérvilág (hozzáértve a kevésbé romantikus, nehéz életkörülményeket) talán Laoszban maradt még fenn. Thaiföld északi részén egy kicsit fellehető még, ha keresi a vándor. 

Egy bizonyos Chulalongkorn nevű uralkodó, a jelenleg is hatlamon levő Chakri dinasztia egyik tagja a tizenkilencedik század végén modernizálta az akkor Sziám Királyság névre hallgató országot és megteremtette a korszerű polgári államot.

Tette mindezt akkor, amikor a Monarchia keretein belül a magyar polgári állam is kiépült. Nyugati típusú közigazgatást vezetett be, megszervezte a korszerű közoktatást, felállította a rendőrséget. Ez az alapvetés elég jól megállta a helyét a huszadik század politikai viharai közepette is.

A turisták számára az egyik vonzerő, hogy egy megbízhatóan működő, biztonságos államba érkezhetnek. A thaiföldi politikai élet ettől függetlenül meglehetősen skizofrén és sok sebből vérzik, de erről majd később.

Északon a fejlett, szervezett állami keretek és a modernitás mellett azért mégiscsak találhatunk olyan utakat, ahol nyugodtan meg lehet állni, kiszállni, mert nincsen forgalom, de tényleg. Délen azt hinnénk, Thaiföldön ilyen nem létezhet. Eldogott falvak a dzsungelekben, mesés tájak, igen, északot mindenképpen látni kell. 

Cseppet sem mllesleg, a thaiok imádnak enni, a szabad levegőn enni, finomat enni. A pénzt sem vetik meg, sőt nagyon kedvelik, így aztán bizony éttermek, éttermek lesznek mindenhol. Egy thai város gyakorlatilag egy nagy étkezde. Iszonyat jókat lehet enni, de tényleg ám. Még egy ok ide jönni. Az étkezés a meres inflációban elszálló magyar élelmiszerárak világából nézve igencaak baráti árfekvésű, mondhatnánk kifejezetten olcsó. Az éttermekben gyakran burmai/mianmari menekültek dolgoznak, a kiszolgálás előzékeny.

Ha valaki bolondul a levesekért, akkor különösen itt a helye. Az északi régió tipikus kedvenc mennyei levese a khao soi, kihagyhatatlan. Szinte olyan finom, mint a mérföldekről, ellenszélben is érezhető illatú vietnami Pho leves (shameless self-promo, ajánlom vietnami leírásomat).

A nyugati hatások mellett a buddhista neveltetés és életérzés, az ebből is fakadó kedvesség és életöröm elvarázsolhatja az utazót.

Örömmel élni, örömmel szemlélni.

Ha két thai összejön, akkor a legprofánabb helyzetekben is élvezni tudja a életet és közösségi élménnyé varázsolja még az út melletti minilacikonyhás hússzeletést és hurkapálcára tűzdelést is.

Mikor menjünk? A késő ősz és a kora tavasz közötti időszak talán a legkellemesebb. Az iskolai őszi és téli szüneteket thaiföldi barangolásokra teremtették. A mi rövid tavaszunknak megfelelő időszak ott eléggé forróságos, a hosszú nyarunk idején pedig sokat esik az eső. Úgy is hívják, esős évszak. A száraz időszakban bizonyára kellemesebben élvezhetőek a pazar, ködben úszó erdőségek és a megkapó vízesések, melyekkel észak elkényeztethet bennünket.

Chiang Mai, Chiang Rai és a Mae Hong Son talán a legszebb északi tartományok.

A vidék társadalmi és etnikai szövete különösen izgalmas. A thaiokon kívül számos nép él a hegyekben. A legismertebb törzsek a karenek, a padaungok (a karenek egyik különleges törzsi csoportja), az akhák, a hmongok, a lanuk, a liszuk, a jaok.

Sokat mond, hogy amikor az 1946 és 2016 között 70 éven át uralkodó Bhumibol király, azaz ix. Ráma elindította a távoktatási projektjét, ennek adásait 15 nyelven sugározták.

Ezek a hegyi népek a történelem folyamán elég kitartóan igyekeztek kivonni magukat a terjeszkedő birodalmak hatóköréből.  A nagy államoknak való adófizetést elkerülve valamennyire szabad életet igyekztek élni több vagy kevesebb sikerrel.

Keletről a khmerek birodalma, délről a thaiok államai, Sukothai és Ayutthaya a középkorban, majd Sziám a tizennyolcadik századtól, nyugatról a burmaiak birodalmai között próbáltak valamennyire szabadok maradni a hegyi népek.

A kínaiak és a mongolok is igyekeztek befolyást szerezni errefelé. Kubláj kán mongoljai a tizenharmadik században eléggé mérsékelt sikerrel jártak. A hegyeket kevésbé tudták uralmuk alá hajtani, mint a sztyeppét.

Elvonulásuk után létrejött egy északi thai állam, az úgynevezett Lanna Királyság, azaz az "Ezer Rizsföld Birodalma". Ez a tizennyolcadik században aztán egy rövid burmai megszállás után egyesült a déli Sziámmal, így lettek az északi területek az egységes thai állam részei.

A  különböző hegyi népek több hullámban vándoroltak be a területre, a lazább állami függést keresve. Különösen jelentős volt a bevándorlási hullám a tizenhatodik században, aztán a huszadik század elején Kína Jünnan tartományából.

Majd a burmai (átkeresztelése után myanmari) katonai puccs után Myanmarból az 1960-as évektől napjainkig folyamatosan érkeznek menekültek. az ottani elnyomás és üldöztetés elől menekülve.

Myanmarban a sorok írása idején, 2025 elején polgárháborús helyzet van, továbbra is sokan menekülnek Thaiföldre.

A Lanna Királyság időszakában élénk buddhista vallási élet alakult ki és erre a korra vezethető vissza az egyik leginkább szembeszökő thai spirituális szokás, a házi szellemek kultusza.

A szellemeknek kis házakat emelnek és ezekhez teszik ki a nekik szánt ajándékokat, felajánlásokat.

  A szellemeknek szánt nedűk és étkek közül a legmeglepőbb, de egyes thaiok szerint viszont a szellemek számára a legkívánatosabb az epres Fanta.

Igen, Thaiföldön a haverokbulifanta hármas nem csupán narancsos italt, hanem epreset is jelnthet. Igazi borzalinó műíze van, vélhetően valódi eperből még anyyi sem jut belőle, mint az érzékelhetően sokkal ihatóbb narancsos változtaba. A közhiedelem szerint viszont a szellemek őrülnek érte... Az élmény fokozására még kis szívószálakat is tesznek a szellmek kedvére a kis fantáslöttyös dobozokba...

A szellemházikók a thaiok és a hegyi népek lakhelyei mellett is megtalálhatóak. 

És ez vajon mi?

A hegyi törzsek közül kétségtelenül az úgynevezett hosszúnyakúak csoportja az egyik legizgalmasabb. Ők tulajdonképpen a jellegzetes V-nyakú ruhát viselő karenek egyik ága. Padaung vagy névre is hallgatnak.

 Miért viselik a nők ebben a törzsben a nyakuk közül ezeket a fémgyűrűket? A nyakuk így egy kicsi optikai csalódással tetézve valóban hosszabbnak tűnik.

Már a kicsik is viselnek nyakgyűrűt, kezdetben egyet, aztán cserélnek és egyre újabbakat tesznek fel. Nem törik el tehát valakinek a nyaka és nem hal meg, amikor leveszi.

Ez egy Magyarországon általánosan elterjedt tévhit. Valahol még nyomtatásban is láttam. Valaki félreértette és rosszul írta le, aztán már egy ország hiszi ezt. Nem, nem hal meg a hölgy, ha leveszi, nem esik le a feje. A súly a vállakra nehezedik. Dehát akkor is, miért?

Egy Padaung faluban megkérdezhetnénk ezt a hölgyektől, mert napközben általában a falu piacán árulnak különböző népművészeti tárgyakat, megélhetésük egy részét ezzel biztosítva. Ezek kicsit ilyen "skanzenfalvak". A turistáknak egy csekély összeget a padaungok falvaiba való belépésért is fizetniük kell.

De akkor mégis, minek is a nyakdísz? Igen, megkérdezhetjük őket, amint árulnak a skanzenpiacon, esetleg játszanak nekünk valamit egy dallal kísérve a hagyományos hangszereiken.

Ha valami praktikus magyarázatra számítanánk, akkor nem kapunk biztos választ.

Igazából nem tudják. Hagyomány. A szépség szimbóluma. A törzshöz való tartozás, az identitás ősi kifejezője.

Na jó, de akkor a férfiak miért nem? Ez a törzsi identitásra vonatkozik, szépségről maszkulin viszonylatban ne viccelődjünk.

Az utilitárius megközelítések közül a legelterjedtebb, a tigristámadás elleni védekezés is ezen a ponton hibádzik egy kicsit.

Igen, a tigris nyakra támadhat, de férfiakra nem? Vagy ők olyan bátrak?

Furcsa érzés egy ilyen faluban sétálgatni. A padaungok a kegyetlenül elnyomó burmai (myanmari) katonai diktatúra elől kezdtek el Thaiföldre menekülni a múlt század hatvanas éveitől kezdve.

Itt biztonságban élhetik hagyományos életüket, a turizmus pedig megélhetési forrást biztosít számukra. Egyfelől nézve megőrizhetik kultúrájukat.

A "skanzenes" piac, hát igen, kicsit szívszorító mindamellett, hogy itt dolgozni nem nehéz, a nők együtt lehetnek a gyerekeikkel, kapocslatuk van a külvilággal.

A padaungok házai a hagyományos, földig érő, vagy cölöpökre épített bambuszozós technikával készülnek.

A modern világ a kényelmi berendezkedéseivel és közműivel nem tolakodott ide be, a huszoegyedik századot a modern sporteszközök, edzési kellékek jelzik a házak mellett.

Másfelől nézve a menekült törzsi hegylakók lehetőségei meglehetősen behatároltak. A mintegy 70 millió lakosú Thaiföld legszegényebb lakói közé tartoznak anyagi értelemben.

A myanmari menekültek először menekülteket befogadó táborokba kerülnek. Egy ideig ott élnek, majd onnan kerülnek különböző helyekre valamilyen szerény lehetőségekkel. Rengetegen dolgoznak az építőiparban, a turizmusban, éttermekben.

A különleges hegyi törzsek tagjai pedig általában az ilyen skanzenfalvakba kerülnek.

A padaung férfiak közül sokan mahutként, azaz elefántok gondozóiként dolgoznak.

A padaung falvakhoz közel általában elefántparkok is találhatóak. Thaiföldön mintegy 3000 "háziasított" elefánt él különböző, általában turisták által is látogatható parkokban.

Nagyságrendileg talán még körülbelül ugyanennyi elefánt barangol még, mint igazi "vadelefánt".

Az úgymond házi elefántokat a thai kormány szigorú nyilvántartásban követi figyelemmel. Állami megbízottak ellenőrzik rendszeresen a parkokat. Az állatok egészségügyi állapotáról is feljegyzéseket kell vezetni.

Mindennek ellenére az elefántok nem mindegyik parkban élveznek megfelelő gondoskodást. Ebben a turizmus is szerepet játszik, hiszen az elefántokkal való ismerkedés a Thaiföldre igyekvő turisták egyik kedvenc programja.

Magyarul nem mindegy, hogy melyik parkba látogatunk. Nem minden park működik az etikus állattartás szabályai szerint. Ugyanakkor, elsősorban helyi kapcsolatok, helyi ismeretségek révén tájékozódni lehet arról, hogy melyik park működik igazán etikusan.

Ez például azt jelenti, hogy a turistákat nem ültetik az elefántok hátára, zsokéskodni velük. Az elefántok nevelésére nem használnak kampós botot, hanem a különböző élelmekkel való jutalmazással tanítják őket.

Mert az elefántok igen okos állatok. Ha memóriájukon viccelődni is szoktunk, más képességeiket nem szabad alábecsülni. Meglepő élvezettel űznek olyan vérunalmas labdajátékokat, mint például a foci. A maguk módján festeni is tudnak.

Társasági életük, szociális ösztöneik nagyon fejlettek. Bánatot mutatnak társuk halála esetén, rendkívüli gonddal óvják kicsinyeiket.

Mi történik akkor egy etikus elefántparkban? Az egyik padaung falu mellett található Elephant Eco Valley, etikus vadaspark.

Itt 2024-ben nyolc elefánt élt, hét nőstény és egy hím. A park kiválóan szervezett, a turisták 4-5 fős csoportokban, különböző állomásokat bejárva ismerkedhetnek az elefántok életével szakértő, felkészült, humoros mahutok vezetésével.

A körpálya bejárása előtt karen módra, v-nyakkal készített piros ruhába bújhatunk az elfántokkal való fürdéshez. Öltöző és zuhanyzó áll a vendégek rendelkezésére. Itt megkapjuk a kis vödöröket is, melyekkel a lubickoló elefántokat öntözgethetjük mindannyiuk örömére.

Az első állomáson Tata, a rangidős elefánt köszönt bennünket.

A második állomáson egy néhány évvel ezelőtt elhunyt elefánt csontvázán lehet tanulmányozni az állat felépítését.

Aztán a harmadik állomáson egy elefántoknak összeállított gyógyszertárat vizslathatunk meg. A különböző növények bámulatosan gyógyítják a legkülönbözőbb egészségügyi panaszokat, a szorulástól kezdve minden mást is.

A következő állomáson papírt készíthetünk az elefántok fekáliájából.

Nepáli útleírásomban részletesen írtam az egyik első papírgyárról, ahol az elefántok megtisztított ürülékéből készül a papír.

A Chitwan Nemzeti Parkban található üzemecske és boltocska mintájára Nepálon kívül is elterjedtek ezek a papírkészítő manufaktúrát.

Egy elefánt bő 200 kilogramm táplálékot és több száz liter vizet fogyaszt el egy nap, bendője pedig elvégzi a papírgyártás első lépéseit.

A külvilágba kitett repapírt aztán meg kell tisztítani és egy-két gépezettel valódi papírformává varázsolni.

Ezt itt kicsiben a turisztok is megtehetik. Ebből a papírból füzetek, naptárak, ajándéktárgyak készülnek. Az utazók kedvükre vásárolhatják őket.

Újabb állomás, újabb kihívás.

Az elemózsiás állomás.

Itt reggelit készíthetünk az elefántoknak, esetleg tízórait vagy ebédet. Gombócokká gyúrjuk a különböző falatokat.

Aztán a következő állomáson ezekkel jól meg is etetjük az elefántokat.

A fénypont azonban csak ezután jön, a fürdés az elefántokkal.

Az elefántok nyilván rengeteg turistacsoporttal fürdenek, de ők is látványosan élvezik. Biztosan olyan ez mint a fagyizás.

Nem lehet megunni. Végezetül egy kávézóból az összes állomást beláthatjuk.

Érdemes azért arra gondolni, hogy hiába háziasítottak úgymond ezek az elefántok, ösztöneik ugyanazok, mint vadon élő társaiké.

Egy nemrég született kiselefánt is volt itt a csapatban.

A park mellett hirtelen autózúgás keltett zajt, egy nagyobb nőstény, Natali pedig azonnal elindult védelmébe venni. Illett gyorsan elugrani előle, különben bizonyosan áttrappolt volna bárkin.

A padaungok mellett a többi helyi törzs élete is izgalmas.

Az akhák Tibetből vándoroltak Thaiföldre, és nyelvük is tibeti rokonságot mutat.

A akhák a hegyek tetején szeretnek élni, így a falvakból remek kilátás nyílik a ködben úszó völgyekben.

Mind a külföldiek, mind a belföldi turisták számára népszerű program egy akha helyi faluban éjszakázni. Nincs is fajintosabb, mint egy akha bambuszkunyhóban várni a ködfelhős napfelkeltét.

Ez a bambuszkunyhóztatás a akhák egyik jelentős bevételi forrása.

A turisztikai célú szállások között kínálnak elfajultabbakat is. Ilyenek az úgynevezett "lamping" sátrak.

Ez luxuskempinget szeretne jelenteni, prémium sátrakkal és egekbe szökő árakkal.

Olyan igazi, semmiértelme dolog a bambuszkunyhókhoz képest.

A akhafalvas este központi eszköze a szamovár formájú, instant sütésre alkalmas tűzhelyecske.

Ezt körbe kell ülni, aztán rá kell tenni a húst, aztán  a zöldséget meg minden egyebet, aztán nagy falatozás.

Az északra utazók számára a másik vonzó látványosságot a vízesések jelentik.

Sok van belőlük és egyedi élményeket nyújtanak.

Az én kedvencem a Khun Korn vízesés, mert ehhez egy vadregényes dzsungelben vezető ösvényen át vezet az út.

Az ösvény rendesen kiépített, tehát amolyan kellemesen civilizáltan lehet vadi dzsungeles érzésünk.

Wished to be a jungle boy...

Ha már dzsungel, igen, vannak kígyók. Kicsik és a leveleken ülve beolvadnak a dzsinzsás színébe, ezért a növényzettel finoman kell bánni.

Ezekre erdőben levő kis zöld viperákra táblácskák figyelmeztetnek. Picik, felülnek a zöld levelekre, ezért nehéz őket észrevenni. Nem köll a dzsindzsást óvatlanul érintgetni.

Az eredei ösvényen szembenézünk egyszer az "öreg király" jellegzetes, Canon fényképezőgéppel és jegyzetfüzettel meörökített fotójával. A "tervező király" aktív közreműködésével dolgozták ki a hetvenes években az északi Aranyháromszögben a hagyományos ópiumtermesztés felszámolását.

Bhumibol király, azaz IX. Ráma volt a leghosszabb ideig uralkodó thai király, 70 évig regnált. 1927-ben az Egyesült Államokban született, ahol apja egyetemi tanulmányokat folytatott. Később iskoláit Svájcban végezte.

A második világháború vége után, 1946-ban a trónon ülő bátyja rejtályes gyilkosság áldozata lett, ezért Bhumibol lépett a trónra.

Az 1930-as évek óta alkotmányos monarchiaként működő, nevét Sziámról Thaiföldre váltó államban a királynak csekély közvetlen politikai hatlma van, a Bhumibol idején viszont még létező, szinte istenszerű tekintélye miatt a király mégis hatássl lehetett a politikai eseményekre személyes fellépésén keresztül.

Bhumibol mindezen kívül az úgynevezett királyi projektek révén óriási hatást gyakorolt Thaiföld fejlődésére.

Észak szempontjából azért is volt fontos szerepe, mert kiemelt figyelmet fordított a központtól távoli régiókra, például a hegyi törzsek által lakott területekre. Az 1950-es években a hegyi törzsek oktatásának megszervezéséénv is dolgozott.

A haltelepítés és a halászat növelésével igyekezett javítani a táplálkozási helyzetet, mintagazdaságul kastélya tavait és medencéit alakította át.

"Esőcsináló" királynak is nevezték, mert kezdeményezte, hogy aszályos időszakokban vegyi anyagokkal késztessék a felhőket a csapadék kiadására.

Már gyerekkorában "csatornaépítésest" szoktak játszani testvéreivel, uralkodóként pedig víztárolók, csatornák, önözőrendszerek létrehozását segítették a királyi projektek.

A thai-burmai(myanmari)-laoszi határon fekvő, úgynevezett Aranyháromszüg thai részén szinte teljesen felszámolták a korábban dívó ópiumtermesztést. (Az Aranyháromszög 2024-ben a laoszi részen befolyást szerző kínai származású oligarcha miatt kritikus terület.)

A királyi projekt lényege az volt, hogy a korábban főállásban drogtermelő hegylakókat átképezték más termények, például kávé termesztésére. Ekkor indult dicső útjára az igen finom thai kávé.

Folyamatosan járta az országot terepjárójával, nyakában a Canon fényképezőgéppel. Így szembesült vele, hogy a thai utakon a terepjáró is gyakran elakadt (az ország eldogott részeit járta  és nem a belvárosban autókázgatott Schwarzeneggerrel, mint nerdöbrögi a Duna áradása idején). Jelentős útépítkezéseket kezdeményezett. A tahi úthálózat jelentős része ma magyar szemmel nézve is irigylésre méltó.

Mezítlábas buddhista szerzetesként töltött hónapokat, de mélyen tisztelte a többi vallást is. A Koránt például lefordíttatta thai nyelvre.

Ellentmondásos kérdések azért jócskán akadtak és akadnak a thai monarchiában.

A hírhedt felségsértési törvény rendkívül súlyos, hosszú börtönévekkel bünteti az uralkodó ház kritizálását vagy gúnyolását. Ehehz hozzá kell tenni, hogy Bhumibol uralkodása alatt "they have come a long way", ahogy az angol ügyesen mondja. Korábban szinte ránéznie sem lehetett egy egyszerű thainak az uralkodóra, Bhumibol viszont mindennapos jelleggel kijárt a nép közé, találkozott, beszélgetett az emberekkel.

Felróható még a királyi háznak, hogy 1973-ban nem akadályozta meg egy egyetemista diáklázadás iszonyatos vérfürdő árán történő leverését. Az utód nevelése nem sikerült igazán királyhoz méltóra, mert a jelenleg, 2016 óta X. Ráma néven regnáló fiú alatt drasztikusan csökkent az uralkodói tekintély és népszerűség.

Visszatérve a vízhez, a Khun Korn vízeséshez való sétalózás egy nyugodt, békés, csendes élmény, végén a "jutalommal", ahogy a Tripadvisor kommentelők  és Instagram spotvadászok mondanák.

Ezzel szemben a Chiang Mai városától mintegy 55 kimométerre fekvő Bua Tong, turisztos nevén Sticy Waterflls (fent) egészen másképpen egyedi élmény.

Vidám, zajos, helyiek és külföldiek ideális családi programja, osztálykirándulózóknak is bizonyára kiváló.

A show lényege, hogy ugyan gyönyörű fehér kövek nem is ragadnak, de majdnem. Könnyen lehet rajtuk viszonylag biztosságosan dzsesszelni le és fel a vízben. 

Kiemelkedően népszerű vízicsoda, családi és spangang programnak is nagyszerű.

A leömlő víz kristálytiszta, a kövek megkapóan fehérek és esztétikus kontrasztban állnak a környező növényzet pazar sziluettjével.

A köveken mászogatás után az alján remek természetes fürdőmedence vár. Ez tehát egy fájintos fürdőzős vízesés.

Chiang Rai tartomány székhelyén, Chiang Rai városában két különleges buddhista templom lepi meg a látogatókat.

A szentélyek érdekessége, hogy kortárs alkotások.

A Kék Templom és a Fehér Templom is az utóbbi évtizedekben épült, elsősorban a hívők felajánlásiból.

A Fehér Templom felhúzásához szükséges pénz egy jelentős részét maga az épület tervezője ajánlotta fel.

A becsületes nevén Chalermchai Kositpipat sztárépítész monumentális alkotást tervezett hatalmas területen.

A templom építését 1997-ben kezdték meg. Emberünket úgy is emlegetik, hogy ő a thaiföldi Gaudí.

Talán a Fehér Templom projektje nem tart száz évnél tovább, mint Barcelona Gaudíjának neves temploma.

A thai nyelven Wat Rong Kun névre hallgató impozáns fehér épületegyüttes egy elkerített parkban áll.

Belül nem lehet szabadon fényképezni, pedig a kissé bizarr gondolatvilág megérdemelné a megörökítést.

Egy hídon keresztül juthatunk be a templom központjába.

Ezen nem lehet megállni vagy inkább visszafelé fordulni.

A híd alól karok nyúlnak fel, ezek az emberi lények vágyait, vágyakozását szimbolizálják.

Ezek lefelé húznak bennünket, nem véletlenül áhítoznak a mennyország kapujához vezető híd alatt.

A boldogsághoz a vágyaktól való megszabadulás vezethet a buddhista tanítások szerint, nemdeugye.

A híd végénél léphetünk át a mennyország kapuján. Izgalmas szörnyalakok őrzik útunkat, hogy Kositpipat szobrászi munkáját is értékelhessük.

A fehér szentélybe jutva némi megütközéssel csodálkozhat rá az egyszeri kíváncsi utazó falakra.

Nem lehet megörökíteni, de azért könnyen meg lehet jegyezni az elkárhozásra utaló negatív életpéldákat.

A falakra festett romlott lelkek közül ránk tekint Neo a Mátrix című filmből, de Konstpipat ítélete ide helyezte Michael Jacksont, Supermant és még jó néhány, véleményes akcióhőst is.

Nahát, úgy tűnik, hogy még Superman is egy hamis életminta és életfelfogás. Bizarr módon keverednek itt a valós muglik és a fiktív sztorik kereteiben kitalált arcok. Az úgynevezett "nyugati ember" számára picit meglepő ez az önkényes és kissé giccses kollekció.

Az első sokk után azonban igen elgondolkodtató. Kicsit erősebben összezavarja az embert, mint a megszokott templomi ábrázolások. Az egyik magyarázat szerint a Terminátor, az Avatar és más filmek alapjai azt szeretnék szimbolizálni, hogy az emberek az illuziók világában élnek a valóság helyett.

A tervező figyelmét a Tini Nindzsa Teknőcök, a minyonok, a pikachuk sem kerülték el, de még Deadpool is van. Az itt szereplő kompániát folyamatosan kiegészítik, új arcok is a falra kerülnek.

A templom vakítóan fehér színe, a felhasznált üvegdarabok pazar látványhatása is maradandó élményt nyújt, de ráadásként megtalálhatjuk a kívánságfát is.

Az adakozó hívők egy másik monumentális alkotás építését is finanszírozták 2005 és 2016 között.

Thaiföldön a buddhista szentélyek építését, vagy korábbiak újjáépítését általában adományokból finanszírozzák, a közösség tagjai adják össze.

A Wat Rong Suea Ten, azaz a Táncoló Tigris Temploma is intenzív élmény lehet Chiang Rai városában.

Közismert nevén ez a Kék Templom. A tigrisek azért kerültek a hivatalos nevébe, mert hajdanában itt bizony tigrisek kószáltak az akkoriban itt álló, régi templomban.

Az új csodatemplom építésére az egész helyi közösség összefogott. Ragyogó, zafírkék színben pompázik.

A buddhizmusban a színeknek komoly jelentősége van.

A kék a tisztaság, a bölcsesség és az anyagi dőreségek elutasításának szimbóluma.

A meglepő színvilágot a hagyományos thai építészeti formákkal igyekeztek ötvözni.

Ennek a vallási központnak a látogatása ingyenes. A központi térben lehet adományokat adni, például egy Buddhát megformázó automata szájába helyezve.

Más meglepő, formabontó látványelemek is meghökkentenek bennünket.

A központi csarnokban levő fehér, ülő Buddha szobor gyönyörű alkotás.

Abaya-Mudra pózban ülve nyugalmat és türelmet sugároz magából.

Ebben a testtartásban Buddha a földet érinti, segítséget kérve a Földanyától, hogy megvédje az aggodalomtól, a félelemtől és a démonoktól.

A csarnokban levő festmények bemutatják Buddha életének különböző eseményeit.

Chiang Mai tartomány székhelyén, Chiang Mai városában sokkal hagyományosabb, tradicionális kialakítású buddhista templomokat találunk.

A szomszédvárban látott kortárs dizájnkísérletek helyett itt a hagyományos ízlésvilág és az aranyszín jellemző.

Cseppet sem kevésbé változatos azonban itt a sztupák világa, mert ha az utazó ideje engedi, legalább tíz egészen különböző, önmagában különleges "Wat" is látogatásra hív.

 A város környéki hegyekben fekvő Doi Suthep templomhoz gyalogtúrán, vagy a jellegzetes piros iránytaxikkal, esetleg tuktukkal lehet feljutni. A napnyugtát érdemes itt megnézni. A gyalogos ösvényen útba esik az elbűvölő Pha Lat templom. Tömegközlekedés is jár arra. A piros iránytaxik ára erősen függ az utasok számától is és alkudni is lehet.

Magában a városban nagyon hosszú múltra visszatekintő templomok is vannak, építésüket még a tizennegyedik században kezdték meg.

Az óvárosban a Wat Chedi Luong templommal érdemes talán kezdeni.

A városban kolostor, illetve novicius iskola is működik.

A Wat Suan Dok templomban a "Monkchat" program keretében beszélgetni is lehet a szerzetesekkel.

A "Monkchat" keretében érdekes párbeszédeket lehet folytatni a digitális világ, a technológia emberre tett hatásairól, vagy éppen zaklatott "majomagyunk" meditációval való lenyugtatásáról.

Az utcákon gyerekeket is lehet látni a jellegzetes szerzetesi ruhában.

Ennek hatféle színe lehet, általában a kolostor vezetője dönt a szín mellett.

A szerzetesek két nagy csoportra oszlanak, vannak "erdei szerzetesek" és "városi szerzetesek".

Az erdei szerzetesek általában sötétebb ruhát hordanak.

A szerzetesi iskolákba már hat évesen jelentkezni lehet.

A szülők gyakran azért küldik gyermekeiket ide a "remote", élreeső területekről, hogy magasabb színvonalú oktatást kapjanak.

Hát és húsz éves kora között a növendék úgynevezett novícius és tíz nagyon fontos szabályt kell betartania.

Húsz éves kortól lehet valaki teljes státuszú szerzetes.

Ettől kezdve már 227 szabály betartására kell figyelnie. Magasabb életkorban is jelntkezni lehet, illetve ki lehet lépni.

A szerzetesi lét egyszerűsége és szellemi inspirációja sokakat vonz.

Az udvariasság, a tisztelet, jóiindulat értékei áthatják a thai mndennapokat.

Különösen fontos, hogy ha valaki hibázik, helyzelenül cselekszik, akkor szerényen elismerje, hogy ő a hibás. Ez vitás helyzetekben rögtön falakat dönthet le.

Thaiföldön a buddhista tematika és liturgia számos elemét módosították egy kicsit, saját ízlésük szerint átalakították az idők folyamán.

Az egyik legfontosabb buddhista alapvetés, az erényes élet nyolcas ösvénye viszont alapvetés maradt.

 Helyes szemlélet.

Helyes szándék.

Helyes beszéd.

Helyes cselekvés.

Helyes megélhetési mód.

Helyes erőfeszítés.

Helyes éberség, jelenlét, tanulás az élettől.

Helyes elmélyülés, önvizsgálat.

A tahiok számára a buddhizmus elsősorban a helyes életmódot jelenti.

Erősen hiszenk a karmában, fontos bizony a lélek "karmatartása".

A thaiföldi buddhista templomok ornamentikájában gyakran megjelennek a hindu tematikából ismert alakok, így a garudák, a félig madár, félig emberi lények és sokan mások.

A thai kultóra nagyon toleráns a különböző vallási elképzelésekkel szemben. A hegyi népek hitvilága jellemzően animista, jelen van a hinduizmus, az iszlám és a kereszténység is.

Chiang Mai a templomokon kívül számos más attrakciót is kínál.  Az éjszakai piacot és a nem éjszakai piacokat emelném ki. Kellemes, könnyen bejárható város a mesterséges cstornák mentén.

Chiang Mai És Chiang Rai nagy riválisa lehet Észak-Thaiföld felfedezésének kiindulási bázisául a "hippi paradicsom" hírében álló Pai. Egy 782 (?legend has it?)) kanyaros szerpentin vezet ide Chiang Mai felől, motorozó turisták kedvence (de nem itt kell kezdeni hozzá a motorozást). A napnyugtavizslató kilátójáról és bárjáról, organikus farmjairól, spirituális elmélyülő-elvonuló helyeiról is ismert Pai a Covid-járványok elmúltával megint a turisták Mekkája lett. Ez nem tisztán jó hír. A helyiek már egy kicsit nyűgösek az olyan turisztikai eszetlenkedésektől, mint a "tipsy tubing", a turizmus volumene miatt pedig Pai már nem éppen egy nyugodt spirituális hideout.

Az utazás lebonyolításához nyújtott segítségért köszönettel tartozom a hatalmas tudású és helyismeretű Teveli Gábor Thaiföldön élő fotós-újságírónak, a Lonely Planet sorozat egyik szerzőjének.

A thai élet más vonatkozásairól ajánlom másik, Thaiföld déli réséről szóló, készülő írásomat is, a régióról pedig a vietnami és a kambodzsai beszámolókat ugyanezen a honlapon.

Források:  History Channel Youtube