TRAVELINSTEAD128

Szerenitás és hiperaktivitás 

Hoi An csónakjai békésen himbálóznak a vízen, a biciklik is mintha csak a pihenésre vágynának. Ez Vietnam egyik arca. Az idilli szerenitás, lassú szépség képe. Épp olyan igazi ez, mint a másik, döbbenetesen különböző életritmus képe. A nyüzsgés és a szorgalom látványa ugyanolyan erős benyomást tud tenni, mint a masszívan szedatív hatású "nyugis" helyek.-

Izgalmas ország ez, vízben is játszanak bábszínházast és kigyó nézhet ki a pálinkásüvegből. Rám elég mély hatást tett Vietnam.

Igen, és ha sztereotíp várakozásaink lennének valami elmaradott kommunista országról, hát nem. Zúzós, mennyi pénz forog ebben a pezsgő országban, mégis milyen elérhetőek az árak a helyiek és a shoestring turisztok számára is.

Vietnamban úgy éreztem, ez az ország sohasem alszik. A nagyvárosokban mindig nyüzsgés van. Aktív az utca hajnalban, hangyaszorgalommal lüktet napközben és tovább pörög éjszaka, ki tudja meddig.

Magyar szív dobban, Plusz tablettákat reklámozó plakátokkal szerte Vietnamban találkozni lehet. Saigon egyik parkjában a pad támláján is találtam egy nagyot. Bizony, itt becsülete van a magyar gyógyszereknek, gyógyhatású készítményeknek és vitaminoknak. Dalat központjában, tehát az "örök tavasz városának" szívében is boldogan jegyezte meg egy helyi, hogy korábban járt Magyarországon és gyógyszerek importjával foglalkozott.

A vitnámi lét központi tárgya a motorkerékpár. Kultikus szerepe mellett egyaránt elláthatja egy személyautó, egy dzsip, egy kisteherautó, egy kisbusz és egy kamion funkcióit is.

Ez a motorozósdi kicsit olyan élvezetnek látszik a helyiek számára, mint egy nagy közös pogózás vagy breakdenszelés.

A támaszkodás rituális, kultikus szerepe is elmondhatatlanul fontos. Ebbe az utazó is könnyen beletanulhat.

Motorral kell járni és elképesztően kényelmetlen, miniatűr kis műanyag hokedlin ülve enni, és máris kicsit helyi erőnek érezhetjük magunkat.

Az utcai evés színvonalát a mennyekbe emelheti, ha étkezésünk tárgya egy mennyei PHO leves.

A PHO leves illatát már Völgyzugolyból, ellenszélben érezni lehet. Egyformán kiválóan tápláló reggelire, uzsonnára, ebédre, uzsonnára, vacsorára. Bármikor felülnék egy repülőre, hogy igazi, oridzsi vietnami elkészítésben fogyaszthassam. Elszaporodtak mér az itthoni utánzatai is, értéküket nem lebecsülve hangsúlyoznám azért, hogy az igazi Vietnamban van.

A motor nélkül nem is lenne Vietnam.

A gyümölcs neve mit, és bizonyára csak így, földön ülő nénitől vásárolva igazán fájintos.

Innem az igazi, nem ám a boltból. Mosolygósak általában az ilyen árusok, "balansz" a sajátjuk mindenhogyan, legalábbis kívülről.

Egy busz sem lehet meg motorkerékpár nélkül, nemde ugye...

A hosszan elnyúló, változatos ország bejárásának talán legpraktikusabb módja az úgynevezett OPEN BUS TOUR.  Akár egy Hanoi-Saigon távra is lehet jegyet váltani, de az utazás több etapban zajlik és a kiemelt turista célpontoknál van idő a nézelődésre az egyes buszok közötti "váltóidőben".

A buszok általában úgynevezett hálóbuszok, azaz fekvő-ülőhelyekkel vannak felszerelve. Kedvező a kilátás és kényelmes a pozíció-

Kihagyhatatlan kulturális élmény egy ilyen hálóbusz zenei kínálata. A beépített videó csábító lehetőséget nyújt a sofőröknek, hogy kedvenc zenei tehetségkutató, illetve zenei fesztiválozó műsoraikkal kedveskedjenek az utazóközönségnek. Ezt némi cinizmussal terrorizálásnak is nevezhetnénk, különös tekintettel arra, hogy ezek a távol-keleti zenei tehetségkutatók valami elképesztően szirupos zenei kínálatot nyújtanak a mi mércénkkel mérve. Mindezt jól "felnyomott kakaóval", fél éjjel, hmm...

Ha Long

Ha Long, azaz a hely, ahol bizony a sárkány földre szállt...

Kétségtelenül a Ha Long Bay, azaz a Sárkány-öböl lenne az a bizonyos emblematikus, egyben "egyszer az életben" látnivaló, amiért a legtöbb utazó felkeresi Vietnam földjét.

Ez nagyon Vietnam, igen.

Ha már egyszer Sárkány-öböl, akkor át kell ismételnünk sárkánytani ismereteinket.

Ez azért is hasznos lesz, mert az öböl kialakulásához kapcsolódó hiedelmek, mondai hagyományok természetesen csak sárkányokkal lehetnek kapcsolatosak.

A kortárs magyar sárkányfolklór két sárkánylényt emleget. A kodomóiak véleményét erről nem firtathatjuk.

Egyik neves sárkányunk Süsü, a híres és jólelkű egyfejű. Bodrogi Gyula örökké rulez... Mostanság a budapesti villamosokon lehet hallani őt a hangosbemondóban, ilyen "kedves gyerekek, legyetek rendesek és adjátok át a helyeteket" nevelő indíttatású szöveggel jeleskedve.

A másik sárkánylény, Paff, a bűvös sárkány, aki az emlékezetes popszám szerint senkitől sem félt és álomország tengerpartján játékok közt élt. Tette mindezt valószínűleg azért, hogy kikerekedjen valami rímféle.

A tárgyalt öblünk kialakulásáért felelős sárkány viszont az említetteknél monumentálisabb alkotás lehetett, mert az egyik eredetmonda szerint farkának csapdosásaival hozta létre a kiálló sziklákat, amint vonulásával átrajzolta a földfelszínt. A sziklák közé aztán beáramlott a tenger.

Egy másik változat szerint az errefelé éldegélő tartalmas sárkány igen baráti viszonyban volt az itt élő emberarcokkal. Amikor ellenség támadt ezekre az emberfiákra, akkor a segítségükre sietett és sziklákat szórt az ellenség hajóira. Így álltak bele az öböl sziklái a vízbe.

Így jár, aki kikezd egy sárkány barátaival...

Ha valaki erre téved és a sárkány szerepének másfajta értelmezéseit tárják fel számára a hagyomány ismerői, nem lepődjék meg.

Ha Long nem csupán a pazar természeti gyönyör okán izgalmas látnivaló, hanem szociológiai szempontból is érdekes. A mintegy 1500 négyzetkilométernyi területen négy kisebb halászfaluban mintegy 1600 ember él.

Ők tulajdonképpen "úszó szigeteken" élnek, halászattal és a turisták számára való árusítgatással foglalkoznak. A külső szemlélő számára látványosan stresszmentes élet.

Ha Long csónakosai szinte mind hölgyek. A belső területek felkereséséhez mindenképpen tanácsos a csoportos, szervezett túrák igénybevétele. Itt ez tényleg így könnyebb. A bevezető sétahajókázás után jönnek az izgalmasabb részek, például az úszó halászfalukhoz és a barlangokhoz való csónakázgatás.

A turisták viszonylag jól eloszlanak az öbölben, így a halászfalvak környékén átélhető a vietnami lét "szerenitás" oldala, természetesen a megfelelő fejfedő látványával.

Az öböl felfedezésének legemlékezetesebb részét szerintem a sziklák között, alatt, melletti csónakos "siklás" jelenti, azaz a nyugodt, lassú manőverezgetés a rengetegnyi évmilliós mészkőképződmény között.

Amikor csónakunk eltávolodik mindenki mástól és egyedül maradunk, besiklunk valami kisebb átjáróba vagy átjutunk egy rejtettebb zugba, nos, igen... Igen, valami ilyesmi érzés lehetett, amikor annak idején a felfedezők valami ismeretlen felé merészkedtek. Ezt az illúziót talán itt, ezen a helyen éltem át a legközelebbről.

A sziklák egy része becsületes névre hallgat. Ezeket az elnevezéseket általában formájuk ihlette. Létezik így MAI NHA, azaz tető nevű szikla, de akár VOI, azaz elefánt is.

Évente több millió látogató jön el ide (volt olyan év, amikor ez négymillió turistát jelentett), de valahogy ügyesen szervezik a turisták körbeutaztatását, mert a tömeg nem nyomasztó.

Évmilliókon formálta a természet ezeket a mészkősziklákat (a sárkányos sztorikat egy picit jegeljük most, megérdemlik hát, hogy az UNESCO Világörökség részei lettek. 

Talán még nagyobb elismerés, hogy a világ 7 új természeti csodája közé is beválasztották az öblöt századunk elején.

Fövenyes partszakaszokból keveset látunk, az öböl viszont sekélyebb annál, amit talán várnánk, legmélyebb pontján sem mélyebb 10 méternél.

A sárkányok is egy James Bond film számára teremtették, itt játszódik a Tomorrow Never Dies...

Ha Long hírét viszi egy másik jelentős filmalkotás is, a The Vertical Rays of the Sun.

Ha Long minden évben egy karneválnak is otthont ad.

Ha Long karneválját április végén szokták megrendezni, minden illendő lézeres, meg fényes parádéval persze.

Itt laknak halászok, a turisták meg itt szájtátiznak, de valahogy mégis "szakállnövesztő csend" honol, ahogy Krúdy ezt ilyen pengepontosan jellemezné.

Egy túrán akár négy-öt vízi alkalmatosságot is kipróbálhatunk.

Ilyennel jó eséllyel a halászfalvakhoz megyünk, a csónakokkal a sziklák közé, panorámás motorossal a hosszabb távokra, és talán lesz "vízi étterem" gyanánt étkezőhajó is.

A szervezett túráknak általában része valamilyen nagy tengeri herkentyűs étkezés. Engem korántsem hoznak tűzbe ezek, már látványuk is csak osztott lelkesedést vált ki bennem, de itt valahogy mégis "bejövős" volt ze, hogy ilyen fennkölten mondjam.

A rejtett zegzugosvíziutaknak és barlangoknak többször védelmi jelentősége volt a történelemben, például a mongol betolakodókkal való küzdelem idején.

A huszadik század második felében zajló vietnami háború idején az egyik barlangban egy 17 berendezett teremből álló titkos katonai rejtekhelyet és kórházat működtetett a Ho Chi Minh vezette észak-vietnami vezetés. Ez a hatvanas évek elejétől egészen 1975-ig készenlétben állt.

A turistákat általában vagy ebbe, a Kórház barlangnak nevezett izgalmas helyre, vagy a mennyei barlangnak hívott látnivalóhoz viszik el egy vezetett túra során.

A barlangok látogatásakor már kicsit jobban összetorlódik a tömeg, itt nagyobb fahajókon jönnek a csoportok.

Ezeket a fából készült hajókat középkori minták alapján készítették, hogy egy kicsit nosztalgikus legyen a hajókázás.

Nem biztos, hogy sokáig közlekedhetnek még, mert tűzveszélyességük miatt napirenden van a lecserélésük.

Senki nem tagadhatja, hogy itt az alkonyat szinte giccses, annyira szép.

Node hol marad a szörny?

Ha Long sem lehet nyugodt egy szörny legendája nélkül...

Ha Long vagy Loch Ness? Kinek melyik szebb? Melyik szörnye lehet az igazi?

Ha Long és Loch Ness szörnylegendájának vesztét is a szonárok okozzák, ugyanis ezekkel gyakorlatilag aprólékosan feltérképezhető a szörnyek számára slágergyanús vizek minden zeg-zuga. Loch Ness szörnyének nyomait is keresték így, bizony kiábrándító eredménnyel.

Ha Long szörnye vagy Loch Ness lénye a szörnyhívők szerint persze ügyesen elsettenkednek valahová a szonárok megtréfálására. Így hát nemlétük nem bizonyítható, ahogy a létük sem.

Ha Long monszterét bizonyára  untatja a sok fotózgatós turista, ezért választja az "elusive creature" létformáját, ahogy ezt ilyen szép kifejezéssel illetik a szörnyológiában.

Ha Long szörnye, ha mégis létezik, bizonyára a szelíd és csendes turizmust kedveli, legyünk hát a kedvéért szelíd és csendes turisztok.

Ha Long turistái ma már az ökoturizmus különböző formáit is választhatják.

Ha Long a helyi közösségeket segítő, azokat középpontba állító "community-based tourism" (CBT) változatos lehetőségeit is kínálja már. A legkedveltebb ezek közül az úszó halászfalvak meglátogatása, talán ma már úgy is, hogy itt szállást is lehet kapni.

Hanoi

Hanoi, a főváros a nyüzsgés, lüktetés, szorgalom városa ugyan, de itt is megtalálhatjuk a szerenitást.

Hanoi nevének jelentése a "tavak városa".

Hanoi nyugis része a központban a Hoan Kem tó, egy cseppnyi szerenitás a hiperaktív forgatagban.

Hanoi legszebb tavának mélyén ki lakhatna más, mint egy Aranyteknős, aki nem mellesleg a Sárkánykirály barátja.

Honnan is lehet tudni erről az aranyos teknősről?  Persze, hogy a bajban ismerszik meg az ember teknősbarátja.

A 15. században történt, hogy a területre betolakodó idegen hódítók ellen küzdő egyik hősalkatú harcosnak egy csodakardot adott a tó mélyéről váratlanul felszínre lépő teknős.

Hol volt, hol nem volt, a csodakard segítségével sikerült kiebrudalni az ellenséget, a teknős pedig visszakérte a kardot jogos tulajdonosának, a sárkánykirálynak. Mission completed.

Hanoi apraja-nagyjának vizslatásához, a hely hangulatának elcsípéséhez igen alkalmas és felettébb kellemes hely a tóparti korzó. Jaj, és kicsit nyugi van itt a motoroktól, ez igen fájintos.

Hanoi belvárosában velünk él a történelem, főleg az utcák szerkezetében és a házak formájában.

Az 1200-as években jött létre 36, az európai gildékhez és céhekhez hasonló szakmai-érdekvédelmi szervezet. Ezek helyileg utcánként szerveződtek és árulták portékáikat, így lett a kezdetben 36 szakmának 36 utcája.

Az utcák nevei még őrizgetik ezt a középkori hagyományt, így megtalálhatjuk például a selyem utcáját, bár ma már nem feltétlenül selymet árulnak itt.

A belvárosban a házak hossza az igazán érdekes furcsaság.

Miért is olyan hosszúak a házak és a hozzájuk tartozó udvarok? 

Igen-igen a pénzről van szó. Néhány évszázaddal ezelőtt a házak szélessége alapján zajlott az adóztatás. Így hát a derék vietnámiak keskeny és hosszú lakóházakat építettek. 

Fa alkatú pomogács. 

A hosszú udvarokban még néhány bonsai is elférhet. Nálunk talán 30 évvel ezelőtt lett népszerű ez a fura növényszobrászat. 

A szakmák utcái ma is kissé forgalmassá válhatnak.

A francia gyarmatosítók keresztény templomokat és katedrálisokat is építettek. 

Művelődési szempontból Hanoi talán legizgalmasabb helye az Irodalom Temploma.

Ez a megkapó esztétikájú konfuciánus templom, mely egyben Vietnam első egyetemének mondhatja magát, kis híján 1000 éves. Konfuciusz tiszteletére emelt szentély, 1076-tól kezdve pedig itt képezték a középkori Vietnam tisztségviselőit, hivatali elitjét.

Az Irodalom Templomába a vietnami szépségverseny döntősei is ellátogatnak, hogy itt nyilatkozzanak a sajtónak.

Fent még igen, lent már nincsen kapcsolat a szépségversennyel.

A templom esztétikája a konfuciánus eszmevilágra jellemző hierarchiát tükrözi.

Sok kapu kell, meg folyosó, meg aztán több udvar. Igen, a hierarchia miatt. Rang szerint kellett a megfelelő folyosón, kapun járni és a megfelelő udvarokba jutni. 

A tekintély tiszteletre és az idősebbek megbecsülésére intő konfuciánus elvek tükröződnek itt is. Azon a folyosón és kapun lehet járni, ami az illető kora és rangja szerint dukál.   

A konfuciánus akadémián nem csupán a tér van szépen hierarchikus rendben, hanem évszázadokon át szépen rendben feljegyezték, hogy kik végeztek ezen az egyetemen. Ezek a névsorok szépen rendesen megtekinthetőek itt, ha valaki az ilyesmitől tűzbe jön.

Van ebben a térben valami fegyelmező erő. Emlékezteti az embert, merre mehet, hová érhet. 

Nahát, szép az, ami anakronisztikusan szép.

Tekintélyt parancsol, hogy jó ezer éve sétálnak át itt a kapuk alatt a tiszteletre méltó, bölcs, tanult emberek. 

Biztosan van valamilyen kedves babona, hogy sikeres vizsgához merre és hogyan kellett belépni. 

Mit szólna ehhez Umberto Eco? Igen, a szépség történetéről írott műve okán... Miért is látunk szépnek valamit? A szimmetriára a konfuciánusok is tippelhettek, mint felül látjuk.

A szépség a szemlélő szemében van, ugye? 

Beauty is in the eye of the beholder, ugye?

Érdemes megkeresni a gigantikus harangot is.

Úgynevezett kuriózum.

Hué

Hué egykor Vietnam fővárosa, uralkodói székhely volt. Ez egészen pontosan a Nguyen-dinasztia idején, 1802 és 1945 között történt. A dinasztia neve elég szépen bejósolható, mert szinte fél Vietnam családneve Nguyen, kovácsokat és szabókat megszégyenítő mértékben. 

Az igazi monszun. Talán nem az a pontos kifejezés, hogy úgy esik, mintha dézsából öntenék. Úgy esik, mint amikor a zuhanyt teljesen kinyitjuk.

Hué fő látványossága, a néhai uralkodói palota az illatos folyó, vagy parfümfolyó becenevekre is hallgató Huong folyó mellett található. Nevét onnan kapta, hogy felső folyása mentén egy illatos virág gyakran szinte belenő a folyóba és hát persze gyönyörű illatvilágot ad neki.

Pagodák, tornyok, hidak, ezek csodálhatóak meg a hajdani uralkodói "komplexum" területén. A hidak lehetnek ilyen kis egyszerűek, vagy akár olyan különlegesek, mint a Thuong Taun fedett híd.

Hué sokkal nyugisabb hely benyomását kelti, mint Hanoi. Ugyanakkor ebben a nagy nyugalomban jóval érzékelhetőbben támadhatnak a gyanútlan utazóra a turisztzsargonban "tout" néven illetett mindent eladni kívánó arcok, akik szállást, programot, idegenvezetést igyekeznek ránk sózni.

Ha motor és sárkány is van, bizony nem lehet gond.

Hoi An

Hoi An látványos ellentéte Hanoi nyüzsgésének. Itt a szerenitás, a nyugalom az úr.

Hoi An felelhet meg talán leginkább annak a klasszikus képnek, amit Vietnamról elképzelhetünk.

Hoi An az igazán andalgásra kitalált hely.v amíg sétálunk, közben valamelyik szabó csinálhat nekünk egy öltönyt. Állítólag itt a legolcsóbb a világon, ha megdicsérjük a céhet valamilyen weboldalon.

Hoi An kissé paradox módon a jelenbe idéz egy kis nyugis múltbéli hangulatot, holott évszázadokkal ezelőtt ez egy nyüzsgő kereskedőváros volt a Thu Bon folyó és a tenger találkozásánál.

Hoi An egy lassított felvétel Vietnam nyüzsgő arcához képest, szinte időtlenségben andaloghatunk. Igen, az andalgás talán a legjobb, találóbb erre, mint a kutyagolás, bandukolás, de persze ezek is játszhatnak, ahogy a kószálás, battyogás, és társai is.

Hoi An az Open Tour buszjegyek menetrendjében általában úgy szerepel, hogy a buszváltáskor van néhány óra a város felfedezésére és a nyugis andalgásra.

Hoi An talán úgy a legmegkapóbb élmény, ha semmit nem tervezünk előre. Csak andalgunk és bandukolunk, közben pedig szépen meglepnek bennünket az úgynevezett "látnivalók" (ha nem érjük be a hely varázsával, hanem kipipálandó helyekkel is igazolni szeretnénk az álmos városka felkeresésének létjogosultságát).

Hoi An persze nem csupán úgy andalogható be, hogy random sétálgatunk és kajakra (elnézést a kortárs szleng gátlástalan használatáért) szívjuk magunkat valami hőskorszaki távol-keleti nyugalommal. Szánkba is vehetjük a látnivalókat és pipázósra is vehetjük a formát. A Fuikan Csarnok, a piac, az éjszakai piac, a zöldségfarm, Taik Ky régi háza (egy kereskedő házában láthatjuk, hogyan éltek az itteni kalmárok néhány évszázaddal ezelőtt), az An Bang strand, a régi kikötő, a japán híd mind-mind méltóak az utazó szemlélő mélázgatására.

Hoi An kissé tematizáltabb megismeréséhez a történelem nyújthat támpontot.

Hoi An kikötője mellett évszázadokon át vietnami, japán és kínai kereskedő közösségek éltek.

Hoi An talán legimpozánsabb látványossága, a Japán Híd, a japán kereskedő közösség alkotása.

 A japán és a kínai kereskedők kolóniái külön városrészekben éltek a folyó két partján mintegy 500 esztendővel ezelőtt. A japán kereskedők azért építették a hidat, hogy könnyebb legyen az összeköttetés a kínai kereskedőkkel.

A Japán Híd mellett átütő erősségű példát láthatunk a nyugodt, békés "életpálya-modellre".

Hoi An vizes élvezetéhez tartozhat a hajókázás, vagy ha valaki itt is éjszakázik, akkor az esti lámpásúsztatás. Ehhez pedig még egy varázslatos éjszakai piac is dukál.

Hoi An különös helyszínei között talán még érdemes megemlíteni a Cat Café nevű jótékonysági intézményt, ahol 70 menhelyről megmentett cica társaságában ihatjuk és ehetjük el a pénzünket egy macskákat segítő charity javára.

A városban és a város környékén is vezetett túrákon is átszellemülhet a turiszt a lassú, mélázó életszemlélettel. 

A lét elviselhetetlen könnyedsége.

A nagy lassulásban érdemes megfigyelni az apró, kidolgozott részleteket. 

Ismét ez az arc, hogy bizony ne feledkezzünk el az obligát nyugalomról.

"Érdekes emberek" típusú interjú lehetne vele a Nők Lapjában.

Nem tudom, hogy ez a nyugalom követőkért, vagy pszichológusokért kiált -e.

Szentélyesen.

Egy tökéletes kompozíció. 

A derü, a derü, igen, a derü.

Nagy derü, kis derü, sok kis derü.

Nha Trang

Nha Trang, ez itt a vietnami riviéra. Just like San Tropez. Fehér homokos tengerpart, tiszta szüret. A környék szigetvilágát minden fajta hajókkal, többek között üvegfenekűekkel is be lehet járni.

Ez a fajta összecelluxozás a buszos világban bizonyára kissé unortodox módszernek hat.

Útban Saigon irányából Dalat felé. A szép- ferrari fényezésű open ticket autóbusz hátterében ágaskodó rejtélyes szobor az bizony egy fallikus építmény. A Vietnam területén élő egyik őslakos csoport néhai templomai ezek a bizarr formájú látványosságok. 

Dalat

A virágok városa, a kedvencem. Dalat talán kívül esik a legtöbb turista radarján, de Vietnam egyik legkellemesebb városa. Egy alpesies város vietnami emberekkel és hangulattal. Komolyan. Frissen kaszált széna illata, kristálytiszta levegő, egy gyönyörű tó a központban, parkokban kocogó emberek.

Remek homestay lehetőségek vannak a városban, olyan ez, mint az osztrák zimmer frei, csak mennyei pho levest adnak reggelire. A látogatókat a buszállomáson "rider angels" motorosok várják. Ódákat tudnék zengeni erről a nyugis, pihenésre kiváló városról. Gyönyörű pagoda is található az 1500 méter tengerszint feletti magasságban fekvő településen. A környék látnivalói közül a Pongour vízesést érdemes kiemelni.

Dalat városában az Európai települések hangulatát olyan szürreális elemek is tarkítják, mint az alpesi legelők széna illata. 

Dalat hangulata ideális lehet azoknak, akik az igazi, eredeti pho levesek kedvéért Vietnámba költöznének nyugdíjazásuk után. 

A város egyik szürreális látványossága egy szürreális stori eredménye. Az egyik kommunista topkáder egyik lánya nagy művészetrajongó volt és hát építészetet tanult.

Még Európába is lengedték, ahol Antonio Gaudí mester és mások épületei is hatottak rá. Hazatérve neki megendógedték, hogy kiélje bohém fantáziáját és igen elképesztő berendezésű építményeket alkosson.

Keressük meg Dalat egyik utcájában.

A francia gyarmatosítóknak is tetszett ez a környék. Olyannyira, hogy vasúti központtá fejlesztették. 

Dalat koloniális vasútállomása impozáns, hát ha még lesüpped a kedves utas a bőrfoteles váróteremben. Ritkán van ilyen váróterme egy kisvasútnak, mert ma már csak ilyen szalajkavölgyes kisvasút innen a szomszéd faluba.

De ott nem akármi várja a kedves utazóközönséget.

Tra Mat

Dalat városának egyik sajátos látnivalója a szürreális vasútállomás. A francia gyarmatosítók kezdtek el itt vasutazni és a síndöcögényeik mellé francia eleganciájú állomásokat építettek. A váróterem akár Párizsban is megállná a helyét bőrfoteljeivel és szalonos hangulatával.

A patinás helyről ma naponta néhányszor a néhány kilométerre fekvő szomszéd falu, Tra Mat állomásáig zötyög el a szilvásváradi kisvasútra emlékeztető járgány. A gyarmati időkben ez egy hosszabb vonal végpontja volt, de visszafejlesztették szegényt.

A kisvasutazással azonban egy érdekes keresztmetszetet láthatunk a vienami vidék életéről. A célállomáson aztán egy olyan pagodát láthatunk, hogy ihaj! Nem várnánk ilyen csodát egy püttöm faluban.

A vonat is csak idáig jön.

legyen szerencsénk a sárkánnyal.

Tra Mat, ez bizony Tra Mat.

Buszozás dalat és a tengerpart között.

Buszozás Dalat és a tengerpart között.

A scenic angol szó értelmet nyer, ha buszozgatunk egyet Dalatból a tengerparti főútig.

Ez a bekötőút oridzsi dzsungelen vezet keresztül. 

Itt egy kicsit megmutatja magát az áthatolhatatlan rengeteg. 

A hírhedt vietnámi háborúban a természet is erősen próbára tette az amerikabarát Dél-Vietnámot segíteni akaró amerikai katonákat. 

A dzsungelt kegyetlen gyújtóbombákkal próbálták legyőzni. Az északi vietkongok azonban földalatti alagútjáratokkal cselezték ki őket. A brutális és embertelen amerikai hadviselés visszafelé sült el, "minden egyes meggyilkolt civil helyére két gerilla szállt harcba Ho Chi Minh oldalán".

Ezek egy részét ma a kevésbé klausztrofóbiás turisták is megtekinthetik. 

Az úgynevezett Cu Chi alagutakhoz több turisták által is látogatható lejárat van, az egyik leginkább látogatott Saigon mellett található. Nem ajánlott, ha a klausztrofóbiával tisztázatlan a viszonyunk, ugyanakkor történelmi szempontból nagyon izgalmas.

A háború idején a föld felett használt Ho Chi Minh trail ösvényein ma turisztoknak vadított kerékpárút tekereg. A fájintos dzsungeles szakaszokon néha felbukkan egy-egy tank, emlékműként idézve 'az amerikai háború' napjait. A motorosok számára Észak-Vietnamban van a paradicsom, itt fiut a Ho Giang Loop nevű vadregényes és kisssé vadveszélyes útvonal, szürreális tájon át.

Saigon

A déli Saigon látványosan más város, mint az északi Hanoi. A város neve hivatalosan Ho Chi Minh város, azonban általában a régi, Saigon néven emlegetik.

Az igazi álommunka. A gyümölcs neve mot. Ez  a tájjellegű, klasszikusan vietnami kalap nem lebecsülendő szolgálatot tesz. Napszemüveggel és mindenféle kencékkel együtt fékezheti a bőr barnulását. Vietnamban ugyanis a hiúságtól szenvedők körében a minél fehérebb bőr a kult, ellentétben velünk, ahol barnulni kell, ha elég hiúak vagyunk.

Saigon/ Ho Chi Minh fiatalos város, tele fiatalokkal. Lüktető, élettel teli metropolisz. Ha valamilyen sztereotípiáink lennnének egy "kommunista" nagyvárosról, hát akkor ez minden, csak nem az. A nyüzsgő kelet-ázsiai metropoliszokra hajaz, tele lendülettel, utcai mutatványosokkal, utcai zsongással ésüzleti pezsgéssel.

Kicsit ironikus, hogy a város hivatalos neve Ho Chi Minh, aki kommunista volt, míg a róla átnevezett Saigon pedig egy kereskedő mentalitású, üzletre, haszonra orientált gondolkodású nép metropolisza.Az éjszakai élet sem lomha, Vietnam soha nem alszik ugye, a városközpont éjjel is "tömeges". A bulinegyed kissé kétes, tán nem rosszabb, mint Bangkok és azért biztonságos. ha netán mégis motoros lányok üldöznek benneünket rövid szoknyában és hosszú csizmában, várhatóan csábító ajánlataikkal, a legjobb talán mégis a menekülés.

Hogyan is áll akkor a felhőkarcolókkal és francia koloniális épületekkel tarkított város Ho Chi Minh örökségével? A történet kissé ellentmondásos. A helyiek általában Saigonnak nevezik a várost, talán mert ezt szokták meg és pár évtizednem volt elég az új név köztudatba véséséhez (Saigon 1975 után kapta meg a Ho Chi Minh nevet, miután a kommunista észak legyőzte az amerikabarát déli államot.

Ho Chi Minh már a francia gyarmatoítók elleni függetlenségi harc egyik vezéralakja is volt, még mielőtt a hidegháborús logika és az ideológiai különbségek kettévágták a függetlenedő Vietnamot. Bár a vietnami háború mindkét részről borzasztó kegyetlenséggel zajlott, tehát Ho Chi Minh nem lehet ártatlan a háború alatt történtek tekintetében, a vietnamiak jelentős része mégis a függetlenség hőseként és zseniális vezetőként tekint "Ho apóra".

Emlékét valószínűleg az is szépíti, hogy a kommunista ideológiára épülő rendszer ténylegesen bolseviki elemeit nagyjából felszámolták, különös tekintettel a gazdaságpolitikára. Rossz értelemben pragmatikus módon azonban a kommunista állampárt megőrizte egypárti vezető szerepét, hogy a jellemzően igen agg, 80-100 év felé járó kommunista pártelit megőrizhesse hatalmát.

Ho apó hatalmas képe monumentálisan uralja a Postapalota belső terét. Ezt az épületet egyébként is érdemes meglátogatni, különleges hangulatú hely.

Amennyire ezt felületesen átláthattam, a rendszert viszonylag szabadon lehet kritizálni, viszont azonnali hatalmi reakciót válthat ki bármilyen nyílt rendszerellenes szervezkedés-

A város Ho Chi Minh előtt koráról mesél a ma múzeumként funkciónáló Újraegyesítés Palotája. Mielőtt észak bekebelezte délt, ez volt a dél-vietnami elnök és a vezetés székhelye. nagy menekülés volt innen 1975-ben. A CIA által installált dél-vietnami diktatúra vezetői és fő hívei helikoptereken is mnekültek a végkifejlet elől. 4 millió vietnami és 58 000 amerikai ktaona és 300 000 amerikai sebesülés után vége lett a történelem egyik legkönyörtelenebb és loegostobább háborújának, Vietnem egyesült.

Itt vannak a tárgyalótermek, ahol amerikai katonatisztekkel egyeztették a hadműveleteket, az óvópincék, térképszobák. Az 1975 utáni időkról is vannak értékes dokumentumok. Egyes temekben számos magyar vonatkozású kiállítási tárgy is van, például a magyar kormány és pártvezetés nyilatkozatairól szóló újságcikkek. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, értsd a korhű államfő, 1984-ben járt itt., A szovjet blokkhoz tartozás testvérisége okán beszélget itt a korábbi tsz-elnök (a barcsi Vörös Csillag tsz elnöki székéből emelkedett az államelnöki székbe) a vietnami elvtársakkal.

Felfedezhetünk híradásokatA hely egyik ajándék a turiszt számára a Longevity Capet, azaz a Hosszúéletűség Szőnyegének látványa, mely remélhetőleg hosszabb életűvé tesz, ha szimbolikáját elég hosszan nézzük.

A történelem iránt érdeklődők számára obligát, de kemény program a vietnami háború múzeumának megtekintése. A háborús emlékek múzeuma súlyos, megterhelő élmény, viszont egészen kézzelfoghatóan mutatja meg, milyen volt a vietnami háború, amit ők amerikai háborúnak neveznek, 1964 és 1975 között.

További emlékezetes látnivalók közé tartozhat az Operaház, a saigon skydeck a sokemeletes "Finacial Tower2 tetején, megkapó kilátással a metropoliszra. Kellemes sétát lehet tenni a Könyvek Utcájában, a szabadtéri könyvesboltok és kávézők között élvezve kávéval és könyvekkel átitatott ételmiségi létünket. Ha elképesztőt szeretnénk, akkor pedig ott a Museum of Medicien, a gyögyszerészeti múzeum...

Ha a nyüzsgésből a nyugalomba, hiperaktivitásból a szerenitásba szeretnénk átmenni, akkor pedig ajánlatos a Jade Palotát felkeresni.

Jade Emperor Rulez :)

Akinek még maradt enrgiája, hajózhat egyet a Mekong-deltában. Ha északról délre az open buszokon élveztük a vietnami csillagszületikféle műsorokat, visszafelé érdemes az "Űjraegyesítés Expressz" nevű vonatot is kipróbálni.

Források:

www.visithalongbay.com

Lonely Planet Vietnam