TRAVELINSTEAD128
Szabados Péter honlapja
Kapcsolat
globetrekker128@gmail.com
Valga és Valka
2025.10.03.
.
Az észtek és a lettek közös városa
Nem, nem, Valga és Valka nem két mesehős, mint Bob és Bobek vagy akár Lolka és Bolka. Északabbra fekszik a cseh és lengyel rajzfilmsztárok világától. Nem is két ent, ha a kép alapján erre gondolnánk. A szám sem stimmel, mert nem kettő, hanem csak egy város. Igaz, két ország osztozik rajta.
Az oklevelekben először 1286-ban Walk néven felbukkanó települést nagyjából fele-fele arányban lakják ma észtek és lettek. A hosszú-hosszú idegen uralmak után ez a két nép az oroszországi bolsevik puccs után következő polgárháborús években tudott elszakadni Szovjet-Oroszországtól és függetlenné válni 1920-ban.
Ekkor lett először kérdés a határ, hová is tartozzon a kétnyelvű, kétnemzetiségű város? Egy brit diplomatát kértek fel a felek a kérdés "konsziderálására", hogy ilyen britesen mondjuk.
Tallentsand úr a város két részre osztását javasolta. Így jött létre a nagyjából hasonló nagyságú észt Valga és a lett Valka. A határ a város területén húzódik, tulajdonképpen helyesebb úgy fogalmazni, hogy ez egy település két országban. Kicsit hasonló, mint Komárom és Komárno. Tallentsand is gondolt természetes határvonalra. Ha itt Duna nagyságú folyó nincs is, de egy piciny patak némi lápvidékkel az oldalán azért akad. Bizony, a Varzupite-Konnaoje patakocska lett a "természetes határvonal".
A balti népek félelme az oroszok visszatérésétől nem volt alaptalan, 1940-ben némi jogi közjátékok után a Sztálin vezete Szovjetunió bekebelezte a balti államokat. Valga és Valka egyaránt a Szovjetunió részei lettek, két különböző tagköztársaságban. A szovjet kor olyan visszarionovics emlékeket hagyott, mint a KGB vallatószobái és lehallgatóközpontjai, a képen látható gyárépület, vagy az ide telepített katonai bázisok maradványai.
Észtország és Lettország 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával nyerte vissza függetlnségét. A tizenöt szovjet "szszszk" közül talán a balti tagállamokban volt a legerősebb az ellenállás és az ellenérzés a szovjetizálással szemben.
Az 1987 és 1991 közötti függetlenségi küzdelmet "éneklő forradalomnak" is nevezik, mert mindhárom hasonló sorsú balti államban jelentős szerepe volt a tiltott dalok utcai éneklésének az ellenállási mozgalomban.
Szimbolikus, a három nép sorsközösségét fémjelző esemény volt az emberiség történelmének leghosszabb élőlánca, az 1989. augusztus 23-án lebonyolított "Balti Út' akció. Ebben 675 km hosszúságban kapcsolódtak össze az emberek egymás kezét fogva mintegy 15 percig, tiltakozásképpen a szovjet uralom ellen. (Fotó: Weird Facts)
A függetlenné válással megint előkerült a határkérdés. A szovjet tagköztársasági határok is követték a korábbi államhatárokat, így mindkét önállóságát visszanyerő hajdani szszszk örökölte a maga városrészét. 2004-ben egyszerre csatlakozott a két ország az Európai Unióhoz, majd 2007-ben a Schengeni Övezethez, így a határ fizikai valósága gyakorlatilag a "műlt ködébe veszett", hogy ilyen líraian fejezzem ki magam.
Kellemesen szürreális érzés egy városon belül átkutyagolni egyik országból a másikba, bölcs megfigyelésekkel megspékelve a szupernyugis balti lombok és színes házak közötti bandukolást.
Az utcák mindkét országban pimaszul tiszták, az emberek provokálóan nyugodtak. A gondolkodós baktatást semmi nem zavarja, mert a vidéki kisvárosok nem ingerlik az utazót túl sok vendéglátóipari egységgel. Több óra higgadt elmélkedést sem zaklat fel egy giroszos, de még egy köbor fagyizó vagy fagyikoktélozó (fagylaltgombócok almalében összeturmixolva, tudnak ezek a baltiak)sem. A baltiak keedves és befelé forduló emberek a sztereotípia szerint. Ez az ítélet azzal az önreflexióval nyer megerősítést, hogy egy introvert észt a saját ciójét nézi társalgás közbenm, míg egy extrovert észt pedig a társalgási partner lábbelijét.
Végtére is ez egy határváros mindkét oldalon, ehhez illik egy kicsit ez a világvégés szerenitás. Különösen a lett oldal annyira szépen rendben van, hogy a nagy gondolkodásban felmerült bennem, mennyiben igazolják a számok azt az érzést, hogy itt magasabb színvonalú és jobban szervezett az élet, mint nálunk.
Éppen 2025 nyarán, észtországi és lettországi csatangolásaim után dobott fel az algoritmus örvénye egy interjút nerdöbrögivel a jobb sorsra érdemes Facebookon. A filetrbuborék nem mindig kíméli meg a digitális áldozatot az ilyen visszhangkamráján kívül eső, felzaklató tartalmaktól. Nos, ebben a propagandisztikus mélyütésben döbrögi a "teljesítmény" szó használatával dicsekszik. Ej, "mi szó szökken ki fogad kerítésén"? Mennyit nevettünk ezen a fordulaton a gimiben, amikor a homályoszi eposzokat olvastuk. Feldobták az időnként szívszaggatóan unalmas Iliászt, nem is értettük, milyen fontos, hogy a fogsorok ne engedjenek ki akármilyen vérfagyasztó hazugságot.
Nos, akkor mit mondanak a számok? Hova jutott a felszabadulásakor ultraszegény két ex-szovjet tagköztársaság és mire vittük mi, a hajdani "szocialista tábor" legfejlettebbnek vélt "legvidámabb barakkja"? A countryeconomy.com oldal mindenki barátja, tele összehasonlító gazdasági és szociológiai adatokkal. Van -e bármi relevanciája az ilyen összehasonlításoknak? A tudományosság magas igénye nélkül, csak kíváncsiságból néhány adatot összevetettem.
A GDP-vallás bűvöletében él a közgazdaságtan, így az egy főre jutó hazai össtermékre vonatkozó adatok lekeresésével kezdtem. Magyarország esetében ez az érték kerekítve 23000 dollár volt 2024-ben. A lett adat egy kicsivel haladja meg a magyart, 24 000 dollár, az észtek viszont határozottam túlszárnyaltak bennünket a maguk 32 000 dollárjával.
Bizony ebben a tekintetben is nagyon, nagyon mélyről jövünk, de a baltiak még annál is lejjebbről. Ha a baltiak függetlenedése és a rendszerváltások utáni 1992 az összehasonlítási alapunk, akkor még látványosabb az észtek és a lettek előretörése. Az egy főre jutó GDP Magyarországon 1992-ben 3300 dollár volt, Észtországban 2500 dollár, Lettországban pedig 1800 dollár. Kitartó battyogással fel lehet kutatni a szovjet kor nyomorának nyomait, a panellakóteepek melletti fasufnikat, a város és a falusi világ bizarr ötvözetét és más hasonló tákolmányokat. "Innen volt szép nyerni".
Az Unió legfejlettebb tagországaitól a baltiak is messze járnak még. Erre világít rá az AIC, azaz az actual individual consumption, az egy főre jutó tényleges fogyasztás mérőszáma. Ezt az életszínvonal egyik viszonylag megbízható indikátoraként szokták emlegetni a közgazdásznak állt emberek.
Nos hát, Magyarország AIC értéke az uniós átlag 62 százaléka volt 2024-ben (az uniós lista legalján), míg a lettek 70 százalék körül állnak. Észtország is csak megközelíti, de még alulról kóstolgatja a 80 százalékot. A lista másik oldalán, osztrák szomszédainknál, a németeknél és a svájciaknál az AIC értéke az uniós átlag 130-140 százaléka. Mikor is érjük be Ausztriát?
Az észt állami vasúttársaság 2015-re lecserélte a teljes szovjet korból örökölt járműparkot modern Stadler Flirt motorvonatokra (a képen jobbról). Ellentétben a fővárosi agglomerációban Magyarországon is fellelhető társaikkal, ezek a motorvonatok szélesebbek, mert a síntáv a szovjet szabványt követi. A lett vasúttársaság éassabban haladt a korral, de kiszámítható és magas színvonalú szolgáltatást nyújt (lett motorvonat a képen balról).
Új, európai szbványt követő sínpályát teveznek a három balti főváros, Tallinn, Riga és Vilnius között. Ma is el lehet már jutni egy napon belül Tallinnból Vilniusba, de a határokon vonatokat kell váltani.
Összevetésül a magyar vasúti járműpark átlagéletkora 45 év volt 2024-ben. Az 50-60 éves V43 és V63 hazai gyártású villanymozdonyokat éppen 30-40 éves, a hanyatló nyugatról bérelt vasparipákkal próbálnánk pótolni. A 40-50 éves, csehszlovák Bzmot "piroska" motorvonatokat pedig minden szempontból szürreális módon átfestegetjük kékre, hátha kibítnak még egy-két évszázadot.
Az észteknek és a letteknek is jut azért egy kis lassú vasút.
Minden szovjet hagyatékot használni próbálnak valahogyan, a néhai iparvágányokon kézzel hajtható "zöld hajtányokon" lehet sportolni annak, aki nem csupán gazdasági adatokon tűnődve lófrálózni kíván egyik országból a másikba.
Tanulságos az államadósság szintjét összevetni. Észtországban a GDP-arányos államadósság 23 százalék, Lettországban 44 százalék, Magyarországon 76 százalék. Ez azt jelenti, hogy minden észtre 7000 dollár, minden lettre 11 000 dollár, minden magyarra 18000 dollár államadósság jut fejenként a countryeconony.com oldal számításai szerint.
A gazdasági versenyképességet mérő World Competitiveness Ranking (WCR) szerint Észtország a 31,, Lettország a 41., Magyarország pedig a 48. a bolygó államainak sorában. Ezt a listát az IMD Business School world Competitiveness Centerállítja össze. A globális listá tetején 2025-ben Svájc és Szingapúr áll.
A Global Innovation Index rangsorában Észtország az előkelő 16. helyen áll, míg Magyarország a 36., Lettország pedig a 41. a sorban. A listát egyébként Svájc és svédország vezeti, ami azért vicces egy kicsit, mert döbrögi éppen Svédország példáján próbálta bizonygatni, hogy a nyugat hanyatlik.
Van -e esetleg olyan gazdasági adat, aminek tekintetében jobban muzsikálunk, mint Észtország és Lettország? Igen, van ilyen, a munkanélküliségi nálunk alacsonyabb. Míg a hivatalos magyar adat 4 százalék körül mozgott az elmúlt években, a két balti államban ez 6 és 7 százalék körül alakult.
A két balti állam mutatói különösen a "humánpolitikai" jellemzők mentén jobbak. A meglehetősen bonyolult definíciójú Human Capital Index (HCI) a 18 éves állampolgárok tekintetében vizsgálja a különbözői humánpolitikai, oktatási, egészségügyi befektetések várható eredményét. A mai invesztíció alapján kalkulálja a munkaerópiaci versenyképességet ily módon a Világbank, a metodológia kidolgozója. A listán Észtország a 12., Lettország a 28., Magyarország pedig a 39. helyen van.
A felsőofokú végzttséggel rendelkező 18-34 éves korúak arányát tekintve nagyon durva eltérések vannak. Az EUROSTAT 2023-as adatait tekintve az uniós átlag 44 százalék volt, ezt Észtország és Lettország majdnem eléri a maga 43, illetve 41 száualékos arányával. Magyarország az utolsó három tagállam között van, a 18-34 év közöttiekmindössze 30 százaléka rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel. A dobogó cúcsán Írország áll, itt a korcsoport majdnem kétharmada, 62 százaléka diplomás.
Egy különösen komplex mérőszám a GGI, a Gender Gap Index. Ez a nemek közötti diszkrimináció elleni folyamatok szintjét méri és próbálja országok között összehasonlíthatóvá tenni. A nemek közötti esélykülönbségek felszámolásában Izland és Norvégia vezet a bolygóm, Észtország és Litvánia pedig egymást követik a lista 29. és 30. helyén. magyarország a megrázó 105. pozíciót foglalja el Bahrein és Kambodzsa között a World Economic Forum által kidolgozott kritériumrendszer alapján.
A fentiekhez egy érdekes adalék, hogy a magyar parlamentben a férfiak és a nők aránya 85 és 15 százalék, mindez Lettországban 69 és 31 százalék, Észtországban pedig 55 és 45 százalék. Az észt és a lett törvényhozás átlagéletkora 48-49 év, míg a magyaré 54 év. Észtországban a helyi önkormányzati választásokon 16 éves kortól már szavazni lehet.
Az egészségügyre fordított költségvetési kiadások aránya mind Észtországban, mind lettországban magasabb, mint Magyarországon (13, 12, illetve 9 százalék). Észtországban a születéskor várható időzrtam három évvel magasabb, mint Magyarországon.
Nos hát, a nálunk sokkal alacsonyabb szintről érkező Észtországgal és Lettországgal összevetve "teljesítméyünk" nem igazán hízelgő. Talán bejósolható, hogy azok az országok többre jutnak, ahol kultúremeberek a vezetők és nem páholyból szotyizó tahók, illetve megúszták a középnzszatírokat. Ennél mélyebb összefüggéseket sem nehéz talán találni. Gyanítom, hogy "az egyik legszegényebb" és "az egyik legkevésbé képzett" között összefüggés van. Az alacsony hozzáadott értékre épülő banánköztársaság-gazdaságfilozófia korlátai talán "könnyen beláthatóak", ahogyan azt matekon mondtuk.
Az észt példa mutatja különösen, hogy a humán erőforrások fejlesztésébe, az oktatásba, az innovációba, az ifjúságpolitikába való befektetés messzebbre vihet. Ez a példa pozitív üzenet, van a mélyből felfelé vezető út. Ez az emberi értékekre figyelve vosu előre.
Mi lassan az embertelenség mintaállamává válunk, ahol például a gyermekvédelemben élők élelmezési keretének növelését leszavazza a parlamenti kormánytöbbség, míg saját magától hatalmával visszaélve nem sajnál semmit. A fiatalaokat elidegenítik a politikától és kizárják belőle, míg Észtországban 16 évre csökkentették a helyi önkormányzati választásokon való részvétel alsó korhatárát. A jövőbe néznek.